Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)

1938-05-01 / 18. szám

80. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1938. VARGA DEZSŐ 1866—1938. »Alta mit cédrus!«... A klasszikus költő e sza­vaira kellett önkéntelen is gondolnunk, amikor sebes szárnyakon szétrepült a gyászos hiradás annak a fér­fiúnak váratlan elmúlásáról, aki — mig erejének tel­jében volt: daliás s egyben robusztus külsejét tekintve valóban a magas, erős cédrushoz vált hasonlatos. Ugyanakkor azonban, mintegy mementó, fülünkbe hangzott az írás fájdalommal teljes igazsága is: az1 Úr még az Ő szolgáinak sem adott romolhatatlan erősséget! Varga Dezső darányi lelkipásztor neve az egy­házi ié let mezején szélesebb körökben is jól ismert név volt. Bár nagy tehetségét, tudását egyházközsé­gén kívül szorosabb értelemben véve legelsősorban a belsősomogyi egyházmegye s a dunántúli egyház­­kerület életében kamatoztatta, mint számos közegyházi megbízatás arra termett s mindenkor a legnagyobb hűséggel betöltője, de — kivált ifjabb éveiben s férfi­kora teljén — a különböző egyházi s nem egyszer világi lapokban is megjelent magvas, tartalmas s mindenkor izzó egyház- és hazaszeretetről tanúskodó írásai révén neve közismertté lett az egész egyetemes magyar református egyházban is. Erős ítélőképesség, a megismert igazság bátor, félelmet, megalkuvást nem ismerő megvallása, a meg­győződés szilárdsága, kiváló szónoki képesség, a sok­szor talán ridegnek látszó külső alatt meleg, baráti szív voltak egyéniségének főbb, jellemzőbb vonásai. És ha már szó esik újabban itt-ott, — általánosító jellegénél fogva néha talán bántónak látszó megkü­lönböztetéssel háború előtti és háború utáni papi típusról: bátran elmondhatjuk, hogy ő egy olyan há­ború előtti típus megszemélyesítője volt, amiért nem j lehetett oka szégyenkeznie, mert az Isten országát és j annak igazságait, ha talán más, de ép olyan tiszte­letreméltó eszközökkel és módszerrel igyekezett ke­resni s tőle telhetőén terjeszteni, mint lelkészi kap­runk újabb nemzedékének derék s kiváló képviselői! Varga Dezső 1866 május hó 15-én született a so­­mogymegyei Szenta községben, hol édesatyja preo­­ráns-tanítói tisztet töltött be. Hat gimnáziumi osztályt a szülőfaluja közvetlen szomszédságában lévő csur­gói gimnáziumban végzett, a többit Sárospatakon, ugyanott végezte el a négy teológiai évfolyamot is. Az első lelkészi képesítőt Sárospatakon, a másodikat Pápán szerezte meg, kiváló eredménnyel. A theológiai tanulmányok befejezése után hazajött szülőföldjére s a belsősomogyi egyházmegyében több helyen teljesítve s,-lelkészi szolgálatot, 1892 március havában a héricséi gyülekezet rendes lelkészi állomá­sát foglalta el. Itt működött nyolc éven keresztül, 1900 márciusáig, amikor is a b.-somogyi egyházmegye akkor legnagyobb, legnépesebb egyházának, Darány­inak lelkésze lett. Darányban szolgált 31 éven át, 1931 nyarán történt nyugdíjba meneteléig. Az egyházmegye korán felismerte kiváló képes­ségeit s ezért a bizalom a különböző megbízatások, tisztségek egész sorával tisztelte meg. Évtizedeken át, egész nyugdíjba meneteléig rendes képviselője volt az egyházmegyének a kerületen, volt igazgató-taná­csos, egyházmegyei, majd egyházkerületi tanácsbíró s fontos ügyek tárgyalása alkalmával gyakran hal­latta gyakorlatias irányú, bölcs megfontoláson ala­puló hozzászólásait. Talán legfontosabb szerepet akkor töltött be, amikor a szerb megszállás idején mint esperes-helyettes az egyházmegye megszállott terü­letén lévő egyházközségek ügyeit intézte, bölcs körül­tekintéssel, kellő eréllyel s eszélyességgel. Hitestársával, szül. Begedi Etelkával közel 48 évet töltött el békés, boldog házasságban. Nagy, népes családdal áldotta meg őket az Or, kilenc gyermekük volt, közülök nyolc élő, s a nagy mértékben elhara­pózott, szégyenletes divattá vált »egyke« világában a darányi parókia felett is méltán zendülhetett meg sokakat megszégyenítőleg a zsoltáriró éneke: „Házadban feleséged Mint a szőlővessző, Gyümölcsöt hoz tenéked, Ha eljő az idő. Meglátod gyermekidet Te asztalod körül, Renddel, mint olajvesszőt, Kikben szived örül!“ A nyugalom éveit, miket, sajnos, korán bekövet­kezett halála nem engedett hosszúra nyúlni, kezdet­ben Kisdobszán, kedves veje, Szilágyi Árpád lelkipász­tor s családja körében töltötte, örvendve a szépen fejlődő kis unokákban s kedvteléssel dolgozgatva kis szőlőjében. Majd amikor vőjét Kunmadarasra hívták el lelkészül, oda is követte őket a múlt év folyamán. Ez év elején hazajött Somogyba látogatóba, itt élő kedves gyermekeihez s egyikük, Gréczi Pál, hetesi körjegyző családja körében, febr. 3-án, d. ti. csendes beszélgetés közben, mit sem sejtve, váratlanul el­hunyt. Temetése febr. 5-én d. u. ment véghez, népes, nagy családja s az egész község és környék könnyeitől, részvététől kisérve. A gyászháznál Szabó Bálint egy­házmegyei főjegyző, hedrehelyi lelkipásztor emelte buzgó imádság szárnyain a vérző sziveket az örök kegyelem s kiapadhatatlan vigasztalás kutforrásához, a templomban Keresztes Gyula, egyházmegyei tanács­­biró hirdette az örökélet igéit, híven, találó vonások­­kel jellemezve szépen felépített beszédében az elhuny­tat s hintve a vigasztalás balzsamát a megsebzett szivekre. A temetőben Fábián Mihály helybeli lelki­­pásztor liturgiális funkciója után alulírott mondott búcsúszavakat az egyházmegye és egyházkerület nevé­ben, melyeknek az elhunyt hosszú időn keresztül sok­féle megbízatásaiban oly hűséges szolgája volt. Volt gyülekezete, a darányi egyházközség is képviseltette magát a temetésen. * »Alta ruit cédrus!«... kidőlt az életerős, hatalmas cédrus! Igen, — Te már pihensz, kedves Dezső Bá­tyánk, nemesen megfutott pályád s életharcod után várod az örök Bíró kezéből a híven harcolók koroná­ját. Mi még, akik élünk, folytatjuk Isten nevében az ő országáért a legnemesebb, legszebb harcot, hogy végezetre mi is oda térjünk meg, ahol Te pihensz, az anyaföld ölébe, ott is Isten karjai közé, a boldog feltámadás reménye alatt! Pihenj nyugodtan, álmodj édesen! Sírod felett virraszt az örök isteni kegyelem, szeretteid, pálya­társaid, barátaid soha el nem múló kegyeletes emlé­kezése! Isten Veled! A viszontlátásra! Halka Sándor. — Molnár Máriának nagy láda élelmiszert kül­dött a Külmissziói Szövetség. Aki a szállítási költsé­gekhez hozzá akar járulni, küldje adományát a SzöJ vétség címére: Budapest, IX., Calvin-tér 8., II/17.

Next

/
Oldalképek
Tartalom