Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-05-28 / 22. szám
108. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1939. azt, hogy bennünket a Lélek köt egymáshoz és egyúttal istenhez. Ez a Lélek erősödjön bennünk! Ez legyen a tűz, amely, ha kell a harcra küld, mint az apostolokat az! első pünkösd idején, ha kell, munkára hív, mint a Fébéket, ha kell, az életünket is odaadatja velünk, mint István diakónussal! Ez a Lélek éljen a magyar református egyházban. Ez a Lélek éljen bennünk, a magyar református egyház vezetőiben. Az Úr Lelke szálljon ránk a pünkösd ünnepén. Kalóz. Szabó Dezső. A holland szigorú református (gereformeerd) egyház evangélizációs munkája. Evangélizáció és a hivatalos egyház. Kuyper Ábrahám már 1894-ben, enciklopédiájában rámutatott arra, hogy az evangélizációs munkát feltétlenül és minél hamarabb az egyháznak kell kezébe vennie és végeznie. Az 1923-i utrechti synoduson pedig hivatalosan is kimondta a geref. egyház, hogy ez a munka is szorosan hozzátartozik az egyház hivatásához Isten Igéje alapján, mert az evangélizáció igehirdetés, már pedig ez az egyház tiszte. Természetesen, ez nem azt jelenti, hogy csakis egyházi hivatalt viselők végezhetik ezt a munkát. Pál apostolnak is voltak munkatársai, segítőtársai. (1 Kor. 12:28.) A helyes eljárás az, ha az evangélizáció a hivatalos egyház részéről indul ki, ha a helyi egyházak presbitériumai határozzák el a munka megindítását. Alakíthatnak ugyan külön bizottságot is, amelyiknek minden munkájához a presbitérium engedélyét ki kell kérnie és viszont mindenről be kell számolnia. így nem történhet eltévelyedés, szektáskodás, mert az egész vállalkozás mögött, mint irányító, maga az egyház áll. Abban az esetben, ha a hivatalos egyház vonakodnék megindítani a munkát, az egyes egyháztagok felelősek végezni, de minden igyekezettel azon kell lenniök, hogy az egyházi hivatalt felelősség tudatára ébresszék és annak kezébe tegyék le a munka irányítását. Ahol meg már, mint egyéni vállalkozás, folyik a munka, az egyházi hivatalnak a legnagyobb tapintattal kell odahatnia, hogy a munka irányítása a saját kezében legyen. * Az egyház és az elidegenedettek. A hivatalos egyház nemcsak alanya az evangélizációs munkának, de közvetve célja is. Az evangélizáció célja: lelkeket visszavezetni Krisztushoz, de Tőle nem lehet elválasztani az egyházat sem, mivel Krisztus az egyház teste, így az egyházba való hivogatás ugyancsak célja a munkának. A névleges egyháztagokat jutvalló tagoknak kell megnyerni, a teljesen egyházon kívül élőket pedig az egyház keretein belül folyó hitéletre kel] elvezetni. Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés: léik között evangélizálhat a ref. egyház? Csak a saját felekezetén belül, akik az egyháztól távol élnek? Az Evangéliomot mindenhová el kell vinnünk. Minden aggályoskodás nélkül minden felekezetből igyekezhetünk lelkeket megnyerni a mi evangélizációs munkánknak, illetve ennek a révén Krisztusnak. Természetes, hogy abba a felekezetbe hívjuk a megnyerteket, amelyikről megvagyunk győződve, hogy a kijelentés legtisztább hirdetője, így a ref. evangélizációs munka a ref. egyházba hívja a lelkeket. Evangélizációs összejöveteleken mindenkit szivesen kell látni és házi látogatások alkalmával, ha más felekezetüekkel kerülünk össze, ugyancsak meg kell ragadnunk az alkalmat az evangélizálásra. Azokat, akik az evangélizációs összejövetelekre eljárnak, be kell vonni a gyülekezeti közösségbe. Ez ellen ugyan sokan azt mondják, hogy az ilyeneket nem kell mindjárt a templomba hívogatni, mivel az ottani igehirdetés idegen lesz a számukra. Ezzel szemben azt mondjuk:, hogy a külön összejövetelek tartása szükséges, de azonnal be kell vinnünk őket a gyülekezeti közösségbe is. Az igehirdetés pedig legyen olyan, hogy mindenki megértse és mindenkihez szóljon. így nem fenyeget a szekta-alakulás veszélye. Akik között munkálkodunk, beszélnünk kell az egyházról is, arról is, hogy valahová tartozniok kell, ők is hozzátartoznak Krisztus egyházához. Rendszeres munka során a maga idejében beszélnünk kell arról is, hogy az egyház ma sok darabból áll, amelyik közül az egyik tisztább hordozója az Igének, mint a másik. Ha ezt az előkészítést jól végezzük, képesek lesznek hallgatóink az egyházi életet illetőleg álláspontjukat tudatosan és önállóan meghatározni. A tartós munka során egyre inkább kialakul egy kis kör, amelyik közeledést mutat, ezt azonnal be kell vinnünk a gyülekezetbe, különben ők maguk is óhajtják és akarják is, lassanként hozzá nőnek a gyülekezeti közösséghez. Evangélizáció és a szociális helyzet. Az evangélizációval kapcsolatban felmerül a kérdés, vájjon elválaszthatatlanul összetartozik-e az evangélizálás és a szociális segítés? Ez a kérdés különösen azért jön elő, mivel az evangélizálandók legnagyobb része nehéz anyagi körülmények között van, de viszont egy részük nem szorul anyagi segítésre. Ebben az utóbbi esetben nem vitás a két munka különválasztása. Az előbbi esetben pedig, ha soha nem választjuk el a kettőt, könnyen előáll a János 6:26ban említett veszély, meghallgatnak bennünket, de csak az anyagi segítségért. De ha Jakab 2:16-ot is szem előtt tartjuk, nyilvánvaló^ hogy vannak esetek, amikor az evangélizációt nem választhatjuk el a szociális segítéstől, a kettőnek egyszerre kell történnie. Ez azt jelenti, hogy ahol igen nagy nyomorúsággal találkozunk, kötelességünk az azonnali segítség. Pl. eledelt vinni, ahol éheznek; orvosságot vinni, ahol sürgősen szükség van reá. A társadalmi segítő intézményeket is jól kell ismernünk, hogy útbaigazíthassuk a rászorulókat. Karácsonykor tarthatunk ajándékkiosztást. Igaz, hogy ezek bizonyos fokig csalogató eszközöknek tűnnek fel, mégis alkalmazhatjuk őket, ha nem ezeket állítjuk a központba, hanem az Evangéliomot. Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy nem ezek az eszközök vezetik el a lelkeket Krisztushoz, hanem Isten Igéje és csak ebben van a szociális élet visszásságainak a megoldása. A mai helytelen, bűnös gazdasági életben igen nagy feladata van az evangélizációnak, mert ez hozza az egyetlen megoldást, az Evangéliomot. Amikor a bűnös gazdasági berendezkedés ellen harcolunk, tulajdonképen a bűnös emberi természetből eredő romlottság ellen küzdünk, tehát a bűn ellen, amit csak Krisztus erejével győzhetünk le. Az evangélizáció útján kell elérnünk a mai gazdasági élet bűnözőit, az Evangéliom hirdetésével kell ráébreszteni őket, hogy Isten törvényét átlépték és szemben állnak vele, mégha a közvélemény előtt olykori adományaik által köztiszteletben állanak is.
