Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1938-11-06 / 45. szám
Negyvenkilencedik évfolyam. 45. szám. mm Pápa, 1938 november 6 DUNANTOLI PROTESTAIS LÄPj A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS *ZLÖNy| ______,_____________________MEGJELENIK MINDEN VASARNA P. ________________________Mm FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK ___ FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA j FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZEJDJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ | TANÁR PÁPA, FÖISKOyj AKIHEZ A REKLAMÁCIÓI^ INTÉZENDŐK 1938 november 2» Aranybetükkel Írjátok be a naptárba ezt a napot, a magyar igazság hajnalhasadásának ünnepnapját. Mert ekkor tört át az első napsugár, két évtized hosszú éjszakája után, az ezernyi-ezer megaláztatás, megpróbáltatás és szenvedés magyar szemekből kisajtolt könnyéből támadt fekete felhőkön. Ekkor lett nyilvánvalóvá, hogy ha megpróbált is és pedig majdnem erőnk felett próbált az Úr, végképpen mégsem vetett el; ha Ítéletének vasvesszőjét megsuhogtatta is felettünk s annak nehéz csapásaira vérünk kiserkent, tagjaink lehullottak is, — de a kegyelem balzsamának aranyszelencéjét sem zárta be, hanem immár kicsordult az gyógyítani sebeinket, összeforrasztani tagjainkat. Naj# próba vjwt, nehéz kisértés, kisértő mérlegre, vettetés Rítok nézve is, kebelünkre várt, kebelünkre siető magyar testvéreink ott túl a Dunán, de nekünk is, maradék magyarnak itt a kegyetlenül megcsufolt csonka hazában. Tietek ^>lt minden szenvedés^ és nyomorgattatás, az édes anya kebléről leszakított gyermek lelkettépő fájdalmának minden érzése, a szabadsághoz szokott ^nyakra és vállakra nagy hirtelenséggel rávelett járomn^ minden nyomása, a kezdetben magas lánggal lobogó reménykedések tüzének lassú csökkenése, kihamvadás felé közeledése s annak nyomán valami kegyetlen hidegnek, szörnyű dérnek a telkekre alászállása, ránehezedése. A mienk a megaláztatás, a tőlünk elrabolt zsákmányt, a kebelünkről letépett gyermeket a szomszédban és ntégis elérhffetlen mes^ségben látó, segíteni nem tudó tehetetlenség őrjítő fájdalma. Csak a mindenekét tudó tikija, hogy melyik volt a nagyobb, Irtielyik az elbirhátatlanabb. Csoda-e, ha Nálatok a hatalmaskodó erőszak minden börtönének sötétsége tündérfényben ragyogott fel a szabad szóért oda bezárt ezernyi-ezer magyar hős lelkének tündöklésétől. Csoda-e, ha I nálunk egy fegyvereitől megfosztott nemzet százezrei már-már puszta kézzel, ököllel akarták * megrohanni a házig rabtartók páncél érődéit és harck kocsijait, hogy vagy kiszabadítsák rab testvéreiket, .vagy dicső halállá magasztosítsák a szégyenteljes életet. Az Örökkévaló a börtönükből égrn sugárzó fényt meglátta, a késerves próbatételt megelégelte, a világ hatalmasainak szemét a helyesen látásra .megnyitotta, bölcsesége az embervilág történetében új korszakot nyitott meg: a fegyveres erőszak helyett az igazság, a vérontás helyett a békesség, a civódás helyett a megértés, a népek gyűlölködése helyett az embertestvériség új korszakát. Ez az én erős hitem, az ige fényénél ez az én tiszta meglátásom. Meg vagyok győződve, hrfgy a november másooiki bécsi döntőbírósági ítéletben nem embereknek,világi hatalmasoknak, hanem Istennek végzése nyilvánult. meg az ő kiválasztott edényei által; hogy a^a hajnalhasadás, az a felhőkön áttört első napsugár csík elkezdése annak az új világteMitésnek, melynek el kellett jönnie, teljesedésbe is kell rfennie, mert Isten minden mindenekben s amit o egyszer elvégez és elindít, az nem állhat meg félúton; mert Isten igazságos és az ő igazsága sokáig meg nem csúfolható; mert Isten paga jelentette ki magát és törvényét is Szeretetnek amaz Egyszülöttben és sem magát, sem törvényét meg nem másíthatja, el nem törölheti; mert ez az isteni törvény indult el vinagítélő útjára és meg sem áll addig, mig nagy munkáját el nem végzi — először talán minálunk, azután széles e világon mindenütt. Lehet, hogy esztendők, lehet hogy évtizedek múlva, mert ezer esztendő annyi előtte, mint a tegnapi nap és mint egy őrjárásnyi idő éjjel: ne keressük, ne sokalljuk. Alázatos szívvel adjunk hálát azért, amit adott s jó reménységgel legyünk a jövendő felől. El se bizakodjunk, ne is türelmetlenkedjünk. Nem érdem ez, hanem a kegyelem munkája. Kegyelem munkája az is, hogy megtanított két tanulságteljes évtized alatt ön megtagad ássál keresni azokat, amelyek a mi békességünkre valók; kegyelem munkája az is, hogy nem mi, hanem Ő választotta ki bölcsesége szerint testvéreink felszabadítására az időt és alkalmatosságot, összekapcsolván az e világ szerint kicsinyek dolgát a nagyokéval, az igazságét az erőével és hataloméval. Ez a kegye-
