Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-05-21 / 21. szám
Ötvenedik évfolyam. 21. szám. Pápa, 1939 május 21. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ________________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP._________________________________------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------PELELÖS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ AHNDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Főgondnoki székfoglaló. Vitéz gróf Teleki Béla zalamegyei főispán főgondnoki székfoglaló beszéde most jelent meg egész terjedelmében a zalaegerszeg-sárvári ref. egyház Értesítőjében. A magvas színvonalú, nagyon komoly beszédből közöljük a következő részleteket: Nekünk, reformátusoknak, szükségünk van megalkuvást nem ismerő öntudatos presbiterekre, szükségünk van az anyaszentegyházban feg) elemre, szükségünk van áldozatkészségre, olyanra is, mint amilyennek ékes példáját láttuk a közelmúltban éppen ebben az egyházközségben. Nekünk életünkkel és munkánkkal kell példát adnunk és akkor mindig ki fogjuk vívni mások tiszteletét és megbecsülését. A felekezeti béke ápolására illetékesek vagyunk valamennyien. Zsinórmértékünk az Institúció tanítása legyen, amely így szól: »Arra kell igyekezni, hogy egymásról kölcsönös jóakarattal a lehető legjobb véleménnyel legyünk, egymásnak tetteit és szavait, különösen kölcsönösen a legjobb értelemben vegyük és ne csavarjuk el, mint azt gyanakvó emberek szokták ■félremagyarázással és a rossznak feltevésével. így fogjuk elérni azt, hogy egyfelől kölcsönös méltányossággal és türelemmel elszenvedve egymást, a békességet és szeretetet ápoljuk«. Szükség van erre a békességre és szeretetre a közös veszély lehetőségének okából is; mert akár az a veszély fenyegetne, amely a templomot mozgószínházzá alakítja át, akár az, amely Isten igéjét emberi vezényszó alá akarja helyezni, minden egyház egyforma veszélyben lenne. De szükség van erre a békességre és szeretetre drága magyar hazánk sorsának irányítása szempontjából is, amelyben elvitathatatlanul és elválaszthatatlanul nagy szerepe van az egyháznak, amely az erkölcsi világrend fölött őrködik és amely mintha a magyar föld fölé hajló napfény lenne! Az erős hit és bizalom az isteni igazságban meghozta hazánknak, magyar nemzetünknek a magyar nagypéntek után a magyar husvétot a mai feltámadás ünnepére! begyen ez számunkra különös intelem és biztatás! Ha visszatekintek, messziről jöttem ide, egy ősi kálvinista gyülekezettől szakadtam el, de magammal hoztam azt a hitet, reménységet és szeretetet, amelyet ott csepegtettek belém, a|mely a Mindenható kegyelme folytán őseimtől nyert örökség is. De boldog öröímmel tölt el az a tudat, hogy itt az ősi magyar végvárakban, a göcseji ősi egyházakban erős hitet és lelket találtam. Minél kevesebben vagyunk, annál inkább van szükségünk lelki erőre, mert Isten rendelése az, hogy így vagyunk, ahogy vagyunk és az általa reánk mért feladatunkat be kell töltenünk. Ha előre tekintek, nehéz utat látok magam előtt, de ha lelkem Istenben nyugszik, ő segít rajtam. Mert mit jelent Isten számomra az életemben? Legyen szabad lelkemet kissé kitárnom, — azt mondhatnám* — hogy a mai rohanó életben, a gondok* a munka közepette a pihenést, az újjá formáló erőt, a hit és bizalom forrását, a reménységet! És amit Isten az egyénre nézve jelent, azt jelenti a családra, a nemzetre, a hazára nézve is! Nekünk, hívő reformátusoknak, a hazánk nemcsak megszentelt földünk, nekünk ez a viharjárta föld, ahol egyetlen nép sem tudott államot alkotni, munkamező, kötelesség és misztikus jóslat egy másik haza szépségéről, ahogy egy neves lelkipásztorunk mondta. A mi hazafiságunk erkölcsi és szociális, mert átöleli a szenvedő népet, alázatos, bizakodó és legelső nemzeti hősének Krisztust tekinti, aki ezért a nemzetért is ontotta vérét, hogy más népekkel együtt az evangéliomhoz érkezzék. Az anyaszentegyháznak ezért egyik fontos feladata az is, hogy a mai világáramlatokat a magyar géniusz .segítségével hasznosakká tegye, az oktatás és nevelésen keresztül jövőnket formálja és biztosítsa. A jövő felett való őrállásunknak ezen munkájában (ébren kell lennünk, mindenkinek a maga helyén, nehogy a számonkérés napján ne tudjunk megfelelni. Tartsuk meg az utánunk eljövendő generációt erős hitben azon a keresztyén nemzeti vonalon, amelyet Krisztus ír elő számunkra! A holland szigorú református (gereformeerd) egyház evangélizációs munkája. Az egyháztól elidegenedettek száma az utolsó évtizedekben állandóan növekszik. Hollandiában 1920- tól számítva a felekezeten kívül élők száma csaknem a négyszeresére ugrott, úgyhogy ma az összlakosság 1/4 része teljesen egyházon kívül él. A nagy városokban különösen szembetűnő ennek az arányszámnak megdöbbentő volta. A fővárosban, Amsterdamban az 1935. évben a lakosság 1/3 része felekezeten kívül élőnek jelentette be magát. A fennmaradó 2/3 részből pedig egy tekintélyes rész csak papíron tartozik egywegy felekezethez, tehát ezeket is egész nyugodtan az egyháztól elidegenedettek közé sorolhatjuk. Ha tekintetbe vesszük azt a tényt, hogy az iskolákat társaságok tartják fenn, amelyeknek egy része teljesen semleges az egyházzal szemben és így ezekben az iskolákban vallásoktatás sincs, a gyermekek egyrésze teljesen templom és vallásoktatás nélkül nő fel. Ezek a rideg számok olyan szomorú tényről beszélnek, amely mellett nem mehet el tétlenül az
