Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1938-06-26 / 26. szám
Negyvenkilencedik évfolyam. 26. szám. Pápa, 1938 június 26. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.______________________________----------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, I FŐMŰNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ j TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A te fiad él. Penitenciát tartó visszatérő átvétele alkalmával mondott beszéd. Textus: I. Kir. 17:21—23. Özvegy édes anya egyetlen fia fekszik nagybetegen a szent lecke szerint. A fiú alig bir m(ár pihegni, lélekzete el-eláll, hozza feléje a biztos halált nehéz nyavalyája. A kétségbe esett anya a szíve vérét is odaadná, ha azzal megtudná gyógyítani, de ő nem bir rajta segíteni. Tehetetlenségében Illéshez, az Isten emberéhez fordul, kivel nemrégiben utolsó marok Iisztecskéjét s utolsó csepp olaját osztott^ meg és ezen felül menedéket is adott a prófétának nyomorúságai közepette tulajdon házában. Illés ölébe veszi a holtra vált gyermeket s felviszi a felházba, a maga szobájába. Ágyra fekteti, háromszor ráborul és Istenhez kiált: »Én Uram, Istenem, térítsd vissza a gyermek lelkét ő belé!« Isten meghallgatja a próféta kiáltását, a gyermek megéled. Illés megint ölébe veszi, aztán aláviszi és odaadja az anyjának: »Lássad, él a te fiad!« Ki beszélhetné ki ennek az édesanyának örömét és boldogságát, midőn gyermekét életben visszakapta? Ki írhatná le, mi módon változott át kétségbeesése ujjongó vigassággá, fájdalmas sírása édes zokogássá? Micsoda forró hévvel szoríthatta szívére egyetlen gyermekét s mennyivel féltőbben ^szeret? hette ezután, mint eddig? De a gyermek is, meggyógyulván, mennyivel erősebben ragaszkodhatott az életéért annyit fáradott édes anyához, mint azelőtt! Tudjátok-e, kit példáz ebben a pillanatban ez az édes anya? A mi lelki édes anyánkat, akinek mi, keresztyének, mindnyájan gyermekei vagyunk, aki épúgy aggódik és gyötrődik gyermekei életéért, mint a földi édes anyák. Utánuk kiált, hívogatja őket, ha veszedelem útjára térnek, sír, ha elvesznek s könyörög, imádkozik folyton Istenhez, hogy a halál ösvényén járók hazajöjjenek s a Jézusban életet nyerjenek. És nagy az öröme, valahányszor egy-egy elveszett fia, leánya a halálból életre kel s haza talál. Ez a lelki édes anya: a mi református anyaszentegyházunk. Igen, anya ez az egyház, mely ép oly mélyen szeret, mint a legjobb földi édes anya. Ha megbántod, ha megütöd is, akkor is a magáénak vall s ha elfordulsz is tőle, ö nem veszi le azért szemeit rólad, utánad néz s vár vissza téged el nem fogyó türelemmel és szeretettel, te, tékozló fiú! Imé, várakozó, tűrő szeretete e mai napon is megjutalmazást talált. Egyik fiát, ki valamikor egészen az övé volt, de tőle elszakadt, most újból visszanyerte. E pillanatban veszi karjaiba s kicsordul a könnye, midőn az Illésnél nagyobb próféta és gyógyító orvos, az Ür Jézus üzeni és hirdeti: »Lássad, a te fiad él!« Hívők serege, szent gyülekezet! Köszöntsd szeretettel e veled testvér-leiket, kit Jézus keze közénk visszahozott, kit Ő meggyógyított s most visszaad igazi lelki édes anyjának, a református egyháznak! Te pedig, testvérem, mindig emlékezetedben tartsd ezt az órát, melyben visszajutottál az élet útjára a Jézus által! Esedezzél Ő hozzá, hogy Ő legyen valóban a te Életed és egyedüli Reménységed! Regéljen arra, hogy igazán és boldogan vallhasd ezután: »Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és adta magát én érettem!« (Qal. 2:20.) Kérlek szeretettel, gyakorold buzgón az 'Isten házát, az úri szent vacsora sákramentomát, az ige hallgatását, olvasását és az imádkozást mind itt a gyülekezetben, mind otthon hajlékod meghitt csendj jében! Kövessed a hitet, a szeretetet és a szent éle! tét! Hadd lássák és ismerjék meg mindenek, ki a te ! Urad és kikhez tartozol! És lássa és ismerje fel és | hirdesse boldogan lelki édes anyád, a református egyház is, hogy az ő fia valóban él!... Az Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy igaz Isten adjon néked ehhez kegyelmet és segedelmet! Ámen, * Most pedig, testvérem, néhány kérdést intézek hozzád, mikre megfelelvén, adjad tanújelét a református vallás elhagyása miatt érzett üdvös megbánásodnak és hitet vallva, tégy Ígéretet a még üdvösségesebb hűségre ezután Krisztushoz és az Ő igaz egyházához. — De hozzád is lesz egy kérdésem, a lelki édes anya tisztében járó szent gyülekezet, hogy adandó válaszoddal ünnepélyesen nyilváníthassad e megtérő lélekkel szemben kiengesztelődő szeretetedet. Azt kérdezem először is tőled, testvérem, ki itt állasz Isten és e gyülekzet színe előtt: Szánod- és bánod-e szíved szerint, hogy ezt a mi tiszta evangéliomi és igaz krisztusi egyházunkat elhagytad? (Szívem szerint szánom és bánom.) Másodszor kérdezem: Akarsz-e a református keresztyén anyaszeintegyház tagjává lenni? (Akarok.) Kérdezem e végből azt is: Hiszed^e és vallod-e, hogy Jézus Krisztus evangélioma Istennek hatalma minden hívőnek idvességére; hogy Jézus Krisztus az egyetlen közbenjáró Isten és emberek között és egyedül az ő halálába
