Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1938-07-10 / 28. szám
Negyvenkiiencedik évfolyam. 28. szám. Pápa, 1938 július 10. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.-------------------------------------------FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK-------------------“-----------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK I MAKLÁRY KÁROLY I Magyarországi református egyházunkat súlyos veszteség érte, hivatalára nézve a legfiatalabb püspöknek Makláry Károlynak július 7-én történt váratlan elhunytával. A betegséget már régóta hordozta szervezetében, de közvetlen veszélytől senki sem tartott. Nagy hűséggel végezte hivatalos teendőit és ép e héten akart Svájcba utazni hosszabb pihenőre. Isten kifürkészhetetlen végzése másként határozott. Szomorúan kondult meg a debreceni nagytemplom Rákóczi harangja: Makláry Károlyt Isten magához szólította. Mi meghajtjuk fejünket és mélységesen megihletődve valljuk: a Te végzéseid Uram mind jók és tökéletesek. Legyen meg a Te akaratod! Makláry Károly 1876 nov. 1-én született a hevesmegyei Átány községben. Középiskoláit Miskolcon, majd Sárospatakon végezte. Theologiát Sárospatakon és Budapesten tanult. 1898- ! tói 1901-ig Tiszanánán volt s.-lelkész, 1901-től : Nyékládházán. 1904-től 1934-ig Kunhegyesen j volt rendes lelkész. Az egyházi közéletben élénk résztvett. A legutóbbi zsinaton sokat dolgozott, mint fontos javaslatok előadója. A tiszántúli egyházkerület lelkész-főjegyzővé választotta. 1934- ben Debrecenbe hívták meg lelkipásztornak. 1936-ban dr. Baltazár Dezső utódjául püspökké , választotta meg a legnépesebb református egyházkerület. Mint püspök rövid püspöki működése alatt is értékes munkát végzett úgy a gyülekezetek, mint a debreceni kerületi intézetek érdekében. Nagy lelkesedéssel készült ő is a kollégium jubileumára, valamint az augusztusi nagy napokra, amikor az egész világ magyar reformátusai találkoznak Debrecenben. Még nagyobb találkozásra hívta őt Isten: meglátni az Élet Fejedelmét és számot adni sáfárkodásáról. Hálát adunk Istennek, hogy Makláry Károly életében láthattuk a hű munkás állandó szolgálatkészségét, az evangélium buzgó hirdetését és magyar református hitelveink erőteljes megvallását. Temetése vasárnap délután lesz. A szertartást, dr. Ravasz László dunamelléki püspök, konventi elnök végzi. p. j. Beszéd 50 éves érettségi találkozón. Irta és a június 28-iki találkozón elmondotta Nagy István szokolyai ref. lelkipásztor, a drégelypalánki egyházmegye esperese. A mai ünnepében, melyen mi öreg diákok 50 éves érettségi találkozóra jöttünk ősze, különös érzések töltik ei szivünket. A jeles költőnek, Ady Endrének van egy meghatóan szép költeménye, melyben elmondja, hogy fényes napsugaras nyári napon ö látta, hogy Páris felett átvonul az ősz. Senki sem vette észre, de ő lelke mélyén megrendült s azt is érezte, látta, hogy a fák és virágok remegve hajoltak meg a hervadás, az elmúlás győzelmes fejedelme előtt. Valóban így van. Ott él a világban a 70 év kapuja előtt az ember s hogyan, hogyan nem, de lelke megremeg; érzi, hogy átvonult életén az ősz, és lenelletével megérinti homlokát s ettől a perctől kezdve mélyebb, elgondolkozóbb szemekkel tekint családjára, alkotásaira, feladataira, gyakrabban néz vissza megfutott pályára s felteszi maga előtt az élet legkomolyabb kérdéseit, honnan indultam, mire jutottam, mit akarok még ebben a világban? S amint lélekben visszatekint a megfutott pályára, itt is, ott is megáll: és áldást mond azokra, akiknek segítő keze utat nyitott, jóságos tanácsa oltalom volt számára, bölcsesége világosságot gyújtott előtte. A visszaszálló emlékezés rendjén így jut el az ember a hálás felismerésre, hogy életünknek legnagyobb áldásai azok voltak, akik gyermeki lelkűnkbe először hintették el a megtartó igazságok magvait. Férfikorunk vezérlő igazságainak útját követve rendszerint visszajutunk tanítóinkhoz, akik először szólották hozzánk, mutatták meg nekünk a megtartó igazságok forrását. Ez a visszaemlékezés hálával tölti be lelkünket nevelőink iránt. Úgy állok itt, mint öreg diák. Hadd vegyek magamnak bátorságot arra, hogy bizonyságot tegyek pár olyan igazság mellett, mely, úgy érzem, férfikorunk legkomolyabb meggyőződése. Nem lesz ez más, mint a hála kifejezése tanítóink, nevelőink iránt. Diákéletünk első útegyengetői voltak a jó áldott szülők. Megállunk jó édesanyánk emléke előtt, csókoljuk meg lélekben az áldott kezet, amely minket átvezetett az élet első szakadékán. Tapasztalati igazság, hogy az anyák a legjobb iskolák. Minden tisztuló élet mögött rendszerint ott találunk egy nőt, ki annak az életnek ihletője, útegyengetője. Ha olykor-olykor
