Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)

1938-10-09 / 41. szám

198. oldal

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1938.

terén, de az acél gépmadár halált szór lehelletével, a mérges gázok elpusztítanak asszonyt, gyermeket, özvegyet, árvát válogatás nélkül. Nem arra használják fel a tudást, amire az Isten rendelte. Ezért mintha most is megzavarta volna Isten nemcsak a nyelvünket, hanem az egész emberiség szivét, érzését, és lehetetlenné akarná tenni azt, hogy tovább is ezekkel az eszközökkel dolgozva meghiúsítsák az Isten akaratának megvalósítását.

Ha körülnézünk a külpolitika terén, összeszorul a szivünk, azt látva, hogy ez a csonka haza itt él árván, elhagyottan. Ravasz Lászlót idézem, mikor megállapítom, hogy a német akarat ellenállhatatlan vonzó ereje óriási probléma elé állította a magyar nemzetet. Ez a probléma: »Úgy menni együtt, hogy el ne tűnjünk, ügy barátkozni, hogy bele ne haljunk, ügy őrizni meg gazdasági, erkölcsi és szellemi függetlenségünket, hogy a szövetségesből ellenfél ne váljék.« Nehéz feladat ez az ország kormányának, mert érezzük, hogy ennek a szernecsétlen kis nemzetnek nincs menedéke se égen, se földön máshol, az egyetlen út, amely a megmeneküléshez vezethet: teljes erővel, gyors tempóval erősíteni a magyarságot. Ebben igen nagy szerep jut a kálvinizmusnak, mert a magyar kál- | vinizmus eredeténél, történelménél fogva a legtisztább i magyarság. Ravasz László remek hasonlata szerint: »Szél ellenében a nádasok zúgnak és lármáznak, de mélyen meghajolnak, a kősziklák hallgatnak és megállanak«. A magyar kálvinizmus is 400 év óta hallgat és ellenáll, mint a gránit.

Nagytiszteletű és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés! Ezek után nekünk tudnunk kell, hogy csak az egységes akarat az, ami minket erőssé, naggyá tehet. Azt is; nagyon szépen! fejtette ki Ravasz László,.'hogy ha nem adjuk el magunkat egy világért, erősebbek leszünk, mint egy világ. Egyetértésben kell együtt dolgoznunk más magyar testvéreinkkel, akármilyen felekezethez tartozzanak azok.

Ez az év a magyarság történetében nagyon fontos év. Kilencszáz éve múlt annak, hogy meghalt az első nagy magyar király, István, ki az akkor még nomád magyarságot egy állammá alakította, ősi alkotmányunk alapjait lerakta és a pogányság helyett a keresztyénséget vétette fel. Ennek a nagy magyar királynak az ünneplésére hozott egy törvényt az országgyűlés. Nagyon sokan vannak, akik ebben bizonyos sérelmet látnak, pedig nincs benne sérelem. Ügyancsak Ravasz László megmagyarázta Debrecenben: Székesfehérváron nem az történt, hogy egy római katholikus szent ünnepe tétetett kötelezővé, hanem az, hogy az első magyar király emlékének megünneplésére állapított meg a törvényhozás egy oly napot, amely mélyen gyökerezik bent a nemzet történetében. Értsük meg egymást, mert akkor remélni lehet egy szebb, boldogabb j övöt.

Ha én most röviden rá akarok mutatni az elmúlt év eseményeire, engedjék meg, hogy elsősorban megemlékezzem arról, hogy a Mindenható Isten kegyelme megengedte azt, hogy a mi őrállónk, vezérünk, a Kormányzó Úr Őfőméltósága ebben az esztendőben töltötte be friss egészségben hetvenedik életévét. (A közgyűlés lelkesen éljenzi a Kormányzót és tisztelete jeléül állva hallgatja a következőket.) Adjunk hálát a Mindenhatónak, hogy mikor már a posványba akart sülyedni ez az elvérzett szerencsétlen csonka nemzet, megjelent itt közöttünk vitézeivel, szétverte a gyülevész hadat, visszaadta a magyar embernek önbizalmát, az élni akarást, lehetővé tette az élni tudáöt.

Ennek köszönjük, hogy ma is vagyunk és erősebbek vagyunk, különösen a külföld előtt. Kérjük a Mindenható Istent, tartsa meg Őfőméltóságát nekünk fiatalos, acélos erővel, hogy ezt az istenes munkát folytathassa odaadással, és érje meg még, hogy az a cél, amelyért küzd, tényleg megvalósuljon, hogy ez a nemzet nagy és hatalmas legyen. Vagyok bátor javasolni, hogy sürgönyileg fejezzük ki hódolatunkat és kérjük rá az Isten megáldó kegyelmét. (Éljenzés.)

Az egyház beléletében vannak elszomorító, de vannak örvendetes események is. Szomorú jelenség az, hogy nagyon sok helyen gyéren látogatják a templomot ünnepek alkalmával is .és uralkodik a járványos betegség, mely a nemzet gyengítésére vezet, az egyke. Én azt hiszem, hogy akik közvetlenül érintkeznek a mi egyébként becsületes, tisztességes, jó magyar népünkkel, meg fogják találni a módját, hogy ezt a kóros nyavalyát kiirtsák, hogy erősödjék, szaporodjék a magyar faj.

Egy nagyon szomorú gyászeset érte az egész magyar református egyházat azzal, hogy a tiszántúli egyházkerület nagyérdemű püspöke, Makiáry Károly, váratlanul elhunyt. Rövid ideig töltötte be díszes méltóságát, de televoltunk reménykedéssel, várakozással, ismerve az ő kiváló tulajdonságait. Fejezzük ki részvétünket gyászoló családja iránt és kérjük Istent, hogy adjon neki békességes pihenést. De vigasztaló momentum, hogy a tiszántúli egyházkerület bölcsesége megtalálta azt a férfiút, aki méltó örököse a püspöki széknek, a mindnyájunk által jól ismert tudós egyetemi professzor, Révész Imre dr. személyében. Fejezzük ki jegyzőkönyvi kivonatban örömünket Öméltósága előtt és az egyházkerület előtt, és kérjük, hogy iIsten áldó-1 kegyelmével■ erősítse meg őt::: •<

Szomorú esemény hire jutott hozzánk a nyár folyamán, hogy jóságos atyai lelkű Püspök urunkat mély gyász érte. Elhagyta őt az a hűséges hitvese, aki egv emberöltőn át állott mellette élettárs gyanánt, aki vigasztalója, buzdítója volt az életküzdelmek között, aki vele együtt örült és együtt küzködött. Most ott maradt a jóságos Püspök árván, elhagyottan. A gyászeset alkalmából az elnökség már részvétét fejezte ki. Helyénvaló, hogy jegyzőkönyvünkben is emlékezzünk meg Püspök urunk gyászáról és kérjük, hogy Isten vigasztalja meg őt és sokáig hasznosan szolgálhassa az egyetemes egyházat.

Egyházmegyénkben is történtek elhalálozások. A mindnyájunk által ismert néhai nádasdi Sárközy György, egyházmegyei tanácsbiró, a már megszűnt Belsősomogyi Református Egyesület elnöke, buzgó kálvinista testvérünk, hosszú szenvedés után visszaadta lelkét teremtőjének. Kidőlt egy tagja a nádasdi Sárközy nemzetségnek, melynek buzgóságának nagyon sokat köszönhetünk. Hiszen a mi dicsekedésünk, szemünk fénye, a csurgói gimnázium alapítása is fűződik e nemzetség nevéhez. Fejezzük ki részvétünket a gyászoló családdal szemben és kívánjunk neki békességes, nyugalmas pihenést.

Elköltöztek lelkésztestvéreink közül Máté Lajos és Varga Dezső. Ők egy emberöltőt meghaladó időn át dolgoztak őrhelyükön és híven megfeleltek kötelességüknek, örökítsük meg emléküket jegyzőkönyvünkben és fejezzük ki részvétünket családtagjaikkal szemben.

Vannak oly események, amelyek örvendetesek. Kormányzó Úr Őfőméltósága kitüntette egy lelkésztestvérünket, Németh Károlyt, aki rövid idő alatt három új református templomot épített. Az elmúlt év