Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)

1939-07-30 / 31. szám

152. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1939. ünnepei körül kialakult húsvéti ünnepkörben mutatja be, hogy az élet erősebb a halálnál; a Szentlélek zúgó megjelenése megtanítja az embert arra, hogy Istenhez lélekben és igazságban lehet és kell közelednie és Isten is már itt e földi életben megtapasztalható a lelki em­ber számára és végül az egyházi ünneptelen félév be­mutatja, hogy miképen érvényesülhet az embernek a Lélektől való vezettetése a mindennapi életben. Tervszerű igehirdetésünket tehát nyugodtan épít­hetjük ki az ünnepkörök körül, csak minden ünnep­körre vonatkozóan meg kell keresnünk azt a központi gondolatot, amely éppen megfelel gyülekezetünk jelen­legi állapotának. így most már az előbb nagyjában is­mertetett gyülekezet állapotrajzának megfelelően a kö­vetkezőképen gondolhatnánk el a terv elkészítését, megjegyezve, hogy minden tervünkben három részt kü­lönböztetünk meg: 1. az előkészítést, 2. a központi gondolatot, 3. a rögzítést. Marcelháza. (Folyt. köv. Tárnok Gyula. A komáromi ref. egyházmegye rendes közgyűlése. A komáromi ref. egyházmegye július 20-án tar­totta a Kollégium nagytermében évi rendes közgyű­lését az egyházmegye alkotó tagjainak élénk érdek­lődése mellett. A közgyűlés meleg, szeretetteljes ün­neplésben részesítette Nagy Nándor egyházmegyei gondnokot abból az alkalomból, hogy a Kormányzó Úr Komárom vármegye és Komárom thj. város fő­ispánjává kinevezte. Ä köztiszteletben álló világi el­nököt az egyházmegye nagy örömmel üdvözölte a magas méltóságba történt kinevezés alkalmából s igaz tiszteletének és ragaszkodó szeretetének lelkes ová­cióban adott kifejezést. A közgyűlésen, melyen Soós Károly esperes, egy­házkerületi főjegyző és Nagy Nándor gondnok elnö­költ, többek között megjelentek Gyalókay László tb. esperes, Csekes Béla, Fülöp Zsigmond tanácsbirák, egyházmegyei főjegyzők, Vágó Ede tanácsbíró és Ke­­nessey Kálmán dr. aljegyzők, Rácz Elemér lelkész­­értekezleti elnök, Dukon Béla, Galambos László, Ga­lambos Zoltán, Kúr Géza, Fekecs Sándor, Mokos Kálmán, Sándor Benő, Zsemlye Lajos lelkéstzi-, Bartha János, Banai Tóth Pál, Leölkes Lajos, Szijj Ferenc dr. világi tanácsbirák; Gyalókay Miklós egy­házmegyei főmérnök, Végh Kálmán konventi előadó, továbbá Nagy Sándor tanítóképző-intézeti igazgató, Galambos János, Tóth Kálmán, Sohár Kálmán, Ne­mes Kálmán, Nagy Sándor, Nehézy Károly, Papp Árpád, Földes Lajos, Tárnok Gyula, Czibor József, Szekeres László, Tóth Zsigmond, Kálnay Károly, Pa­­rais Árpád, Gáspár József, Vargha Dezső, Lelkes Ferenc, Kalicza László, Rácz Jenő, Erdélyi Pál, Kiss Lajos, Nagy Sándor (Ógyalla), Kelemen Kálmán, Kiss Gyula, Nagy János, Tömösközy Ferenc, Boross Kál­mán lelkészek; Németh Dezső dr., Mórocz László, Győrfy Lajos, Tóth Mihály, Nemesik Béla, Kürthy Benő, Nagy Lajos, Vörös Zsigmond egyházi képvi­selők és mások. A közgyűlést a Jókai-utcai ref. templomban is­tentisztelet előzte meg, mely után a Kollégium nagy­termében gyülekezett az egyházmegye képviselete. A LXXX. zsoltár eléneklése és a Magyar Hiszek­egy elmondása után Soós Károly esperes szárnyaló imában kérte az egek Urának segítségét a végzendő munkára, majd pedig napirend előtt bensőséges ér­zések között ünnepelték Nagy Nándor egyházmegyei gondnokot főispánná történt kinevezése alkalmából. A közgyűlés tagjai felállottak és Soós Károly es­peres a következő lendületes szép beszédben üdvö­zölte a világi elnököt: — Évtizedek óta munkálkodtunk együtt. Ennyi idő alatt megismertük egymást. Megismertük, ki ne­künk Nagy Nándor, ki az egyháznak és a magyar nemzetnek. Mikor a hazának katonára volt szüksége, ott volt a harcmezőn, készen arra, hogyha kell, az életét is feláldozza. Ha férfi kellett, munkás kellett a közügyekben, mindenütt ott volt a mi egyházme­gyei gondnokunk, ahol cselekedni és áldozni kellett. De sohasem volt ott, ahol jutalmat kellett volna ma­gának szerezni. Szenvedések és megpróbáltatások ide­jén vezérünk volt, nagy része volt abban, hogy mi meg tudtunk állani ref. egyházunk és magyarságunk mellett. Ő volt a példa előttünk, ő volt a vezér. Mikor a családban annak egyik tagját kitüntetés éri, bol­dog és örül az egész család. Ilyen kitüntetés érte a mi egész egyházmegyénket akkor, mikor egyházme­gyénk gondnoka elfoglalja Komárom város és vár­megye főispáni székét. Tudom, hogy ő nem a méltó­ságot látja, hanem a kötelességet, amelyet végeznie kell. Fajához és egyházához való hűsége vezeti őt minden dolgában. A mindenható Isten adja áldását, kegyelmét életére, adjon boldogságot kedves család­jára. Egyházmegyénk nevében szívem teljes szerete­­tével köszöntőm őt, akit arra kérek, legyen továbbra is a mi vezérünk. Szűnni nem akaró lelkes éljenzés és taps kisérte az esperes üdyözlő beszédét, mely után Rácz Ele­mér lelkészértekezieti ' elnök üdvözölte a világi el­nököt megragadó szavakkal: — Hogyha ez a megbízatás és tisztség — úgy­mond —, amely Méltóságodat érte, megtiszteltetés, akkor mi, lelkipásztorok, boldogok vagyunk, mert mi régóta ismerjük és tudjuk, hogy ez a megtisztel­tetés köztünk a legméltóbbat érte. Hogyha ez a meg­tiszteltetés munka és megbízatás, mi végtelenül nyu­godtak vagyunk, mert tudjuk, hogy kinek a kezébe helyezték azt. Hogyha ez a megtiszteltetés Ígéretet jelent, akkor is boldogságban ég a lelkünk, mert tud­juk, hogy ez az Ígéret valósággá válik. Hogyha kor­mányzást jelent ez a megtiszteltetés, akkor is nyu­godtak vagyunk, mert tudjuk és érezzük, hogy a kor­mánykerék kinek a kezébe került. Bizalommal és sze­retettel köszöntjük Méltóságodat, mert tudjuk, hogy sem a magyarságunk, sem egyházunk hajója nem fog zátonyra kerülni. Egyházmegyénk lelkipásztorai imád­koznak, hogy ezt a megtiszteltetést Méltóságod so­káig, jó egészségben, egyházunk és magyarságunk javára viselhesse! Fülöp Zsigmond egyházkerületi tanácsbíró, egy­házmegyei főjegyző a komáromi ref. egyházmegye világi képviselői nevében (köszöntötte a gondnokot ab­ból az alkalomból, hogy a legteljesebb bizalom őt állította Komárom vármegyének és városnak élére. Ez a nagy megtiszteltetés az emberi erényeknek s a hazafiúi kötelességek teljesítésének, a magyar fajhoz és nemzethez való hűségnek megjutalmazása volt. Mj világi képviselők — úgymond1 — mindig a legnagyobb tisztelettel vettük körül Méltóságodat s most újra elkötelezzük magunkat arra, hogy Méltóságok mellé álljunk, mint munkatársai, hogy kövessük és támo­gassuk. Legyen meggyőződve, hogy egyházmegyénk világi képviselői a legnagyobb örömmel fogadják ezt

Next

/
Oldalképek
Tartalom