Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1938-06-05 / 23. szám
108. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1938. í* KÖNYVISMERTETÉS A IV- —-...... *4) A Reformáció és Ellenreformáció Korának Evan. géliumi Keresztyén (Református és Evangélikus) Egyházi írói. Szerkeszti és kiadja: Dr. Incze Gábor. „ Ebben a hézagpótló sorozatban újabban négy füzet jelent meg. A VII. szám Melios (Juhász) Péter A Szent Pál apostol levelének, mellyel a Colossábelieknek irt predicatio szerént való magyar ázat fá-t közli dr. Révész Imre debreceni egyetemi tanárnak Méliusz igehirdetéséről szóló pompás tanulmányával. Méliuszt sokszor emlegetjük, de műveit kevesen olvashatják, mert alig néhány példányban maradtak fenn és ezek csak a nagy könyvtárakban találhatók. A kolosséi levélről irt prédikációi egyetlen csonka példányban ismeretes, mely az Erdélyi Múzeum kolozsvári könyvtárában van. Erről készült a jelen kiadás. Nagyon üdvös, hogy addig is, mig egyházunk lerójja becsületbeli tartozását Méliusz hozzá méltó életrajzával és összes műveinek új kiadásával, legalább prédikációi álljanak az átlagolvasók rendelkezésére. A VIII. szám Polgári Gáspár losonci református lelkipásztornak 1706-ban megjelent és ma csak egy példányban ismeretes Mérges golyóbis c. műve, mely a »Mggyar vitéz meggyászolásra méltó mérges káromkodásáéról szóló hatalmas erejű prédikáció. A IX. szám Az Urnac vaczoraiarol való közensé.ges keresztyéni vallás című, 1559-ben megjelent és ma szintén csak egy példányban ismeretes hitvallás lenyomata. »Ez a pár lap a magyar reformátusság legrégibb hitvallási irata. Szerkesztésében, fogalmazásában Mélius is résztvett.« A X. szám Tarpai Szilágyi András ungvári ref, lelkipásztornak Pápisták Kerengője című, Patakon, 1661-ben megjelent és ma csak a nagykőrösi ref. gimnázium könyvtárában található munkája, melyhez az előszót ez új kiadás alkalmából Pap Ferenc írta. A könyv végső tanulsága ez: »Az Istennek Igéje mindenektől szabadon olvastassák, senkinek lelkiismereti másoknak Ítéletihez ne köttessék, hogy egyik a másikat szeresse és az Isten Igéjéből oktatni igyekezzen«. Ezek az új füzetek is beszélő tanúbizonyságok a szerkesztő gondos utánjárásáról és lelkes kitartásáról. Melegen ajánljuk a megszerzésre és tanulmányozásra. Pápa megyei város múltja, jelene és környéke. Pépa ismertető leírása. Szerkesztette dr. Tóth Lajos, írták Horváth Elek és dr. Tóth Endre. Pápa, 1936. A Főiskolai Nyomda kiadása. 8. r. 187 1. és 1 térkép. Ára 2.50 P. A fennállása száz esztendős jubileumát ünneplő Főiskolai Nyumda értékes kiadványa e mű, mellyel a nyomda vezetősége egyrészt a város sok nevezetességére és történeti értékére akarja ráterelni az idegenek és a pápai benszülöttek figyelmét, másrészt ugyanakkor le akarja róni háláját is az iránt a város és lakossága iránt, melynek keretében száz éves kultúrális munkáját kifejthette. A könyv ép ezért nem egyszerű útmutató a kirándulók részére, hanem a szó legjobb értelmében vett »ismertető leírás«, akárcsak a híres Baedekerek valamelyik kötete, mely pontos történeti összefoglalást is ad a város intézményei és vidéke múltjáról. A szöveget két lelkes kutató írta. Az egyik, Horváth Elek, a Pápai Hírlap belső munkatársa, aki régóta foglalkozik önálló tanulmányokban is Pápa város múltjának egyes részleteivel. Jelen művében sok olyan új megállapítást találunk, amely fényt derít a város történetének homályos pontjaira. Ilyenek: az udvarnokok városfejlesztő szerepe a királyi birtokon a törzsválasztóövben; Pápa jogi helyzetének a tisztázása a XV. század első évtizedeiben és a Hunyadyak korában, gr. Esterházy Ferenc és Esterházy Károly működésének kidomborítása a város fejlesztése körül; a városi közigazgatás történetének összefoglalása. Ő használta fel először a pápai ferencrendiek kéziratos Évkönyvének várostörténeti jellegű adatait, rámutatva az itteni theologiai főiskolájukra. Szorgos kutatáson alapszik Pápa végvár jellegének kidomborítása. A leíró részben is sok új adat található, itt olvashatjuk nemcsak a plébánia templom pompás művészettörténeti méltatását, hanem az Esterházy-kastélynak az irodalomban első részletesebb bemutatását is. Új, amit a mai bencés templom faragott padjairól ír, rámutatva arra, hogy ezt nem pálos szerzetesek, hanem művészi képességekkel megáldott pápai fafaragó mesteremberek készítették. A másik írót nem kell külön bemutatnunk: dr. Tóth Endre theologiai tanárt lapunk olvasói jól ismerik. Azok közé tartozik, akik Pápa és abban a főiskola szerelmesei. Nincs esztendő, hogy ne írna valami lelkesítő részletet a főiskola és a pápai ref. gyülekezet múltjáról. A reformáció Pápán való elterjedését olyan új, eddig figyelemre nem méltatott körülményekkel is magyarázza, amelyeknek részletes kifejtése valószínű az eddigitől sok tekintetben eltérő képet fog adni a I reformáció itteni fejlődéséről. Rámutat arra, hogy a | bécsi egyetemen számos pápai diák tanult, a keres■ kedő és iparos város összeköttetésben állt Nyugaton I járó kereskedőkkel és iparosokkal és kiemeli azt a nyilvánvaló tényt, amit az eddigi írók nem vettek észre, hogy a végvárban állomásozó német katonaság és annak katona papja is egyik forrása lehetett a reformáció elterjedésének. Az Alsóváros leírása közben bő alkalma nyílik a kollégium múltjának és jelenének méltó bemutatására. A könyv Ízléses címlapját Závory Zoltán festőművész, városi ipariskolai rajztanár, volt kollégiumi diák festette. A könyv képei —31 darab — szerves részét képezik a szövegnek és igen sikerültek. A térképet Tóth Gábor mérnök készítette. Dr. Soós Adorján kollégiumi tanár átnézte a kézirat történeti részét és sok jótanáccsal szolgált. Megbízhatók a gyakorlati tájékoztatások. Igen jó, hogy betűsoros névmutatót is készítettek. Pár bosszantó sajtóhiba bentmaradt: A 62. lapon Parmenas és Prochorus olvasandó Promenas és Hochorus helyett. Istvánt nem Rómában, hanem Jeruzsálemben avatták diakónussá. A 124. lapon Thaly László nem az 1848—49. szabadságharcra vonatkozó leveleket, hanem könyveket ajándékozott a Főiskolai Könyvtárnak. A 126. lapon Izsó Miklós a művész neve és nem I. István. A Mándi Márton István szobrának ez az első felvétele, amely szomtatásban közzététetett. Izsó monografusa, Szana Tamás nem ismeri a mester e gyönyörű alkotását. Ezt ki lehetett volna emelni. Kívánunk a könyvnek sok olvasót, hogy mielőbb új kiadásban jelenhessék meg. Illesse elismerés a szép munkáért a jubiláló főiskolai nyomdát és hálás köszönettel adózunk a kötet ügybuzgó és mozgékony szerkesztőjének, dr. Tóth Lajos nyomdafelügyelőnek, aki a kötetet szívügyének
