Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-01-22 / 4. szám
1939. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 17. oldal. Dráva-menti magyar ref. és r. kath. eklézsiák vezetői voltak az úttörők. Az egylet alapszabályait a belügyminiszter 1878 dec. 24-én erősíti meg. Első elnökük gr. Széchenyi Pál, a későbbi földmívelésügyi miniszter, titkár mellette Barla Szabó József lelkész. A vallásos és hazafias szellem ápolása, szegénysorsú elemi iskolás gyermekeknek ruhával és taneszközökkel segítése, népünk körében az erkölcsiség kimagasló példáinak jutalmazása, ha az elhagyatott szegény részről mutatkozott, volt az egylet célzata. A vezetők az egyes falvakban megszervezték az olvasó egyletet, a hírlapok mellett gazdasági lapok járatásáról gondoskodtak, a gyümölcstermelés és méhészet kérdéseiről egyik vagy másik tag előadást tartott. E mesgyéken folyt az áldásos munka. Az egylet történetében elmondja a boldogult, hogy 50 éven keresztül szolgálta az egylet anyagi, erkölcsi és szellemkincseit a falu népének javára, lelke müveié- | sére. Ezen munkában nemcsak a hivatásos népnevelők, j hanem nagytudományú lelkes világi népbarátok is kész- ! séggel résztvettek. Nem volt válaszfal, sőt összekötő kapocs volt az egyletben a nagy és kisbirtokos, a hivatalnok, iparos és kereskedő, egyik anyagiakkal, a másik szellemkincseivel járult az oltár elé. A felsorolt tagok között ott voltak a Drávaparti vidéknek birtokosai, mint a gr. Széchenyiek (Aladár, Ferenc, Frigyes, Géza, Gézáné, Dénes, Imre, Pál ura- j ságok), Chernél Gyula, Meller Rezső, Prinke Sándor, I Psik Lajos, Sárközy Titusz, Szabó Kálmán és mások, j Községek, pénzintézetek nyújtottak anyagi segélyt. Róm. kath. plébánosok, ref. lelkészek, tanítók felekezeti különbség nélkül fáradoztak. Roboz István, a Somogy szerkesztője az 1892. évben lapja november 13-i számában a kultur és emberbaráti tömörülés láttára Drávaparti aranyásók címen üdvözölte az egyletet. A poéta ujságiró Kossuth imája a kápolnai csatában elesett hősök felett szöveg Írója így emlékezett az egyletről: „Sok jó megtörténik ott Csokonyában, a megye Drávaparti végpontjain! Egy kis nemzeti erősség ez, hol a toll, a betű és a jótékonyság fegyvereivel hódítanak. A boldogult emlékű, nagyszívű volt földesur, a környékbeli hazafias szellemű, a közjóban fáradozó lelkészek és tanítók, a polgárság j java oly nyomokon indultak, melyek az emberiség lelki j működéséhez vezettek. Ma népnevelési összejövetel, holnap jótékonycélú csoportosulás, a nép szellemi és erkölcsi nevelése, alapgyüjtés a művelődés terjesztésére, nagy-nagy tettek, melyeknek gyökere mélyen benyulik a jövőbe. Valóságos aranyásók! Oly kincs, mely nem múlandó, melyet elpazarolni nem lehet! Az aranyásók munkája hódít községről-községre. A hatalmas befolyású lelkészi kar, az imádság magvetői, a derék tanítók, akik éppenúgy szórják a betűket a kis növendékek leikébe, mint a földmíves a tiszta búzát, hogy az országnak aranyvetése keljen belőle.“ A cikk tartalma csupa elismerés és buzdítás! [ Százszoros üdvözlettel zárul a lelkes kulturmunkás tábor láttára. Szalóky Dániel lelkes tényező volt az alapításban, állandó tisztviselője az egyletnek, majd az utolsó években tiszteletbeli tag. Midőn 1928-ban kiadja az egylet történetét, kinyomtatott füzetében az utolsó gyűlésre hívja össze az egylet tagjait ez év március 31-én Erdőcsokonyába. Elmondja az olvasó előtt, hogy nem hamvad el az egylet, csak nevet cserél, mert élni fog továbbra a gróf Klebersberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter által megteremtett Iskolánkívüli Népoktatás kulturmunkájában. Helyi társadalmi alkotásai is voltak a lelkes tanítónak. Községe képviselőtestülete kebelében sikerrel hat közre, hogy a falu mellszobrot emeljen a volt legnagyobb inagyarnak, gr. Széchenyi Istvánnak, kinek rokonságából való a falu mai földesura. A nagy magyar mellszobra mellett a másik szobor Erdőcsokonyában Kossuth Lajosnak, a jobbágyság felszabadítójának emlékét hirdeti. E szobrok egyszerre lepleztettek le! Ez ünnepélyen megjelent Kossuth fia, Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter, aki a terített asztal mellett melegen, keresetlen szavakban méltatta a népért fáradozó lelkes tanítót. Szalóky Dániel tanítványai közül való a magyar népi politikának alapvetője nagyatádi Szabó István. Alulírott, aki e neves politikust jól ismerte, többször hallotta tőle kegyelettel jó tanítóját, Szalóky Dánielt. Megrezdült a szó a miniszter ajkán, ha az őt hat osztályon keresztül tanító Szalóky Dánielről emlékezett, könnyek mutatkoztak a politikus szemében, a hála csendült meg ajkain. Falujában megalapítja az olvasókört, mely ma is igen virágzó egyesület. Márc. 15-ét és a hazafias ünnepeket itt ünnepelte népével. Ha egyszer-egyszer az ország különböző vidékein tett útjáról hazatért, észleleteit itt tárta fel népe előtt. Az 1873. évben a bécsi kiállításra felküldött tanítók között van neve. Az állam a már 7 év óta működő lelkes tanítót ezúton is jutalmazni kívánja. Az 1875-ik évben falujában virágzó énekkarnak veti meg alapját. Midőn az 1896. évi millenáris kiállításra 500 földmives polgárt visz fel Budapestre Délsomogyból, felviszi énekkarát is. Az elhalt Németh József visontai segédlelkész falusi földmivesek önként jelentkező családtagjaiból műkedvelő társulatot szervez s betanítja velők a Falu rosszát és Pesten Blaháné és neves művészek jelenlétében a városligeti színkörben mutatják be a somogyi falusi műkedvelők szellemi készségűket. Ez ünnepélyen annak prologusaképen Szalóky Dániel emlékezik meg ismertető beszédben Délsomogy népéről, majd dalárdája énekszámaival teszi vonzóvá a népies színházi estélyt. „Közelgő zsinat és a tanítók“ címen nagy feltűnést keltő cikke jelenik meg 1877-ben. Felszólalása széleskörű egyházi polémiát váltott ki ! Célját azonban elérte, mert a tanítók képviseletet nyertek egyházmegyén, egyházkerületen, szavuk lett ott, ahol ügyüket intézik. És ki tudná elősorolni faluja polgársága javára tett fáradozásait, melyekért népe kicsinyjének, nagyjának hálája lett a jutalmá! Hamvai ott pihennek faluja temetőjében, családja elköltözött tagjai mellett, közel kedves tanítványához, nagyatádi Szabó Istvánhoz, akit fiaként kedvelt mindvégig. Dat Galenus opes, dat Justinianus honores Pauper Aristoteles cogitur ire pedes, . . . mondja a latin író. így adhatjuk nyelvünkön az idegen verset: Az orvos kincset gyűjtött, Hírt, nevet a jogász, Iskoláknak munkása, Szegény vagy igazán! Öt is szegénység kísérte, nagy volt azonban az őt körülvevő méltánylás és elismerés] Zárjuk lelkűnkbe emlékezetét! Őrizzük híven ! Kisújszállás. Barla Szabó Jenő nyug. gimn. vallástanár.
