Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-05-28 / 22. szám
Ötvenedik évfolyam. 22. szám. Pápa, 1939 május 28. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ________________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.__________________________________------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Jövel Szentlélek Úristen! Istentiszteleti rendtartásunk értelmében gyakran felcsendülnek az apostoli hitforma bizonyságtevő hangjai a református hívők ajkain. Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában..., hiszek a Jézus Krisztusban, Istennek egyszülött Fiában... és hiszek Szentiélekben! De amíg minden istentiszteleti alkalommal megemlékezünk az Atya Istenről, mindeneknek teremtőjéről és a Fiú Istenről, a mi édes Megváltónkról: a Szentlélek Istenről leginkább csak pünkösd ünnepén szoktak bizonyságot tenni sok-sok református templomban. Pedig ha Krisztusunk tanításai mélységeibe beletekintünk, megértjük, hogy Szentlélek nélkül mem volna hitünk, nem ismerhetnénk Krisztust és sohasem épülhetnénk fel lelkiházzá, Isten templomává. Krisztus az út. De ha nem ragyog előttünk amaz isteni Lélek, sötétségben járunk és csak botorkálunk jobbra-balra, mígnem belezuhanunk a legmélyebb szakadékba, amelyből nincsen menekvés. Ha nem töltetett még ki reánk Istennek Lelke, nem vagyunk a Krisztuséi és nem élhetjük az Ő életét a mi benső emberünkben és sohasem mondhatjuk el: élek többé nem én, hanem él én bennem a Jézus Krisztus. Ha Isten Lelke nem munkálódik bennünk, nem tudjuk, mi az igazság, a világ fiai vagyunk, jövendőbe nem láthatunk, egy szebb, tisztább, boldogabb világról nem prófétálhatunk s nem tudjuk hinni, hogy eljön e földre Isten országa. Óh ,ha Krisztus mennybemenetele után tíz nap múlva nem küldötte volna el ama Vigasztalót, — nem volna keresztyén anyaszentegyház. S ha az elmúlt 19 évszázad folyamán Istennek Lelke nem munkálódott volna hatékonyan egyesek és nemzetek életében, milyen sötétségbeen ülne az emberiség. De a kegyelmes Atya Isten nem hagyja magukra az övéit sohasem! Amint megkönyörült a bűnös világon akkor, midőn nem tudta megtalálni a bűneiből való szabadulás útját és csak vergődött és ^sóhajtozott: bárcsak meghajlítanád az egeket és leszállanái s adta az Ő Egyszülött Fiát, Ki által van váltságunk és idvességünk, megkönyörült rajta akkor is, midőn visszatért a mennybe, s a Fiú ígérete valósággá lett, eljött ama Vigasztaló, az igazságnak lelke, aki bizonyságot tesz Őróla. S Isten adja az ő lelkét mindeneknek, kik hittel kérik tőle. Adományainak részese lehet minden ember ,ki szent meggyőződéssel vallja, hogy az Atya, Fiú, Szentlélek teljes Szentháromság egy örök Isten belőlünk, élőkövekből akarja megfépíteni a maga dicsősége ama templomát, melyben egyedül az Ő akarata érvényesül. Óh jövel hát hozzánk is Szentlélek Úristen, töltsd be sziveinket épen, mennyei szent ajándékkal, szívbéli szent buzgósággal! Magyarbarnag. Szilassy Sándor. Az Úr Lelke. Lk. 4: 18. A mi szemünkben örök harcot vív egymás ellen az anyag és a lélek. Általában az értelmetlenségy a bűn az anyaghoz tap*ad. Az anyagból tör elő a szenvedély, az önzés, a tehetetlenség. A rend1, az értelem, az önzetlen áldozat, a szenvedély feletti uralom: a lélek uralmából van. A pünkösdi Lélek azonban nemcsak a rendet, az* értelmet, a fényt és az anyag feletti uralmat jelenti, hanem ennél sokkal többet: az Isten ismeretét és megismertetését. Az úrnak Lelke ha ránkszáll, úgy tesz, mint az első jeruzsálemi gyülekezettel: istenünkhöz köt bennünket, hitünket megerősíti és megszenteli. Úgy tesz ,mint Nikodémussal, akit a sötét testén megvilágosított, újjászült. Úgy tesz, mint Ézsaiással, akit felkent, hogy az Evangéliomot hirdesse, a töredelmes szívüeket vigasztalja, foglyoknak szabadulást hirdessen, vakok szemeit megnyissa. Az Úrnak Lelke köt bennünket együvé egy belső, láthatatlan kötelékkel. Ha annak uralma alatt járunk, akkor nő az Isten országinak dicsősége. Észre kell' vennünk, hogy az Úrnak Lelke nem a lélek általában, hanem az Isten munkáját végző Lélek. Nekünk lelkészeknek és egyházi vezetőknek különösen ügyelnünk kell arra, hogy mit mond az Úr Lelke. A világ, az anyag sokszor annyiba elfordítja a mi tekintetünket is a lényegesről, annyira odaköt a mindennapi élet küzdelmei által a világhoz, hogy nem halljuk meg a Lélek beszédét. Az anyag birodalmához tartozik a világ általában. A világban az anyag látszik uralkodni. Az pedig rendszerint ellenséges magatartást tanúsít Isten akaratával szemben. A világban uralkodó világias felfogás ellen, saját bűneink ellen a Szentlélek munkájával küzdhetünk csak eredményesen. Gyülekezeteink kereteit megerősíthetjük mindenféle törvényes hatalommal, pénzügyi művelettel, egyéni rátermettséggel, emberi okoskodással, de mindaddig, amig abból hiányzik a pünkösdi Lélek ereje, egységre vezető belső energiája, amig arra rá nem száll az Úr Lelke, addig ki van téve a szélnek, a viharnak, amely éppen akkor rombolja szét, amikor legnagyobb szükség volna az egységre. Szükség nélcünk mindnyájunknak Lélektől születnünk. Szükség nékünk mindnyájunknak tudnunk
