Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1938-01-16 / 3. szám
14. oldat. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1938. leányhallgatóját el tudjuk helyezni leányinternátusunkban, már ez is nagy segítséget jelent. V. Nőnevelésünk ügye. Nemcsak egyházkerületünkben, hanem az egész országban és a többi hitfelekezeteknél is bizonyos válságot mutat a nőnevelés ügye. Oka ennek az, hogy hivatalosan nincs külön nőnevelési kulturprogramm, s a leányiskolák egyszerű kópiái a fiúiskoláknak. Már pedig a két nem anatómiai, fizikai és psvchikai különbözősége megkivánja, hogy azokat az iskolák és tantervek is figyelembe vegyék. Tudjuk azt, hogy a természet rendje szerint a leányok túlnyomó többsége férjhez megy és családanya lesz, s meglehetősen kicsiny az arányszáma azoknak, akik önálló kenyérkereső hivatallal bírnak. Egész nőnevelésünk mégis eme kisebbség céljainak szolgálatára építtetett fel s fő hivatását a tanítónőképzésben, vagy gimnáziumi érettségi nyújtásában látja. Ennek az egyoldalúságnak aránytalanságokra kellett vezetnie. Az illetékes körök be is látták, hogy a nőnevelés irányát meg kell változtatni, s úgy értesültem, a kultuszminisztériumban foglalkoznak a nőnevelés alapos megreformálásának a tervével. Annak bizonyítására, mekkora aránytalanságok vannak ezen a téren, az alábbiakban közlöm a tanítónőképzésre vonatkozó adatokat: Alig hihető, de mégis úgy van, hogy a mai Csonka-Magyarországon több tanító- és tanítónőképző intézet van, mint volt Nagymagyarországon. Jelenlegi számuk ugyanis 55, melyből 19 férfi- és 36 női tanítóképző. Az utóbbiaknál állami négy, róm. kath. 26, református 4, evangélikus 1, izraelita 1. Itt tehát a katholikus intézetek vannak óriási, országos arányszámukat is jóval meghaladó többségben. Az 1935. évi statisztikai évkönyv adatai alapján megállapítható, hogy ezen 55 intézet 1944 oklevelet ad ki évente és pedig pontosabban 643-at férfiak és 1301-et nők részére. Ezzel szemben az országban van 10.945 férfitanítói, 8680 nőtanítói állás. Ha a 40 éves tanítói szolgálati időt, továbbá az aktív szolgálatban levők elhalálozási arányszámát (valószínűségi számát) számításba vesszük, kitűnik, hogy évente legfeljebb 800 állás üresedik meg, amiből 450-et férfiakkal, 350-et pedig nőkkel lehet betölteni. Ebből következik, hogy évente 193-al növekszik az elhelyezkedni nem tudó tanítók, és 951-el az elhelyezkedni nem tudó tanítónők száma. Pedig már most is 2000 férfi és 5000 nő van nyilvántartva, akik oklevéllel rendelkezvén, egyelőre minden remény nélkül elhelyezésre várnak. A fenti adatokból kétségtelenül kitűnik, hogy a tanítónőképzők, illetve az általuk kiadott oklevelek száma mintegy négyszeresen haladják meg a tényleges szükségletet, illetve legalább háromszorosan akkor, ha a tanárnői pályára lépőket és egyéb pályán tovább tanuíokat is számításba vesszük. Tudatában annak, mekkora áldozatba kerül az államnak és a fenntartó hatóságoknak a tanítónőképzők fenntartása, mely anyagi áldozatok mintegy kétharmada feltétlenül improduktív és nélkülözhető kiadás, ezen a téren sürgős, teendők várnak a kormányzatra. Az itt felszabaduló megtakarítások a kultúra másirányú (főként népjóléti és közegészségügyi) fejlesztésére fordítandók. Utalok pl. arra, hogy az egész országban mindössze egy református jellegű, a kor igényeinek megfelelő, de aránylag kicsiny kórház van, a Bethesda, amivel szemben a katholikusok hatalmas, az egész országra kiterjedő kórházhálózattaf bírnak. (Irgaímasrend.v) Ezért megértéssel keTÍ fogadnunk a kormányzatnak a védőnőképzés, csecsemőgondozás és egyéb népgondozás fejlesztésére irányuló terveit. De módot kell találnunk arra is, hogy pápai nőnevelő-intézetünk működése ne kizárólag a tanítónőképzésben merüljön ki (bár meg kell állapítanunk, hogy erre a tanítónőképzőre is szükségünk van, s nem mi reformátusok szaporítottuk mértéktelenül a tanítónőképzőintézeteket). Nagyon üdvös és szükséges volna, hogy a nőnevelő-intézet a négy polgárit végzettek részére, háztartási, háziipari és esetleg mezőgazdasági (konyhakertészeti és állattenyésztési) tanfolyamot nyisson a jelenlegi tanárri kar közreműködésével, valamint a helybeli városi nőipariskola és mezőgazdasági szakiskola oktató személyzetének bekapcsolásával. Ezt egyébként dr. Matolcsy Sándor már korábban indítványozta. Fejtegetéseimnek ezzel végére értem. Igyekeztem őszintén feltárni a helyzetet, s ha ez talán sikerül is^ nem merem azt állítani, hogy a helyzetrajzból a lehető leghelyesebb következtetéseket vontam le. En hivatásomnál fogva nem foglalkozom nevelő munkával, ennek folytán nem is érintkezem a növendékekkel és azok szüleivel. A hivatásos pedagógusokra vár tehát az a feladat, hogy bőséges tapasztalataik alapján jelen közleményemre reflektáljanak, s esetleges tévedéseimre rámutassanak, amivel mindenesetre hozzájárulnak az eszmék tisztázásához és egy életrevaló kulturprogramm kialakításához. Meg kell még Jegyeznem, hogy véleményüket annál is inkább minden korlátozás nélkül megírhatják, mert cikkem —"kizárólag az en egyéni nézetemet adván vissza — semmiféle hivatalos jelleggel nem bir. Helyreigazítás. A M. K. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdaságtudományi Karának idei dékánja, dr. Imre Sándor egyetemi nyilv. r. tanár úr f. hó 12-én kelt levelével volt szíves megküldeni a Közgazdaságtudományi Kar idei Tájékoztatóját, amelyből örömmel állapítom meg, hogy »a közgazdasági és kereskedelmi osztály tanulmányai úgy csoportosíttattak, hogy azok első csoportja már a negyedik félév végén zárul s a hallgatók már négy félévre terjedő tanulmányuk alapján megszerezhetik a kereskedelemtudományi bizonyítványt« »Az első négy félév tanulmányai magukban is befejezett egészet alkotnak. Az első négy félévben t. i- szigorúan tudományos alapon, de széleskörű gyakorlatokkal kiegészítve, megszerezheti az ifjúság mindazokat az ismereteket, amelyekre a közgazdasági és kereskedeimi pályán működő önálló exlsztenciáknak s vállalati vezető és egyéb főtisztviselőknek szükségük van« ... »Aki ezén az osztályon két félév hallgatása után az előszigorlatot, majd további két félév hallgatása után az első szigorlatot is sikerrel kiállotta, kereskedelemtudományi bizonyítványt kap, (ami a német Diplom-kaüfmann képesítésnek felel meg).« (Vége.) Fekete József. — „A föld varázsa.“ Sándor Pál pápai tanárnak fenti című népies színművét fényes sikerrel adták elő karácsony előtt a városi színházban válogatott műkedvelők. A színmű a maga komoly hátterével sok-sok derűs percet szerez érdekes témájával, hangjával és falusi alakjaival. Műkedvelőknek melegen ajánljuk a könyvalakban is megjelent színdarabot. Ügy a könyv, mint az előadás joga megszerezhető *a szerzőnél (Pápa), vagy a mű főbizományosánál, Kókai Lajos könyvkiadónál (Budapest, Kamermayer utca 3.).
