Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-05-14 / 20. szám
Ötvenedik évfolyam. 20. szám. Pápa, 1939 május 14. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.____________________________--------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK ------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A debreceni kollégium négyszázéves jubileumi főünnepségét, újabb határidő megjelölése nélkül, bizonytalan időre elhalasztotta az ünnepély rendezésére teljes felelősséggel megbízott rendező testület. A bizottság a tények ismeretében hozta meg nehéz döntését és ezért bele kell nyugodnunk. A mai, izgalmakkal, óriási feszültségekkel telt idők nem alkalmasak arra, hogy nyugodtan tudjon a magyar nemzet és abban ’elsősorban a magyar református egyház ünnepelni és hasonló helyzetben vannak a külföldi testvér protestáns egyetemek és főiskolák, melyek /képviselőket szándékoztak küldeni a világra szóló ünnepélyre. A főünnepély elmaradása azonban nem akadályozhat meg bennünket, hogy ki ne fejezzük hálás érzéseinket a Mindenható Isten iránt, aki nekünk a debreceni kollégiumot adta. Most vasárnap este a rádió is közvetíteni fogja azt az egyházzenei hangversenyt, melyet a debreceni nagytemplomban rendeznek a jubileumra felkészült énekkarok. Minden darab Isten dicsőítését zengi. Régi zsoltárok fenséges dallamai, az új magyar zene szárnyaló himnusza mind Őt áldják és magasztalják, Aki egyedül erős és egyedül hatalmas. Lapunk a jubileum alkalmából külön számban akarta megmutatni testvéri érzéseit; ezzel most várnunk kell, mig a viharfelhők elvonulnak Európa egéről, de addig is, mig ez megtörténik, a nagytemplomi ünnepély alkalmát használjuk fel, hogy meghajoljunk lélekben a négyszázesztendős debreceni kollégium előtt. Debrecen egyetemes hatásánál fogva nemcsak a Tiszántúlé, hanem az egész magyar református egyhásé, sőt bátran mondhatjuk: az egész magyar nemzeté. És Debrecenben a református egyház és a református kollégium oly szorosan összeforrt életrehalálra az elmúlt négyszáz esztendő alatt, hogy azt nem szabad, de nem is lehet egymástól elválasztani. Ami történt az egyházban, az éreztette hatását a kollégiumban és ami a kollégium diákjai és tanárai szívét megmozgatta, annak hatását csakhamar megérezte az egyház is, és Debrecenen keresztül az egész magyar reformátusság, az egész magyar haza. A debreceni kollégium élete darab magyar történelem, még pedig ékes drágakő nemzetünk múltjában. A magyar református egyháznak pedig a szíve verése van abban a négyszázeszfendőben. Áldjuk Istent, hogy mindjárt kezdetben oly erős harcost, bátor hitvallót és szilárd vezetőt adott a magyar reformátusságnak, mint Méliusz Juhász Péter. Köszönjük mindazt az értéket, amit a debreceni nagy tanárok jelentenek történetünkben, a Maróthiak, a Hatvaniak, a Sinayak, a Péczelyek, a Balogh Ferencek. Álmélkodva örvendezünk azon a kincstömegen, melvet a debreceni kollégium nagy diákjai révén juttatott a nemzeti irodalomnak és művelődésnek. Csokonay, Arany, Ady mind onnét jöttek és ott tanult országunk Kormányzója, vitéz nagybányai Horthy Miklós. Mit szóljunk azokról az ezrekről, akik a kollégiumban nyerték kiképeztetésüket és az ország legkülönbözőbb részeiben vezető állásokban szolgálták az Istent és a hazát! Mi dunántúli reformátusok mindjárt a reformáció kezdete óta szoros kapcsolatban voltunk Debrecennel. Összekötött bennünket Bálint pap és az Enyingi Törökök óta a közös hit. Pápai főiskolánk története elválaszthatatlan Debrecentől, egész a legújabb időkig. Onnét jött Márton István és Tóth Ferenc, ez a két nagy lélek, kiket Isten a pápai kollégium új életre támasztására és kifejlesztésére használt fel. Megilletődött szívvel kívánjuk a testvér kolléigiumnak: Vivat, crcscat flómat per sae^Aa sciecalomm. '■/. Dr. Pongzácz József. „A beszélő kréta Isten szolgálatában.“ A pápai ref. egyházmegye tanügyi bizottságának elnöksége Pápán május hó 4-én q. e. 9 órai kezdettel a református Nőnevelő díszten, ében vallástanítási pedagógiai szemináriumot tartott. E szeminárium fontos és értékes munkáját mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy azon az egyház érdekét mindenkor szívén viselő szeretett Főpásztorunk Medgyasszay Vince püspök úr is megjelent. Jelen voltak az egyházmegye részéről Jakab Áron esperes úr, Kiss Zoltán tanügyi bizottsági elnök úr és az egyházmegye több lelkésze, a theológia és a tanítóképző intézetek vezetői, a testvér ág. hitv. evangélikus egyház lelkészei és tanítói; a theológia hallgatói, a tanítónőképző V. éves növendékei s egyházmegyénk tanítóságának nagyrésze. Kiss Zoltán egyházmegyei tanügyi bizottsági elnök meleg szavakkal üdvözölte a megjelent előkelőségeket s érdeklődőket. Majd mélyen járó fejtegetéseivel elvezette a hallgatóságot az ótestamentomi korba, amikor is már használták a rajzot, mint segítő eszközt a megértetésnél. Ezek után Gergely Ferenc pápai áll. tankép. > gyak. isk. tan. tartotta meg mindnyájunk figyelmét mindvégig lekötve tartó érdekes előadását »A beszélő kréta Isten szolgálatában« címmel.
