Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-07-23 / 30. szám
Ötvenedik évfolyam. 30. szám. Pápa, 1939 július 23. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ___________ " ---------------------—“------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK-------------------------------— FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA 1 FŐMŰNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ 1 TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Vitéz nagybányai Horthy Miklós Magyarország kormányzója üdvözli a négyszázéves debreceni kollégiumot. TÁVIRAT. A tiszántúli református Egyházkerület közgyűlése Elnökségének Debrecen. Meleg köszönetemet fejezem ki az Elnökségnek üdvözlő iratáért, melyet a'debreceni Református Kollégium 800-ik szemeszterének befejezése előtt hozzám intézett. Ennek az ősi magyar intézménynek egész küzdelmes múltja a lelkes hazafias kulturmunka, a kitartás és a társadalom áldozatkészségének ragyogó példája. A nyugati művelődéssel állandó összeköttetést tartva, négy évszázadon át ajándékozta meg a nemzet társadalmát és tudományos életét a kiváló férfiak egész sorával, akik a magyar névnek nem egyszer messze földön is megbecsülést és dicsőséget szereztek. Meghatóban emlékezem meg ez alkalommal a Kollégium hős növendékeiről is, akik áldozatos hűségben életüket adták hazájukra. Megszentelt emléküket a vértanú Tisza István, az egykori debreceni kollégista, férfias egyéniségének és útmutató szellemének sugárzó ereje teszi még fényesebbé. Szeretettel köszöntőm a Kollégiumot fennállása ötödik évszázadának küszöbén. Őszintén sajnálom, hogy a ritka szép évfordulót ezúttal sem ünnepelhettük meg. Ragaszkodással gondolok az ősi iskolára, mint első tanulóéveim kedves emlékére azzal az óhajjal, hogy a Mindenható áldása kisérje további működésében a haza és a jövendő magyar nemzedékek javára. Horthy. Részlet Soós Károly komáromi esperes jelentéséből. A babiloni király arany állóképet csináltatott és felállíttatta a Dura mezején. Megparancsolta a népeknek, nemzeteknek és nyelveknek, hogy mihelyt meghallják a kürtnek szavát, boruljanak le az állókép előtt és imádják azt. Aki nem engedelmeskedik, tüstént bevettetik az égő tüzeskemencébe. Mindenki engedelmeskedett, de három zsidó ifjú nem borult le az állókép előtt. Bevádolták a királynál, aki határtalan haragra gerjedt, maga elé rendelte őket és a szemükre vetette: szántszándékból nem tisztelitek-e az én istenemet és nem imádjátok az arany állóképet? Mihelyt halljátok a kürtnek szavát, leboruljatok. De ha nem, bevetfettek az égő, tüzeskemencébe és kicsoda az az Isten, aki kiszabadítson titeket az én kezeimből? Azt felelték: A mi Istenünk, akit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égő tüzeskemencéből és a te kezeidből is óh király, kiszabadít minket. De ha nem tenné is, legyen tudtodra, hogy mi a te isteneidnek nem szolgálunk és az állóképet nem imádjuk. Bevettettek az égő tüzeskemencébe, de nem fogott rajtuk a tűz, sértetlenek maradtak. A király ámultán kiáltott fel: Áldott ezeknek Istene, nincs más Isten, aki így megszabadíthasson. Mikor a világháború végétért és a diadalittas nagyhatalmak diktálták a békeszerződéseket, álnok árulók hamis adatokkal támogatott tanácsára az egységes Magyarországot darabokra szaggatták és minket, megkérdezésünk nélkül, a csehszlovák állam kötelékébe osztottak. Mi is bevettettünk akkor a kínok tűzébe, a megaláztatások és gyötrelmek égő, tüzeskemencéjébe. Kényszeríteni akartak arra, hogy a demokráciának hamisan nevezett bálványképet, mely valósággal a cseh faj korlátlan uralma volt, származásunk, nemzetünk, magyar voltunk megtagadásával, leborulva imádjuk. A három zsidó férfiú pillanatokig volt az égő, tüzeskemencében, a mi megpróbáltatásunk húsz esztendeig tartott. De mi is hiyek maradtunk és egyedül a mi Istenünket szolgáltuk. És minket is megszabadított az igazságos, mindenható Isten. Visszakerültünk édes magyar hazánkhoz. Tudtuk, hogy a csonka hazában maradt véreinket kifosztották, tőlük erőt felülmúló hadisarcot követeltek, nekik az elszakított részekről kiüldözött, vagy elmenekült többszázezer magyar családot kellett eltartani, a mi visszacsatolásunkkal járó katonai, közigazgatási sok, nagy kiadásokat fedezni és mégis már az első pillanatokban megmozdult véreink szerető szive és jótékony adományokkal siettek a mi segítségünkre. Hát van-e lelke annak, aki panaszkodni mer amiatt, hogy visszakapcsolódunk magyar testvéreink életébe és ezentúl megosztjuk a magyar nemzet gondjait és szegényes sorsát. Magyarország, szegény Magyarország, A mi lelkünk odasimul Hozzád. Megosztjuk a szegénységet Véled, Mert minekünk szegénységed élet. ... A cseh uralom alatt nehéz volt a szegénysorsú magyar embernek földhöz jutni, ma más a helyzet, mert az idegen által bitorolt magyar föld visszakerül a magyarokhoz. Ajánlom lelkésztársaimnak, buzdítsák híveiket arra, hogy mielőbb folyamodjanak a jegyzői hivatalok útján földért és azok okosan cselekszenek, kérésük teljesítését megkönnyítik, akik nem kötik magukat a községhez, hanem kérvényükben kijelentik, hogy hajlandók más községbe is elköltözni, ha
