Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)

1938-01-02 / 1. szám

4. í • tlai

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1938.

Korunk tömege nem a Bastillon romboló csordája, hanem fegyelmezett és szertartásos ... Októberben a mai francia kormányelnök lent járt Lens-ben. Tiszteletére felvonultak az egyesített baloldali szakszervezetek. 300.000 ember vonult el a Városháza előtt szertartásos csendben. A felemelt ököl épen olyan kimért előírásos volt, mint némely vallásban az imádkozó gesztus.

Hiszékeny a mai tömegember. Nincs olyan tör- j tenet, olyan rémhír, olyan ígéret, amit el ne hinne.» Hitcbő' nem lehet könnyen kiábrándítani. Nem is jó vele kísérletet tenni direkt állítással.

Ilyen hittel vallja azt, hogy a világkrizis megoldásának csak egy módja van, s ez az ő politikai pártprogrammja. Ebből a tényből származik korunk egyik nagy tragédiája, - az, hogy a tömeg türelmetlen, nem tűr más véleményt. Aki másként vélekedik, legyen az embertömeg, vagy magánember, ellenség, kiirtandó. Innét a liberalizmus csődje.

Utolsó vonása a mai tömegnek a vallásosság: Hit a nem látott dolgokban, a reményied dolgokról való meggyőződés. Csak a középkori ember tudott így dolgozni egy szebb jövőért. Csak a középkori ember tudta így elhinni, hogy a jövő szebb lesz, mint a jelenj, >s azt a jövőt az ő munkája, esietíeg önfeláldozása teremti meg.

A tömegleiket az ösztönlények lelki sajátsága jellemzi; észszerű elv nem hat rá, az érzelmek kormányozzák és nem tud vezér nélkül élni. Mit tegyen ezzel a tömeggé verődött társadalommal a keresztyénség? Egyáltalán tehet-e valamit? A pesszimisták azt mondják, nem tehet, az optimisták nagyon kedvezőnek találják a helyzetet. Tény az, hogy a keresztyénség valamikor ilyen környezetben hódította meg a világot: A római birodalom gazdasági és erkölcsi krízise korában. A reformáció egy fejvesztett, tömeggé verődött emberiségnek mutatta az igazi Megváltót. Akkor is gazdasági és erkölcsi krízis volt! Miért ne lehetne most is szava Krisztusnak? Hiszen régen is az Ö evangéliuma oldotta fel a tömeghangulatot.

Bár a tömegek korában élünk, de ez a tömeg emberekből van összetéve. Mikor a tömeg szétoszlik, vagy a tömeggé verődött társadalom fiai gondolkozni kezdenek, úgy járnak, mint az én lensi magyarjaim, akik tüntetés után eljöttek imádkozni az istentiszteletre?

Emberekké lesznek újra. Lelkűket átjárja a keresés ösztöne; hiába a vízió egy nemzetközi paradicsomról, vagy a faj világuralmáról, hiába pártfegyelem, gúny, kiközösítés, az emberek emberek maradnak, énjük csonkaságát megérzik. Megsejtik, hogy az ő álmuknál van valami nagyobb is. Az ő programmjuknál van egy nagyobb programm: Az Isten fiaivá lehetnek. Belekapcsolódnak a világteremtő munkájába s akkor megérzik, hogy az örökélet már a földön az övéké lett.

Kiss Zoltán.

— Az Őrség decemberi számában Vörös Lajos ír A szeretet ünnepéről, Szabó István (Velemér) przemysli karácsonyát mondja el A kenyér c. cikkében. Az Élet kenyere rovatban Gombos István elmélkedik a megtartó Krisztusról. Fejes Gábor a nagyrákosi, Pethő Antal a barabásszegi, Pataky László a kercai, Vörös Lajos az őriszentpéteri, Gombos István a szalafői, Pöőr József a zalaegerszegi gyülekezetek tevékenységéről számol be, Körmend cím alatt pedig a központi gyülekezet életéből olvashatni érdekes adatokat.

®@®S@®®@®®®®®®®@®®®®@®®®®®®®<S®®®(é;®S®®®W ® (®

1 VEGYESEK 1

® ® 5®@@®®@®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®K®®@®

Lapunk t. olvasóinak és munkatársainak Istentől gazdagon megáldott, boldog, új esztendőt kívánunk.

— Dr. Darányi Káimán miniszterelnököt, főiskolánk világi gondnokát a budapest-józsefvárosi ref. egyházközség újból főgondnokává választotta. Dr. Szabó Aladár elnök-lelkész üdvözlő beszédére dr. Darányi Kálmán többek között a következőket mondotta: »Csak az az örökérvényű alkotás, amellyel az Isten ajándékozott meg bennünket s nem az, amit emberek teremtettek. A faj, a ver és a föld ma divatos mítosza afapján sokan próbálnak tételeket felállítani s bár nagyjelentőségű állítások ezek és fölöttük szemethúnyni nem szabad, — imádni mégiscsak a Teremtőt tudjuk. Ma mindenkinek megvan egyéni életében a maga keresztje és az egyház munkásainak is kötelességük, hogy a lehetőt elkövessék az életküzdelemben vergődők gondjainak megkönnyítésére és a segítésre a szociális terhek hordozásában. A jó magyar 'és jó keresztyen legfőbb erénye, résztvenni az ilyen munkában, mert így egyszere erősítjük egyhá] zunkat és nemzetünket. Áldott vigasztalás, hogy valaj mennyiünk keeresztjének elviselésében Krisztus Urunk ■ mellettünk áll«.

— Gyászhírek. Részvéttel értesültünk, hogy Konkoly Thege Sándor m. kir. udvari tanácsos, a drégelypalánki ref. egyházmegye volt gondnoka, a dunántúli egyházkerület volt tanácsbírája, a lévai, illetve az ipolyszalkai kerület két-két cikluson át volt országgyűlési képviselője, életének 86-ik, házasságának 52-ik évében, dec. 24-én Budapesten elhunyt. A megboldogultat gyászolja felesége szül. nagyselmeczi Toldy Erzsébet, kilenc gyermeke, húsz unokája, az egész Konkoly Thege nemzetség, melynek egyik dísze volt, valamint a kiterjedt, előkelő rokonság.

Bilkei Lipcsey Lajos Székesfehérvár nyug. hely. polgármestere, a mezőföldi ref. egyházmegye gondnoka zsinati rendes képviselő, tartalékos százados, karácsony első napján, életének 68-ik évében, Budapesten elhunyt. Gyászolják felesége szül. Kékessy Sarolta, gyermekei : Márton és Gabriella, édesanyja *özv. bilkei Lipcsey Tamásné, valamint a bilkei Lipcsey, mi.csinyei és beniczei Beniczky, bocsári Mocsáry és Kékessy családok. A megboldogult még a legutóbbi időben is élénk részt vett az egyházi közéletben, a zsinat legutóbbi ülésén felszólalt. Az igazak emlékezete áldott.

— Tillinghast R. C. newyorki lakos, nemzetünk és főiskolánk jóbarátja Isten kegyelméből január 23-án tölti be 80-ik életévét. Ez alkalomból a főiskolai igazgatóság és a főiskolai könyvtár meleghangú levélben üdvözölte őt, mint aki évek óta számos értékes könyvvel és folyóirattal támogatta főiskolánk nevelői munkáját. Tillinghast azt gondolja, hogy a könyveknek nem az a feladatuk, hogy a polcokon porosodjanak, hanem hogy azokat minél többen használják és olvassák. Ezért ő a könyveket elolvasás után azonnal továbbadja. Főleg olyanokat lát el értékes olvasnivalóval, akik a nagyvilágtól távol, félreeső helyeken élnek, vagy nincs meg az anyagi lehetőségük, hogy könyveket vásároljanak, így jutott főiskolánk is az ő címjegyzékébe. Bár nagyon elfoglalt ember, szívesen vállalkozik meghatározott és a könyvárosi forgalomban már nem kapható könyvek