Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1938-07-10 / 28. szám
134. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1938. elnémul keblünkben az égi szó, ember küzdj és bízva bízzál, felemelést, bátorítást kereső lelkünk visszavissza tér gyermekkorunk emlékeihez s megjelenik előttünk egy drága arc, édesanyánk arca és halljuk az Ő szavát, bízzál gyermekem, az Isten nem hagy el. Hadd mondjam el Szabolcsba Mihály gyönyörű versét az édesanyákról: Mikor egy-egy romlott semmi embert láttok, Aki magának is, másnak is csak átok, Akinek sosincs egy tiszta indulatja, Sirassátok meg szegényt, mert nem volt édesanyja. Ha a sors egy olyan nagy úrral hoz össze, Akitől akár egy világ dőlhet össze, De jaj fel nem éri, de könny meg nem hatja, Sirassátok meg szegényt, mert nem volt édesanyja. S ha mikor a szivünk megtelik jósággal A szemünk könnyűvel, lelkünk imádsággal, — Mikor egy-egy nemes tettet viszünk végbe — Csókoljuk meg édesanyánk lába nyomát érte. Előttünk áll édesapánk képe is, ki érettünk annyi anyagi gondot vett magára, hogy felnevelhessen. Ha valami gyermeki csínyt, vagy ifjúi botlást követtünk el, mily szigorú arccal nézett ránk, de ebben a nézésben is ott volt a szeretet. Legyen áldott a jó szülék emléke előttünk. De hálával tartozunk a Pápai Főiskolának is, mely belőlünk embert faragott. Hangzik ma a szó felénk: tartozunk! Egész életünk, munkánk, szolgálatunk kevés a hála lerovására, mellyel tartozunk az ősöknek, akik megállapították, védelmezték az Alma Mátert. Ragaszkodjunk tehát szent hűséggel a Főiskolához és ne felejtsük el, hogy mi mindent ennek köszönhetünk. Megindult szívvel teszek bizonyságot arról, hogy ez a mi áldott Kollégiumunk minden időben a mi időnkben is, hűséges dajkálója volt a gondjaira bízott telkeknek és tanárai, a mi tanáraink is, a legnemesebb eszmények szolgálatára irányították, buzdították tanítványaikat. Emlékezzünk! A Kollégium dajkáló, gondoskodó szeretetének nem hűséges megtestesítője volt-e közöttünk az áldott emlékezetű Szilágyi József, ki atyai jósággal intett a jóra, ki páratlan gyöngédségével képviselte a magyar nobilitást. Emlékezzünk! szeretett osztályfőnökünkre, a mindig komoly, de jószívű keresztesi Kiss Józsefre. Debrecenben voltunk lelkészegyesületi gyűlésen s boldogult Czike Pál barátommal meglátogattuk őt. Akkor már nyugdíjban élt. Könnyes szemekkel ölelt keblére bennünket. Ki ne emlékeznék a jó öreg Jádi bácsira, aki a hó, hé, tó tudományát oltogatta belénk s ha valaki a saraglyában nem felelt meg a kivánalmaknak, kapott a hó, hé, tóra egy vicces rímet. Szeretettel emlékezzünk P. Szabó Károly tanárunkra, ki a magyar irodalom tudományát ismertette velünk. Kapossy Lucián, Kis Ernő, Vikár Kálmán, Sebestyén Dávid, mind-mind azt akarták, hogy kiragadják lelkünket a hétköznapiság egyhangúságából és megmutassák, mi szép és szent az emberiség életében. A halál művészi keze lefejti az emberekről a múló vonásokat. Úgy állítja őket elénk emberi mivoltuk igaz valóságában. így állanak lelkünk előtt tanáraink. Áldjuk emlékezetüket. Tisztelettel hajiunk meg az élők előtt is. Nehéz terhet, őrlő gondot hordoznak vállaikon, de férfias hűséggel, csüggedetlen odaadással teljesítik kötelességüket a Főiskola mai tanárai. A történelem ítélni fog, s én bizonyos vagyok, hogy az ítélet előtt felemelt fővel állanak meg a Kollégium mai tanárai. Én hiszek abban is, hogy eljövendő nemzedékek áldása fogja hirdetni, hogy a munkájuk és áldozatuk nem volt hiába való. Kedves Öreg Diák Testvéreim! Szeretetünk oltalmával, áldozatunk hűségével, imádságunk esedezéisével vegyük körül Kollégiumunkat, hogy annak megszentelt jövendője mindig méltó legyen örökre dicsőséges múltjához. Őszinte szeretettel üdvözlöm mindnyájunk nevében körünkben megjelent Fejes Zsigmond igazgató úr Öméltóságát. Isten áldását kérjük életére és munkájára! Szeretettel üdvözöllek Titeket kedves jó barátaim, kik messze távolból is eljöttetek ide, hogy mégegyszer, talán utoljára, láthassuk és ölelhessük egymást. Nagyon sokan hiányoznak már közülünk. Elmentek ama jobb hazába, hol már nem bánt senki, nem fáj semmi. Mondjunk áldást haló poraikra! ®@®SS?:®@«®®®®®®©®®®®®®®®®®®®®®£X<íCeiS®®®®® 1 VEGYESEK 1 s®@@®®@®®©®®®©®®®@®s®©®®©®®®®®®®®@®®®3® — Sörös Béla püspök. A dunáninneni egyházkerületben a Balogh Elemér halálával megüresedett püspöki tisztségre pótszavazást rendeltek el a két I legtöbb szavazatot kapott Sörös Béla losonci lelkész, theol. szemináriumi igazgató és Czeglédy Pál ipolypásztói lelkész, barsi esperes főzött. Július 4-én volt : a szavazatok felbontása, melynek eredményeként Sörös ; Béla 52, Czeglédy Pál 28 szavazatot kapott. így a dunáninneni egyházkerület új püspöke Sörös Béla lett. Az új püspök Dunántúl szülötte. 1877-ben született a zalamegyei Nemespécselyen, hol atyja lelkipásztor volt. Theologiai tanulmányait több főiskolán végezte s mint II. éves theologus, pápai akadémiánknak volt jeles növendéke. Külföldi tanulmányai után Budapesten szolgált, ahol tevékeny részt vett a belmissziói munkában. Mint tudós is kimutatta rátermettségét a theologiai tudományokkal való foglalko! zásban. Budapestiről került Losoncra lelkipásztornak, hol a háború után szívós kitartással munkálkodott a theologiai szeminárium létrehozásában és fenntartá| sában. Felvidéken az erős kéz emberének bizonyítva magát eddig is, bizonyára az marad tovább, mint püspök is. Örömmel köszöntjük őt felelősségteljes állásában s minden munkájára, mit a felvidéki mfagyarságért s ref. egyházunkért végez, Isten bőséges áldását kívánjuk. — Gyászhírek. Keresztes József, a devecseri kir. I járásbíróság elnöke, a pápai egyházmegye tanácsbírája, az ajkai és tósoki egyházközségek főgondnoka ; életének 54-ik esztendejében, június hó 30-án, szív* | szélhüdés következtében, Devecserben hirtelen elhunyt. Egyházunknak hűséges szeretettel fáradozó munkása volt. Kálvinista puritán; szelidlelküség, békesség és szeretet embere, mindenek jóltevője. Igaz bíró, hű magyar, ragyogó elméjű irodalmár; a Szent Biblia naponkénti tanulmányozója. Istent alázatos szívvel félte, zsoltáros lélekkel dicsérte. A hívek gyülekezetében példaképen világított. Temetése július 1-én ment végbe Devecserben. Emléke áldott! — Részvéttel értesültünk, hogy Nagy Sándor nyug. ág. hitv. ev. lelkész életének 89. évében Celldömölkön július 4-én elhunyt. A megboldogultat kilenc élő gyermeke, köztük Nagy Endre pápai gimnáziumunk köztiszteletben álló tanára gyászolja. Az Úr vigfasztaija meg hátrahagyott szeretteit. — Nádasdi Sárközy György, Somogy vármegye ny. főispánja, törvényhatósági bizottságának választott örökös tagja, földbirtokos stb. 1 életének 75., boldog házasságának 41-ik évében 1938
