Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-05-21 / 21. szám
104. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1939. egyház, hanem nagyon is felelőssége tudatára kell ébrednie. A holland szigorú ref. egyház már 1913 óta nagyon komolyan veszi ezt a feladatát és ha nézzük az eredményeket, azt kell mondanunk, sokat végzett az evangélizáció terén. Az elmúlt év telén jelent meg egy 378 oldalnyi terjedelmű könyv »Handboek voor Gereformeerde Evangelisatie« címmel gereformeerd professzorok és lelkészek szerkesztésében, amely az egyház evangélizációs munkáját elvi, történeti és gyakorlati síkban behatóan tárgyalja. Nem ez az egyetlen munkájuk ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Kisebb füzetek, folyóirratok, újságcikkek gyakran jelennek meg, amelyek elméleti és gyakorlati útmutatást adnak ezen a téren. A fenntebb említett kézikönyv az egész kérdést felöleli és jó vezetőül szolgál minden, az evangélizációra vonatkozó kérdésben. Ennek a könyvnek az elolvasása közben jutottam arra a gondolatra, hogy egyet-mást elmondjak a gereformeerd evangélizációról, amelyből mi magyar reformátusok is tanulhatunk valamit és amelynek megismerése több felelősségérzetet, tisztánlátást ébreszthet bennünk az evangélizációval szemben. Az evangélizáció nagyon . sürgető feladata a magyar ref. egyháznak is, mert ha megnéznénk az egyháztól elidegenedettek és a teljesen egyházon kívül élők számát, félő, hogy még roszszabb eredményhez jutnánk, mint a hollandok. A következőkben ismertetni szeretném a geref. egyház evangélizációját elvi és gyakorlati síkban. Mit ért a holland geref. egyház református evangélizáció alatt? A református egyház evangélizációs munkájának magától értetődően reformátusnak kell lennie. Ez annyit jelent, hogy csakis a Szent íráson alapuló munka lehet. úz az evangélizáció szó jelentéséből is következik. Evangélizálni ugyanis annyit jelent, mint evangéliumot hirdetni az egyháztól elidegenedettek között, akik Isten kegyelmi szövetségébe hűtlenségük ellenére is beletartoznak. Éppen ennek a tudatosítása az evangélizáció feladata, nagy hivogatás isten Igéjének hirdetésével. Evangéliumprédikálásról pedig csak akkor beszélhetünk, ha valóban a tiszta evangéliumot adjuk, amint az az írásban ki jelentetett. Hogy a ref. evangélizációs munka biztosan álljon az írás alapján, a ref. hitvallást is szem előtt kell tartania. Nem állítja ezt az írás fölé, de mivel tudja, hogy ez is Isten Igéjén alapul és pontokba szedve ugyanazt adja, amit az Evangélium és megnevezi a nehezen és könnyen eltévedésre vezető helyeket, nem mellőzheti el a munkában. Senki sem mondhatja, hogy nem fontos a református jelző ezen a munkatéren, mert a menny ajtajában úgy sem kérdezik meg, ki melyik felekezetbez tartozott, csak az a fontos, hogy prédikáljunk. A prrédikálásunkért viszont felelősek vagyunk, ez pedig mint evangéliom-prédikálás csak akkor méltó nevére, ha valóban a tiszta evangéliomot adja és nem valami fél evangéliomot, csak általános kegyelemhirdetést azzal a megokolással, hogy így könnyebben csalogathatjuk az embereket és közben elfelejtkezünk arról, hogy az idvességre vezető útra nem a csalogató eszközök vezetik el az embert, hanem a teljes Evangéliom, amelyik hirdeti: »Higyj az Úr Jézus Krsiztusban és idvezülsz«. (Csel. 16:30.) Ezt pedig minden ref. embernek meggyőződéssel kell vallania, hogy az Evangéliom a ref. hitvallás alapján hirdettetik a legtisztábban, különben miért vagyunk reformátusok? Református evangélizáció tehát nagy felelősséget jelent, azt jelenti, hogy az evangélizációnak nevéhez híven a tiszta evangéliom alapján kell maradnia. Nem szabad a megnyertek számát nézni, mert ez a munka is, mint minden más lelki munka, amelynek rugója csakis a hit lehet, minthogy hit által hivatunk el erre is, tehát csakis Istennek engedelmeskedve végezhetjük, úgy, ahogy Ő követeli, ahogy Igéjében parancsolja. Az evangélizáció bibliai alapja. A Szentírásban közvetve és közvetlenül több utalást találhatunk az evangélizációt illetőleg. így pl. a missziói parancs (Máté 28:19) is egy ilyen közvetett utalás. Ha Isten elküld bennünket azokhoz, akik tőlünk messze idegenben élnek, méginkább elküld azokhoz, akik közöttünk élnek Evangéliom nélkül. A Máté 5:16 — »Úgy fényljék a ti világosságtok ...« — ugyancsak az evangélizációra mutat és pedig az életünk által való evangélizálásra. Ez az első, ez az alap, csak ha ez a háttér megvan, indulhatunk el a céltudatos, közvetlen, személyes munkára. Ilyen közvetett evangélizáló hatásúnak kellene lennie a sajtónak, rádiónak, iskoláknak, szeretetmunkáknak, művészetnek, amennyiben keresztyén emberek végzik. A Biblia közvetlenül is rámutat az evangélizáció szükségességére. Ilyen munkát végeztek a próféták, akik az eltévelyedett népet, bár voltak papjaik és templomuk, visszahivogatták az igaz Istenhez, Akitől elidegenedtek. (Jer. 3: 22.) Keresztelő János prédikációja is ilyen irányzatú, sőt Jézus beszédeiben is sokszor ilyen jelleget találunk. Pál először mindig a zsidókat keresi' fel missziói útjai során. Igaz, hogy ennek más célzata is volt, de azt is mutatja, hogy tudatában volt az eltévelyedett honfitársaival szemben való felelősségének is. Az evangélizációra való figyelmeztetés az is, hogy a Biblia sokszor szól a vámszedők, sőt még a paráznák visszahivogatásáról is. Mindezeknek a világos bizonyságoknak ellenére sokan azt állítják, hogy nincs szükség erre a munkára, mert nincs bibliai alapja. Vagy azt hozzák fel ellene, hogy methodista jellegű és a pietizmus gyümölcse. Történetileg ugyan igaz, de ez nem jelenti azt, hogy most már feltétlenül rossz és szükségtelen. Methodizmussá akkor lesz, ha a gyors megtérések száma a fontos és nem isten dicsősége. Az igazi református evangélizációt nem fenyegetheti ez a veszély, mert ennél a cél Isten dicsősége, alapja a Szent írás, így a módszert is, amit követ, Isten Igéje mértéke alá helyezi, A pietizmus veszélye sem fenyegethet, ha a munka az egyházból indul ki és helyes összeköttetésben áll vele, így nem alakulnak az egyháztól független csoportok. Isten Igéje állandóan figyelmeztet a vigyázásra, ami ennél a munkánál is feltétlenül szükséges, nehogy az evangéliomot elferdítsük és más szempontoknak rendeljük alá. így a Biblia nemcsak ösztönöz a munkára, de ugyanakkor mérője is annak. (1 Kor. 2:1 sk., Gál. 1:8 sk., Fii. 3: 2.) Amsterdam. (Folyt, köv.) Pethe Kálmán. — A segédlelkész-túltermelés miatt a tiszáninneni ref. egyházkerületben mintegy 50 segédlelkész van állás nélkül. Farkas István tiszáninneni püspök körlevélben hívja fel őket, hogy jelentkezzenek a szeptemberben megnyíló új átképző tanfolyamokra és lehetőleg helyezkedjenek el kereskedelmi, ipari vagy egyéb nemzetgazdasági pályákon.
