Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1938-10-09 / 41. szám
Negyvenkilencedik évfolyam. 41. szám. Pápa, 1938 október 9. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ______________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.______________________________-------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK-------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Világoltasd a Te orcádat. Zsolt. 80:4. Még mindig homályban és bizonytalanságban járunk. Minden lehetséges, de még távol vagyunk a céltól. A sötétben világosságra van szükségünk. Kihez fordulhatnánk máshoz, mint Istenhez. A zsoltárok jobb napokat látott népe is Őt kereste. Szállt a fohász: »Állíts helyre minket és világolfciscl a Te orcádat, hogy megszabaduljunk«. Határokoin túl és innét most mi is ezt kérjük. Az Atyára tekintünk, Aki az Ő Fiát adta értünk, hogy bűneinkért bocsánatban részesüljünk. Az Ő arcán fénylik az igazság és a szeretet. Hisszük, mindkettő nekünk ragyog. Nem azért, mintha megérdemelnénk — hiszen bűnök árja vesz most is körül bennünket —, hanem mert Ő Az, Aki. Az Igazság és egyben a Szeretet Istene. Aki nem kísért feljebb, mint azt elhordozhatjuk. Akinek leiébe jutott elszakított véreink szenvedése és meg akar bátorítani bennünket kegyelmes ítélettételével. Az Ő gondolatai nem a mi gondolataink. Az Ő bölcsesége nagyobb, mint a mi legjobb elgondolásaink. »Bizonyára közel van az Ő szabadítása az Őt félőkhöz. (Zsolt. 85:10.) Legyünk készen. Meghasadnak a kétség felhői és meglátjuk az ö orcájának világosságát. Csak azután el ne tántorodjunk tőle. Kövessük, amerre vezet. Talán nehéz lesz az út, de felfelé visz. Atyánk, világoltasd a Te orcádat, hogy megszabaduljunk. P. JGondnoki megnyitó beszéd. A belsősomogyi református egyházmegye Kaposváron 1938. szeptember 7-én tartott közgyűlésén elmondta dercsikai Huszár Aladár egyházmegyei gondnok. Nagytiszteletű Esperes Úr! Nagytiszteletű és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés! Egy év egy röpke pillanat az idő végtelen folyásában épűgy, mint a halandó ember rövid életében. Ilyen rövid idő, egy év választ el csupán attól, hogy egy negyedszázad teljék el azóta, amióta ennek az egyházmegyének díszes gondnoki tisztét elfoglalni szerencsém van. A borzalmas világháború előtt, mikor a régi boldog, Nagy Magyarország alkonyán Önök engem bizalmukkal megtiszteltek, utána pár nap múlva kitört az a véres kataklizma, a négy éves világháború, mely az utána jövő forradalmakkal együtt lehetetlenné tette az alkotó munkát, hogy eredményesen ; dolgoznunk az egyház javára, hazánk javára. így én most igen kellemetlen érzésekkel küzködöm, mert úgy érzem, mintha Jeremiás prófétát akarnám utánozni, hogy mikor szeretnék Önöknek vigasztalót, buzdítót mondani, én siralmakkal vagyok kénytelen az Önök lelkét nyugtalanítani. De azt hiszem megértik mindnyájan, hogy nem lehet jót mondani akkor, amikor ha körülnézünk ebj ben a világban, azt látjuk, hogy mindenütt az ellenségeskedés, a gyűlölet fegyvereivel küzdenek egymás ellen az emberek. Ha körülnézünk a nagyvilágban, azt látjuk, hogy a nagyhatalmak pártfogásukba veszik azokat az apró-cseprő nemzeteket, amelyek az ő védőszárnyaik alatt a győző szerepét játszák és lehetetlenné teszik ennek a kisországnak a megmozdulását. De mit látunk itt benn az ország földjén? Tisztán önös célból, túlzott ambíciók kielégítésének célzatából apró-cseprő politikai pártokat alapítanak gombamódra, melyek szolgálják a nemzet bomlasztását, de nem az egységet. Nagytiszteletü és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlési Éh úgy látorh, hogy megismétlődik a múlt. A világtörtéinelem is igazolja, hogy a múlt eseményei vissza szoktak térni. Ha volt valaha bábeli zűrzavar, azért volt, mert a mindenható Isten akarata ellen cselekedtek az emberek. Mikor Isten szét akarta széleszteni az embereket az egész föld színén, az akkor még egy nyelven beszélő népek elérkeztek1 Keletről Sine,ár földére és ott egy síkságot találtak és ott letelepedtek. És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól — mint azt Mózes I. könyve 11. részében olvassuk — és lön nékik a .tégla kő gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt. És mondának: Jerjtek, építsünk magunknak várost és | tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk | magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész i földnek színén. Az Úr pedig ezt látva leszállóit az égből és összezavarta az emberek nyelvét, hogy ne értsék meg egymást, mert látta, hogy semmi akadálya nincs egyébként annak, hogy véghez vigyék, amit magukban elgondoltak. Ekkor maradt abba a vár' b és az égig érő torony építése. Aáit látunk most is? Az emberiség egészen mást cselekszik, mint amit az Úr akar. Ha elolvassuk a Bibliát, annak minden lapján azt kell megállapítanunk, hogy az Úr békességet akar! Azt akarja, hogy felebaráti szeretet uralkodjék közöttünk, hogy az ember szeresse embertársát, és mind csak jót cselekedjék. De azt látjuk, hogy emberek gyűlölik, uszítják ! egymást, testvér a testvért, nemzet a nemzetet el i akarja nyomni, megsemmisíteni. Az isteni ajándékot, 1 amit a Mindenható az ő teremtményeinek adott, az I észt, értelmet, tudást, akaraterőt másra használják, ! mint amire kellene. Hiszen ezekben az utolsó évtizej dekben csodálatos lendülettel fejlődött a technika, csociálatos találmányok keletkeztek a technika és kémia
