Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1938-05-01 / 18. szám
Negyvenkilencedik évfolyam. 18. szám. Pápa, 1938 május 1. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE___ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ___________________________ ““------——-------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK ~—- n" -----FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEÄ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ | TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Kik lehetnek keresztszülők? Egyházunk rendtartása szerint a kisgyermek keresztelése alkalmával keresztszüléket kap. Ez a nagyjelentőségű megbízatás az utóbbi időben mintha kezdené elveszíteni fontosságát. Nagyon szabadelvű gondolkodás lett úrrá iezen a téren a szülők és az egyház részéről is. Egyszerűen a régi időből megmaradt szokásnak tekintik. Az egyház még megkívánja, hogy legyenek keresztszülők az újszülött keresztelése alkalmával, legtöbb szülő csak ezért szerez keresztszülőket. A keresztszülők a szülők helyettesei. Nemcsak a kerelsztelés idejére! Azt is jelenti ez a megbízatás, ha a szülők meghalnának, akkor a keresztszülőknek kell vállalni a kis gyermek keresztyén hitben való nevelését vagy neveltetését. Erre a keresztelés alkalmával ünnepélyesen Ígéretet is tesznek. A szülők rendszerint nem is gondolnak arra, hogy az általuk kiválasztott nő és férfi megfelel-e keresztszülői hivatásának. Lelki igényeik nincsenek e tekintetben. Nem gondolnak arra, hogy haláluk esetén a keresztszülők megőriznék^ és gyarapítanák-e azt a lelki kincset, melyet gyermeküknek átadtak. Ha pénzről, vagyonról van szó, milyen körültekintéssel választják meg a gyámot! Itt már vannak igényeik. Különös tekintettel vannak arra, hogy a gyám komoly és becsületes legyen, megtartsa és gyarapítsa az árva, a kiskorú vagyonát. De ki törődik a gyermek lelki életével? A lelkiárvaság pedig még szomorúbb és mélyebb kihatással van a gyermek jövendő életére, mint az anyagi elhagyatottság. A baj onnan ered, hogy a szülők nem veszik elég komolyan a vallást és nem tartják lényegesnek gyermekük szempontjából sem, ezért nem körültekintők a keresztszülők megválasztásánál. Legtöbbször ötletszerűen történik a választás rokonok, jó barátok, szomszédok közül. Vannak vidékek, ahol 6—8 a keresztszülők száma. Ez a szám gazdagság szerint változik. Ez is mutatjja, hogy a lényeg ma már teljesen háttérbe szorult. Gyakori eset, hogy nem református vallású a keresztszülő. Az egyház ezt is elfogadja. Még hivatalos formában nem tiltakozott ellene és nem történt törvényszerű intézkedés ezen a téren. Hogyan vállalhat kezességet pl. egy róm. kath. keresztszülő arról, hogy a megkeresztelt kis gyermeket úgy neveli és úgy nevelteti, hogy majd egyszer önként tegyen vallást a gyülekezet előtt?! Ez nyilván hamis Ígéret. Vallásunkat, egyházunkat nem ismeri, talán még sohasem volt református templomban, így nem is nevelheti ennek szellemében a gyermeket. Még csak nem is lehet kívánni tőle. A lelkipásztorok rendszerint csak akkor tudják meg, hogy kik lesznek a keresztszülők, amikor már az anyakönyvbe Írják az adatokat. így megtörténhetik, hogy zsidó vallású tartja keresztvíz alá a kis gyermeket. A lelkipásztornak már előre tudni kellene a keresztszülők aclatati, hogy egyházi szempontból esetleges észrevételeit előre megtehesse. A szülők tanácsot kérhetnének a lelkipásztortól e tekintetben. Református gyermek keresztszülői legyenek mindig református vaílásúak! A róm. kath. egyház milyen szigorú és határozott e tekintetben! Itt nincs kivétel és nincs megalkuvás. Más vallásét nem fogad el keresztszülőnek. Tudok olyan esetről, amikor a templomból küldte el a plébános a református keresztanyát. Ennek hire terjed és máskor nem fordul elő hasonló eset. Előre nem látható következményei vannak annak, ha a keresztszülők nem református vallásnak. Az ilyen környezetben nevelődő gyermekek megalkuvók, közönyösek lesznek. Házasságkötés alkalmával könynyebben adnak megegyezést egyházunk kárára. Vallásukért, egyházukért nagy áldozathozatalra nem képesek. Satnya, vérszegény vallásosság jellemzi ’őket, minden felekezeti, református öntudat nélkül. A kis gyermek megkeresztelése alkalmával a szülőknek is ott kellene lenni a templomban. Általános szokás szerint nem jelennek meg. Az anya érthető ok miatt marad távol, de az apa megjelenhetne ezen a fontos eseményen. A kereszteléssel lehetne talán addig várni, ha a kis gyermek egészséges, amig az édesanya is elmehet a templomba. Ugyanekkor megtörténhetne a már teljesen feledésbemenő »egyházkelő« is. Mennyivel szebb, ünnepélyesebb és áldásosabb lenne á keresztelés, ha a szülők és a lelkipásztori imádsága együtt szállna az ég felé, Istenhez! Talán egy-egy ilyen alkalommal sok hitetlen, pogányéletű szüljő lelkében és szivében felfakadna a hitnek és a szeretetnek forrása! Mindezeket a szülők és a lelkipásztorok együttes munkájával lehetne megvalósítani. Elősegíthetné ezt a munkát a hivatalos egyház is törvényes rendelkezésekkel. Ha azt akarjuk, hogy a magyar református egyház életerős, fejlődő és viruló legyen, akkor a keresztelésre és a keresztszülőkre is nagy gondot kell fordítani. Egyházunknak a jövője nem kizárólag csak ezeknek a kérdéseknek a megoldásán fordul meg, de erősítéséhez vagy gyengítéséhez nagyon hozzájárulhat! Magyaróvár. Csizmadia Károly. Nekünk legyen hát célunk: hasonlóvá lenni Őhozzá. Hasonlítani Hozzá egyre jobban, amig rólunk ráismernek, a mi Királyunkra. Az ízlésünk, az értékelésünk, a lelkünk békessége, a modorunk, egyéniségünk kikutathatatlan sugárzása emlékeztessen a mi Királyunkra. Erezzünk úgy, gondolkozzunk a szerint és cselekedjük azt, ahogy Ö érzett és akart. Ravasz László.
