Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)

1939-07-30 / 31. szám

1939.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

153 oldal.

a kinevezést és mindenkor készen állnak Méltóságod fényes példájáét követni.

A nagyhatású üdvözlés után Tóth Mihály tanító- Iképviselő a tanító testület nevében köszöntötte a világi elnököt, mint a tanítóságnak mindenkori igaz barátját.

Az éljenzés és taps elcsillapulta után Nagy Nándor egyházmegyei gondnok, főispán meghatva felelt az üdvözlésekre:

— Hálásan és szivem mélvéből köszönöm — mondotta — a meleg_. szavakat, amelyeket az egyházmegye, a lelkészi kar, a világi képviselők és a tanítói kar nevében voltak szivesek hozzám intézni. Tudom, hogy nehéz és felelősségteljes megbízatást vállalok. De amidőn ezt elvállaltam, számítottam arra, hogy nem fogok támogatók nélkül maradni. Köszönöm különösen Fülöp Zsigmond barátom szives szavait, amelyekben a világi képviselet támogatásáról biztosít. Egyet kijelentek: az akarok maradni főispáni székemben is, aki eddig voltam: magyar és református. Kijelentem, hogy midőn úgy határoztam, hogy elfogadom ezt a megtiszteltetést, akkor ez elhatározásban egyik indítóok az volt, hogy ezzel is használjak , egyházamnak. Köszönöm hálás szívvel az üdvözlő sza- | vakat.

A közgyűlés tagjai percekig ünnepelték az egyházmegye világi elnökét.

A közgyűlés törvény szerinti formaságainak elintézése, a jegyzőkönyvhitelesítők kijelentése után rátért a közgyűlés a tárgysorozatra, melyet az egyházmegye gondnokának, világi elnökének megnyitója vezetett be. Nagy Nándor világi elnök a következő beszéddel nyitotta meg a közgyűlést:

— Mély tisztelettel köszöntőm — mondotta — egyházmegyénk alkotó tagjait. Testvéri szeretettel köszöntőm a köztünk megjelent dr. Pongrácz József egyházkor. tanácsbíró, pápai professzor urat. Közlöm, hogy közgyűlésünkhöz Pozsonyból süigöny érkezett, melyben pozsonyi testvéreink üdvözölnek bennünket közgyűlésünk alkalmából.

— Mikor végigtekintek a megjelenteken, szemeim nem találnak egy kedves arcot. Ez az erős lélek, amely a gyenge porhüvelyt viselte, Beke Kálmán volt. Földi alakban nincs már itt, elköltözött az ő Urához. Nemcsak mint parochiális lelkész volt kiváló, hanem mint egyházmegyei tanácsbíró, pénztáros, gyámoldai pénztáros, kerületi képviselő, kerületi számvizsgáló, ebben a sok megbízatásban páratlan lelkiismeretességgel munkálkodott. Ismertük erejét, kiválóságát és lelkiismeretességét. A kényes ügyeket mindig neki adtuk és ő vállalta azokat mindig lelkiismeretesen. Az egyházmegye nevében köszönöm neki, az elköltözöttnek mindazt, amit egyházáért tett s indítványozom, hogy emlékét jegyzőkönyvünkben örökítsük meg.

A közgyűlés tagjai néma felállással adtak kegyeletes érzésüknek kifejezést.

— Rendes közgyűlésre jöttünk össze, azért, hogy beszámoljunk a legutóbbi közgyűlésünk óta történt eseményekről. Mint méltóztatnak tudni, a visszacsatolt és felszabadult felvidéki egyházak és önkormányzati testületeknek az anyaországgal való egyesülése céljából 1939 március 1-én összehívott zsinat volt hivatva határozni. Ez a zsinat kimondta, hogy a felvidéki egyházkerületek megszűnnek. Az egyházközségek visszatérnek abba az egyházmegyébe és kerületbe, ahová az elszakítás előtt tartoztak. Kimondták azt is,

hogy az egyházkerületek, bíróságok 1939 november 2-ig beosztásukban és az eddigi egyházi törvények szerint folytatják működésüket. November 2-ika után az új beosztás és az új törvények lépnek életbe. A zsinat a felszabadult részek törvénykezését és egyéb egyházi ügyeit hogy eredményesen összhangba hozza az anyaországi jogrendszerrel, olyan formán találta célravezetőnek, hogy albizottságot küldött ki, amely határozatait a zsinat elé fogja terjeszteni jóváhagyás végett.

— Ez a zsinati bizottság két ízben ült össze. Elhatározta, hogy az anyaországi istentiszteleti rend és énekeskönyv bevezetése 1940 január 1 -el kötelező lesz. A Felvidéken használt énekeskönyv tekintetében az a vélemény alakult ki, hogy ennek az énekeskönyvnek a példányait ,a leghelyesebb lenne megvétetni az anyaországi parochiális könyvtárakkal is, másrészt az anyaországi énekeskönyv kiadóját köteleznék a kicserélésre.

— Elhatározta, hogy 1940 január 1-én életbe lépteti a felvidéki egyházakban is a magyarországi egyházi adórendszert. Január 1-én fog életbe lépni az új választó névjegyzék is. Elhatározta az albizott| ság, hogy a lelkészi és tanítói fizetéskiegészítési igé! nyék, korpótlékok, családi igények a felvidékiekné;! egyenlő összhangba hozassanak az anyaországiakéval. A felvidéki közös egyházi intézmények, theologia, tanítóképző anyagi ügyeinek felszámolása végett az anyaországi egyetemes konvent ül össze és a felvidéki lelkészi és világi bizottsági tagok bevonásával intézi el majd a felszámolást. A komáromi képző további ügye a dunántúli egyházkerület hatáskörébe utaltatott. A theologia megszűnt.

— A legtöbb vitára adott alkalmat a felvidéki lelkészeknek az országos lelkészi nyugdíjintézetbe való belépése. Olyan sokféle igény merült fel, hogy itt egy egységes jogszabályt alkotni lehetetlen. Úgy határozott az albizottság, hogy ezt is az anyaországi Konvent elé fogja utalni és felkéri a Konventet, hogy a legnagyobb nyomatékkai járjon el a kormánynál, hogy a magyar kormány tegye lehetővé anyagi támogatás nyújtásával, hogy a felvidéki lelkészek is tagjai lehessenek a nyugdíjintézetnek. Bizottság is küldetett ki az adatok összegyűjtésére, vegyék számításba a felvidék^ lelkészi nyugdíjintézet anyagi dolgait és terjesszenek a Konvent elé javaslatot. Elfogadtatott, hogy míg a lelkészi nyugdíjügyek nem rendeztetnek, felvidéki lelkész nyugdíjba nem kényszeríthető, még ha a szolgálasi ideje letelt volna is.

— Ezeknél a tárgyalásoknál mi, felvidékiek, a legnagyobb megértést tapasztaltuk. Ezért egyházmegyénk nevében leghálásabb köszönetemet tolmácsolom úgy a zsinati elnökségnek, mint az egész zsinatnak.

A világi elnök megnyitóját a közgyűlés nagy tetszéssel fogadta.

Az elnöki megnyitó után Soós Károly esperes terjesztette elő jelentését, melyben foglalkozott az egyházmegye múlt évi eseményeivel. Mindenekelőtt — mint azt már a múlt év decemberében tartott közgyűlésen is hangoztatta — örömmel emlékezett meg a felszabadulásról, mely az egyházmegyét visszacsatolta a szeretett anyaországhoz. Hálával emlékezett meg a Kormányzó Úrról, akinek a múlt évi közgyűlés üdvözlésére küldött köszönő leiratát bemutatta. Majd foglalkozott az egyházmegye általános helyzetével, mely az átmeneti időben bizonyos nehézségeket mutat, de az egyházak nagy igyekezettel küzdik le azo-