Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1938-07-31 / 31. szám
1938. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 149 oldal. Mert nemdebár az a ténylegesen megfogható és elkölthető javadalmon felüli 3000, illetve 2000 pengő — az 5000 pengőn felüli része a javadalomnak ugyanis nyugdíjjárulék szempontjából figyelembe nem jöhet — csak nem jelentheti a lelkészlakás lakbérértékének beszámítását? Végeredményben pedig azért az illúzióért, hogy én ilyenformán 5—6000 pengős javadalom birtokában nem vagyok többé a gazdasági világrendnek, olyan gyakran hangoztatott, mostohagyermeke, igazán nem lesz érdemes a tényleges javadalmamnak kereken 10o/o-át indokolatlanul feláldozni még akkor sem, j ha 40 évi szolgálat után vagy legalább is 70 esztendős j korban nem kaphatok kevesebb nyugdíjat 2500 pen- j gőnél. Abrahám János. A többi egyházmegyének. A pápai ref. egyházmegye lelkészértekezlete júl, 27-én hosszasan tárgyalta az új nyugdíjintézeti terhek elviselhetésére benyújtott indítványokat és felvetett gondolatokat. Közülök többet elvetett. Végül is a következő, másnap az egyházmegyei közgyűlés által is elfogadott és magáévá tett határozatban állapodott meg: Egyházmegyei közgyűlésünk úgy az esperesi jelentésből, mint a kebelbeli lelkészértekezleten történt letárgyalás folytán teljes ismeretében lévén az űj nyugdíjtörvény életbeléptetésével kirótt terhek következtében beállott helyzetnek, miután maga az egyházmegye nincs olyan módban, hogy az egyházaknak és lelkipásztoroknak, mint az eredeti nyugdíjtörvény életbeléptetésekor, segítségükre lenni tudjon, ügy az egyházak, mint a lelkipásztorok helyzetének higgadt megítélésével kimondja, hogy fölír az egyházker. közgyűlés útján az egyetemes konventhez annak tiszteletteljes bejelentésével, hogy sem családos lelkipásztorai, sem kebelbeli egyházai, amint ezt már tavalyi felterjesztésében előre is jelentette, az új nyugdíjteher elhordozására nem képesek. Azért tisztelettel javasolja és kéri, hogy: a) a lelkipásztorok helyzetének elviselhetőbbé tételére töröltessék terheikből az a kamat, amelyet azon a címen fizet, hogy kirótt terheit hat évi részletben fizeti, továbbá az 5é/o kamatkirovás helyett annyi o/0 kamat számíttassák, amennyit a Földhitelintézettől kap a nála elhelyezett tőkeállománya* után az orsz. leik. nyugdíjintézet: ezt a kettőt a IX. te. 28. §-a utolsó bekezdése alapján kéri, mert e szerint »a jelen szakaszban megállapított 50/o-os kamatlábat, valamint a járulékok késedelmes fizetése esetén járó késedelmi kamat lábát is jogosult az egyetemes konvent a mindenkori kamat* viszonyokhoz képest változtatni«; végül úgy a lelkészek, mint az egyházak javára kéri, hogy az ’évi járulékok kamatmentes fizetésének határidejéül júl. 1. helyett nov. 1. állapíttassák meg, — ennek törvényes akadálya nincs, mert a júl. 1. határidőt a, konvent szabályrendelete állapította meg, az pedig a IX. te. 42. §-a szerint módosítható s most módosítandó is, mert, ha terhes volt falusi gyülekezeteinkre és lelkipásztorainkra a régi terhieknél is a júl. 1. határidő, a mostani terhieknél elhordozhatatlan és igazságtalan; b) az egyházak katasztrófájának elkerülésére, miután egyetlen kebelbeli egyház sem képes a megnövekedett teher megfizetésére s nem is igazságos, hogy a teljes egyházi életért nagy és erős egyházaknál sokkal több terhet hordozó egyházaink ugyanannyi terhet hordozzanak a nyugdíjintézetnél, mint a nagy és erős gyülekezetek, kéri az e. m. közgy., hogy maradjon az egyházakra nézve az eddigi 2o/0 fenntartói járulék, .a többi helyett léptethessék életbe a VIII. te. 5. §-a s az így befolyó összeget a közalap nyugdíjintézeti járulék címen adja át az orsz. leik. nyugdíjintézetnek, — ez már törvényváltoztatás, amire azonban feltétlenül szükség van, így tehát a IX. te. 37. §-a alapján kéri a legsürgősebb zsinattartást. Szives megfontolásul közli: Kiss Zoltán leik. ért. elnök. A theologia tapasztalati alapja. | Irta és a baseli egyetem évi ünnepén felolvasta dr. Heinzelmann G. i Rector Magnificus. Fordította : Maller Kálmán soproni lelkipásztor. Amit mi eddig megkíséreltünk, az analitikus bizonyítása volt annak, hogy a keresztyén kegyesség teljesen csak mint tapasztalaton nyugvó kegyesség érthető. De természetesen ez által nincs kimerítve a theologiai tudomány minden feladata ezzel a kegyességgel szemben. így mindjárt egy új kérdés vár tisztázásra. Ezt fentebb ismeretelméletinek neveztük. így hangzik: melyek a logikai előfeltételei a tapasztalaton nyugvó istenismeretnek? Az igazi megismerés feltételeinek az értékére igényt tarthatnak ezek az j előfeltételek? A kérdésre igen hamar pozitiv értelem- I ben felelhetnénk, ha a mi szellemünkben Isten lényé! nek olyan fajta intuitiv megismerése lenne feltalál! ható, amilyet a katolikus vallásbölcseletben újraéledő I augusztinuszi irány képvisel. Akkor is pozitiv feleletet | adhatunk, ha bizonyos misztikus aktusokban Isten | valósága egyszerű lélektani tény gyanánt megállapítható volna, mint p. o. K. Oesterreich vélekedett. A I valóságban, nézetem szerint, egyikről sem lehet szó, ! Isten lényének megismerésére nincs az emberi szellemnek intuitiv képessége; és a fenomenologusok apodiktikus bizonygatásai annál kevésbbé gyakorolhatnak hatást, mert ők maguk nem csupán Isten lényegére vonatkozóan, hanem általában az értékekre vonatkozóan is ellentmondó véleményekre jutottak. (V. ö. N. Hartmann erkölcstanát M. Schelerével.) A keresztyén kegyesség tapasztalati jellegéről mondottak is elesnének, ha lehetséges volna az, hogy tiszta lényeglátásból istenismeretre lehessen eljutni. K. Oesterreichnél ellenben megfordítva áll a dolog. Számára a legmagasabb misztikus élménynek tapasztalati jellege van, de érvényességének a felfokozott értéktapasztalaton kell megbizonyulnia. De vájjon a misztikus élmény értékfoka az /s,fe«tapasztalat valóságát egyszerűen igazolhatja-e? Hiszen az extatikus misztika csúcspontjain az élmény fokozása a pathopszichologia oldaláról támasztott jogos kétségek alá vonható, más oldalról mindenütt, ahol a misztikus élményben képzeleti alkatelemek fordulnak elő, ezeknek a képzeleti elemeknek kizárólag földi eredete megállapítható. Azért az isteninek direkt tapasztalatszerű megismeréséről még a misztikus folyamatnál sem lehet szó. Ha mindkét út járhatatlan, úgy más vallásfilozó
