Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1938-01-02 / 1. szám
1938. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 3 oldat. arra, hogy elveszítve az 'élettel való kapcsolatát, a tudomány öncélúságát hirdesse s a gyakorlati követelményeket elhanyagolja. Megállapítható, hogy az egyetem feladata kétirányú: elsősorban tudományosan képzett szakemberek nevelése, másodsorban tudósképzésy Az első cél a társadalomnak egyetemes érdeke s azért azt nem lehet alárendelni a másodiknak, ami egyébként sem oldható meg a rendes előadások keretén belül. Ahhoz néhány hallgató különleges adott- | ságán kívül a laboratóriumi illetve szemináriumi kutató munkában való elmélyedés szükséges. Ha az iskolaügy másodlagos szerepéről vallott felfogást magunkévá tesszük, vagyis elismerjük azt, hogy az egyéb nemzeti törekvéseink szolgálatában álló ideologikus rendszer, úgy nem fogadhatjuk el azt az álláspontot, mely szerint a tudomány és művelődés önmagáért van. Ezért az iskolapolitikának mindenkor alkalmazkodnia kell a nemzet minden életnyilvánulását felölelő általános célkitűzéshez. A társadalmi osztályok (illetőleg precízebben a foglalkozási ágak) harmonikus kifejlesztését kell az iskolapolitikának elsősorban szolgálnia.- Ahhoz tehát, hogy valaki iskolaszervezési ügyekben megfelelő programmot kidolgozn i tudjon, nem elegendő közoktatásügyünk alapos ismerete, hanem feltétlenül szükséges az ország egyéb közállapotainak átfogó megismerése is. Ez a felfogás késztet arra, hogy egy iskolafajtának az egyházkerület, esetleg az egyetemes egyház által való létesítését illetőleg olyan javaslatot terjesszek megvitatás végett e lap olvasóközönsége elé, mely iskola- : typusnak szükségessége felől éppen közállapotaink beható tanulmányozása győzött meg. III. Miből élünk mi reformátusok? Á reformátusság iskolaszükségletének megállapítása a közép- és felsőoktatás terén nem egyszerű feladat. Rendkívül sok körülményt kell figyelembe vennünk, hogy a valóságot megközelítő eredményhez jussunk. Nemcsak az állam és egyéb közéletek, valamint más hitfelekezétek összes iskolatípusainak számát és azok szükségességi fokát kell számításba vennünk, hanem ismernünk kell a reforrpátus iskolák1 számát, helyzetét, benépesedését, a helyi viszonyokat és ezenkívül a református össznépességnek a foglalkozási főcsoportokon belül való elhelyezkedését is.' Különösen fontos ez utóbbi ismerete, mert ennek alapján megállapítható, mely foglalkozási ágakban vagyunk elmaradva, vagy szerepelünk egészen csekély minoritásban. Helyes iskolapolitika révén elérhető, hogy református testvéreink olyan pályákra lépjenek, amelyeket eddig talán éppen a'kellő ránevelés hiánya miatt hanyagoltak el. Az iskolastatisztikai adatok felsorolása rendkívül terjedelmessé tenné ezt a tanulmányt, de arra nincs Is szükség;, mert azokat e lap ófvasói az egyházi adattár és egyéb statisztikai kiadványok révén többé-kevésbbé ismerik. Ezen adatokra azonban alkalomadtán hivatkozni fogok. Sokkal lényegesebb az iskolaszükséglet megállapításához a reformátusoknak a foglalkozási ágak közötti megoszlását vizsgálat tárgyává tennünk. Azok előtt, akik gyülekezeteink tagjainak az egyes foglalkozási csoportokon belül való elhelyezkedését figyelemmel kísérték, már régóta feltűnt, hogy mi reformátusok vagy a földet turjuk, vagy beülünk egy hivatalba. Rendkívül' csekély azoknak a hittestvéreinknek a száma, akik a kereskedelemben, iparban és hitelszervezetben találtak elhelyezkedést. A Hegedűs Lórántok és Matolcsy Sándorok a fehér hollónál is ritkább jelenségek közöttünk. Itt van például a pápai gyülekezet. Közel 2800 egyháztagból csupán egy cég akad (Kis Tivadar), aki a kereskedelemben, — és kettő található (Böröczky Testvérek és Böröczky Géza), aki az iparban számottevő szerepet visz. A főiskolai és egyéb árlejtéseknél sajnálattal kell látnunk, hogy sem kereskedőink, sem iparosaink nincsenek. Egész Pápán nincs egy református gabona-, fa-, 'textil-, gyarmatáru-, vagy üvegkereskedő, de nincs egyetlen református gyáros, építőmester, lakatos, kárpitos, műasztalos, kőfaragó vagy villanyszerelő cég sem. S azt hiszem az ország többi városában sem sokkal különb a helyzet. — Kedves ol- i vasóink! Ilyen tények mellett nem lehet közömbösen ! elhaladnunk, s aggodalmat kell éreznünk a reformátusság életrevalóságát es jövőjét illetően. (Folyt, köv.) Fekete József. Tömegek kora. Találóan nevezik a mai kort a tömegek korának. Sajtó, rádió, színház és egyéb közvéleményt alakító I tényezők annyira hasonló gondolkozásuakká teszik i az embereket, hogy az egyformaság szinte általános ; pszichológiai jelenség lesz. Aki individualistának vallja magát, sokszor nem tesz mást, mint a közvéleményt a saját szavával adja vissza. Az egyéniségek korunkban megkevesednek, bár nem fogynak el. Ez a tömeglélek kialakulás mindig a társadalmi formák megváltozásának előestéjén jelentkezett. Magyarországon kevésbbé van alkalom ezt a lélektani különlegességet megfigyelni, de a mai Franciaország az egy tömeggé alakulás stádiumában van, érdekes képét mutatja mindegyik a nyájszeilem keresztmetszetének. A mái tömeget a következők jellemzik: Egyik végletből a másikba tér, anyagias, szertartásos, hiszékeny, vallásos, fegyelmezett. — Az ősz folyamán, mikor a Rex párt vezére fej akarta vonultatni embereit Bruxellesben a római Mussolíni-féle felvonulás mintájára, a belga kormány betiltotta a tüntetést, de Degrelle, a vezér mégis kiadta rá a {parancsot. A város polgármestere a kormánnyal egyetértve felerősítette a karhatalmi készültséget. Degrellet letartóztatták, de ez a tömeg szenvedélyét csak növelte. Az utcán mindenki felemelt tenyérrel kiáltozta a fascista jelszót: Rex Vaincra! Rex győz! Fiatal leányok, gyermekek, már lépkedni alig tudó aggastyánok a kiabálók közé vegyültek. Ha ezt a várost most megszavaztatták volna, biztosra veszem, hogy 80%-kai Degrelle nyert volna. Nemrégibeen alkalma volt a népnek választani Degrelle és a lehurrogott kormány között. Ö most a kormány mellé állt. Hogy miért? Nem tudom! A változott kedély állítólag egy jól sikerült plakát hatása volt. Vagy talán az egyesült pártok sajtóhadjáratáé. Tény, hogy a marxisták öntudatosnak nevezett embertömege »öntudatlanul cselekedett«, amikor két véglet közötti válogatott. A mai tömeg anyagias! Nem sok kulturigénye van. Eszméit, érdekkörét a földön b_evégezhetőnek látja, mint a primitiv ember, pillanatok érdeke szerint gondolkodik. Jól használja ki ezt a tulajdonságát a francia kommunista párt, amikor minden gyár falára oda íratja a Moszkvában kiadott jelszót: Pour le pain, votez communiste! Hogy kenyered lehessen, szavazz a kommunistákra! A látszólag nagyobb darab kenyér a nyitja a megnyugodott francia munkásközvéleménynek.
