Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)

1939-07-23 / 30. szám

148. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1939. lakóházhoz és megélhetésükre elegendő földbirtokhoz juthatnak. Ez esztendő január hónapjában a hazatérés első, kedves jele volt, hogy nagymagyarországi testvéreinkkel együtt szavazhattunk a magyarországi református egyház országos zsinatának képviselőire. Folyamatban vannak az előmunkálatok a magyar Református Egyetemes Egyházba való teljes beolvadá­sunk keresztülvitelére. Az egyházi törvénykönyvet már minden lelkészi hivatal megkapta és nyomatékosan aján­lom minden lelkésztestvéremnek annak tüzetes tanul­mányozását. Mostani közgyűlésünk egyik legfontosabb felada­tának tartom, hogy a pénzváltozás által szükséges in­tézkedéseket az egyházi adózás és a tisztviselők fizetése tekintetében megtegye. Már az eddigi tapasztalat bizo­nyítja, hogy a hetes átszámítás egyházi életünk zavar­talan menetét nem biztosíthatja. Sokkal tetemesebb ter­heket kell elviselnünk, mint amiket az egyházak költ­ségvetéseiben számításba vettünk, ezért a beterjesztett költségvetések nem hagyhatók jóvá, hanem azok helyett újakat kell készíteni. Nem maradhatnak meg változatlan alakban az egyházak adókulcsai, mert az azok alapján befolyó összegek nem fedezhetik a kiadásokat. A díjlevelekben foglalt pénzjárandóságok o. é. forintokban, vagy a régi magyar-osztrák aranykoronákban vannak, ezek hetes számítással való kiutaltatása a tisztviselők elviselhetet­len károsodását jelentené. Mivel az egyh. tisztviselők fizetésének rendezése még ezután történik és sok időt vesz igénybe, de a tisztviselőknek addig is élni kell, az egyházmegyei közgyűlés ideiglenes intézkedésére van szükség. Nemcsak megrázkódtatás, sőt zökkenés nélkül tért át egyházi életünk az édes magyar levegőbe, min Jákob húsz esztendei távoliét után az apai házba. Templo­mainkban, ünnepélyeinken boldogan énekeljük a ma­gyar imádságot. A templomokat híveink buzgóbban lá­togatják és a levente-intézménynek kiszámíthatatlan ér­tékű, áldásos hatása abban van, hogy az iskolából ki­került ifjúságunk elhagyva a korcsmát, vasárnaponként az istenházát keresi fel. Amit mi az idegen uralom alatt, annak magyargyülölete és irántunk való féltékeny ellenszenve miatt nem bírtunk elérni, sőt az uralkodó idegen hatalom törekedett arra, hogy ifjúságunkat se­gítse az egyház kebléről való leválásban, a magyar uralom első dolga volt, hogy az ifjúságot megmentse és a vallás-erkölcsi életbe visszavigye. Jelek mutatják, hogy elemi iskoláinkban a nyolc osztály megmarad és én bízom abban, hogy a csúzi, benkepatonyi elvesztett iskoláinkat visszakapjuk, az izsapi és csilizradványi egyházban is lesz református kántortanító. Ez elsősorban a lelkészektől és presbité­riumoktól függ, azután az én utánjárásomtól, mit tenni kötelességem, mert tudom, hogy sokszor egy út többet ér száz előterjesztésnél. A losonci theologia megszűnt, növendékeit átadta a pápai főiskolának. Örömmel értesültem róla, hogy növendékeink a kollokviumokon kitünően megállták helyüket. Indítványozom, hogy főtiszt, és méltóságos Sörös Béla püspök úrnak a református papnevelés terén kifejtett, önfeláldozó munkásságáért nyilvánítsuk köszö­­netünket és üdvözöljük őt abból az alkalomból, hogy a magyar főrendiház örökös tagjául behivatott. A komáromi református tanítóképző ügye a ma­gyarországi Református Egyetemes Egyház és közelebb­ről a dunántúli egyházkerület ügyévé vált. Ezek a fő­hatóságok a m. kir. kultuszminisztériummal együttesen döntik el, hogy mi lesz az intézet jövendő sorsa. Egyet azonban a taníttató szülők megnyugtatására kijelenthe­tek. Az igazgató-tanács határozata szerint az intézet mai alakjában addig megmarad, amíg mostani növen­dékei az oklevelet megszerezhetik- Ezért nekik és szü­lőiknek erkölcsi felelősséggel tartozunk. Az első év­folyam azonban már nem nyílik meg. Nagy Sándor igazgató úr és felesége őnagysága méltán megérdemlik, hogy a növendékek tanításáért és ellátásáért nekik egy­házmegyei közgyűlésünk is elismerését és köszönetét nyilvánítsa. Egyházmegyei gondnok urunk Öméltóságá­val a növendékek vizsgálatain résztvettem és merem állítani, hogy aki ott elégségesen megállta helyét, az egyházi életben kiválóan fogja helyét megállani. Az intézet fennállásának kérdése, míg mostani növendékei tanulmányaikat befejezik, elsősorban a szlovákiai egyetemes konvent kérdése, mely kormányzó­hatóságnak még egy ülést nézetem szerint feltétlenül tartania kell, hogy a végleges elszámolást megejtse, úgy a tanítóképző, mint a theologia ügyében és a magyarországi református egyetemes egyháznak, illetve a dunántúli református egyházkerületnek véleményét nyilvánítsa. A lelkészek kongruája ügyében az eljárás folya­matban van. A bekivánt törzslapokat felterjesztettem a Magyarországi Református Egyetemes Konvent elnök­ségéhez Budapestre. Véleményem szerint hosszabb idő eltelik, míg megtörténhetik a végleges elintézés. Ennél a tárgynál az egyházi felsőbb hatóságoknak fel kell emelni szavukat a csehszlovák minisztérium által esz­közölt sokféle levonás kérdésében, amelyet egyetemle­gesen tisztázni kell. Ilyenek az állami nyugdíjügy, a gyógyalapi díjak, az állami adók, a takarékossági le­vonások stb., amiket a lelkészek államsegélyéből ha­vonként leszámítottak. Merem remélni, hogy a cseh­szlovák durva és igazságtalan elbírálás, mely a lelkészi kart az útkaparókkal egy osztályba sorozva állapította meg az alapfizetést, a múlt idők szomorú emléke ma­rad és visszanyert édes hazánk kormányától meg fogjuk kapni az igazságszolgáltatást. VEGYESEK ©sss®®®®®®®;?®®©®®®®®©®©®®®®®®®®®!?:)®®©®©® — Gyászhirek. Mély részvéttel értesültünk, hogy Pentz Gyula nyug. községi főjegyző életének 71-ik, há­zasságának 44-ik évében Csórón elhunyt. Gyászolják: felesége sz. Labancz Etelka és gyermekei, köztük Pentz Ilona pápai nőnevelő-intézetünk tanárnője. Az igazak emlékezete áldott. Dr. Padányi László Kálmán aranyokleveles orvos­tudor, ny. járási tiszti orvos, életének 84. évében, július 9-én meghalt. Somorján temették nagy részvét mellett. Pápai főiskolánknak egyik leghűségesebb tanít­ványa volt. Özv. ihászi Ihász Lajosné szül. ásvai Jókai Etelka áldásos életének 87., özvegységének 31. évében, júl. 17-én csendesen elhunyt. Jól mondja róla a családi gyászjelentés „ő a megtestesült jóság, szeretet és gyengédség, a hit­vesi és anyai Szeretet ragyogó példaképe, élete áldás volt mindazokra, akik őt körülvették.“ A megboldogultban dr. Jókay-Ihász Miklós egyházmegyei gondnok, felsőházi tag szerető jó nevelőanyját, Hegedűs Lóránd egyházkerületi tanácsbíró, nyug. pénzügyminiszter nagynénjét gyászolja. Temetésén, Lőrintén Medgyasszay Vince püspök hirdette ékes szavakkal a vigasztalás igéit, Varga Kálmán ajkai lelkipásztor szívhez szóló imádságot mondott. Hathalmon Ólé Sándor főiskolai gondnok, pápai lelkipásztor, jel­

Next

/
Oldalképek
Tartalom