Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1938-05-29 / 22. szám
Negyvenkilencedik évfolyam. 22. szám. Pápa, 1938 május 29. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. _____________________________------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK ------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A telepítés és Dunántúl. A telepítés kérdésének megoldása folyamatban van, megvalósítása Dunántúlon is megkezdődött. A magyar jövőért aggódó szívek a veszélyeztetett területekre a Tiszántúlról való áttelepítést szorgalmazták a pusztuló magyarság kérdésének megoldása érdekében. Ez a kérés megértésre is talált az illetékes fórumok minden fokozatában. Hisz akinek fáj a magyar élet pusztulása és akinek szívügye Dunántúlon a magyar jövő, az nem is lát más megoldást és az támogatja a kérdés ilyetén való megoldását. Egy másik tábor szerint a helyi érdek a fontos! Helyes, a helyi érdek fontos, annak kielégítése elsőrendű kötelessége a törvényhatóságnak, ezt mi is aláírjuk. Amikor azonban a helyi érdek kielégül, akkor már a törvényhatóságnak is egy kötelessége van: az egyetemes magyar éidek. Vannak területek Dunántúlon, ahol pusztai a magyar élet felekezeti különbség nélkül. Menteni itt a magyar életet és érdeket! Megmenteni a kisebbségi vidékeken a magyar iskolákat! Ezt az egyetemes magyar érdeket és célt szolgálja az a törekvés, mely a tótvázsonyi meginduló magyar rögből alföldi telepeseknek is juttatni akar egy-egy darabot, hogy új honfoglalásra induljanak el ezen a vidéken, ahol mind halkabb és halkabb lesz a magyar szó, a magyar nóta, a magyar élet megmentésére. A földre éhes, földnélküli magyarok néhány esztendővel ezelőtt elindultak földkereső vándorútra Szabolcsból Baranyába, mert sehol annyi Ínséges magyar éspedig valóban megbízható magyar nincs, mint a Tiszántúlon. Földszerzésre lehetőségük alig van és ta- ! Ián ezeknek is jussuk van a magyar röghöz. Ha ezek a derék magyar emberek is földhöz jutnának, rajtuk keresztül megmentenénk egy magyar iskolát. És hogy a vármegyei közérdek ne szenvedjen rövidséget, segíthetünk a bajon éspedig a következőképpen : ahány vármegyei magyar kimarad a tótvázsonyi telepítésből, azokat, ha valóban megbízhatók, átsegítjük Tiszántúlra. Azt hiszem, ott is lesznek hasonló lehetőségek egy-két helyen, ott is vannak olyan nagybirtokok, melyekre telepíteni kell és lehet. Egy cseretelepítés nem fog ártani a magyar életnek. Keveredjék csak és frissüljön fel a magyar vér és a magyar élet. Ez a jobb és biztosabb magyar jövő fundamentuma. Még csak annyit, hogy nem az a közérdek ebben a kérdésben ami a község, a vármegye érdeke, hanem az, ami az egyetemes magyar jövendő érdeke. -Tótvázsony. Szab6 Qéza ref. lelkipásztor. Uzsora bűntettével gyanúsítottak bennünket, a gyermelyi ref. egyház vezetőségét, azért, mert a takarékmagtárunkban 14 és 180/o-os gabonakamatot szedtünk. Az ügy rövid historikuma a következő. A gyermelvi rám. hath, magtárnál kezelőváltozás történt. Az újabban megválasztott kezelők bizonyos hiányokat állapítottak meg az előző évi számadásoknál. É miatt valaki feljelentést tett az ügyészségnél, amely az ügyet a szomori csendőrörssel kivizsgáltatta. A kihallgatásoknál a kamat is szóba került s amikor annak magas voltát kifogásolták, »valaki« hivatkozott arra, hogy a református magtárnál még többet szednek. így indult el az ügy. A csendőrök kihallgatták az egyház vezetőségét és tanúként az összes (kb. 90) adósokat öt évre visszamenőleg. Ez utóbbiakat igyekeztek meggyőzni | arról, hogy ők meg vannak károsítva és a 8o/o-on fej lüli kamat nekik öt cvre visszajár és ezt vissza is fogják kapni. Az adósok nagyobb része tiltakozott ezen állítás ellen és kijelentette, hogy nem érzi megkárosítottnak magát és nem követel vissza semmit. Sőt voltak r. kath. adósok, akik megbotránkozva az eljáráson, kijelentették, hogy köszönettel tartoznak a magtárnak, hogy segített rajtuk. Persze akadtak olyanok is, akik felültek a csendőrök biztatásának és már hozták volna is a zsákjaikat a visszafizetendő gabonáért. A csendőrség lefoglalta magtári könyveinket és 82 drb. kötelezvényt. Hogy egy faluban milyen izgalmat és nyugtalanságot keltett az ügy, azt minden falusi ember tudja. Lelkiismeretünk nyugalmával és igazságunk tudatában, hogy az ügy elfajulását megakadályozzuk, szükségét éreztük annak, hogy lehetőleg az ügyészségnél befejeztessék és törvényszéki tárgyalásra ne kerüljön. Ereztük a ránk nehezedő felelősséget az egyetemes református egyházzal szemben, mert a takarékmagtárak zavartalan működése különösen sok kis dunántúli gyülekezetre nézve létérdek. Ezért felkértük Löké Károly esperes, felsőházi tagot, hogy dr= Mocsy Aba Komárom—Esztergom tb. főügyésze, tatatóvárosi ügyvéd társaságában az ügyészséget a takarékmagtárakról, az egyház egyik szociális intézményéről s annak működéséről felvilágosítsák. írásban is előterjesztett felvilágosításaink után hozta meg az ügyészség a következő határozatot, amit közérdekű voltára tekintettel, szószerint közlünk: 1998/1938. Kü, szám. A győri kin ügyészségtől. HATÁROZAT. Az uzsora bűntette Baráth József, Végh János, Szűcs Lajos, Kiss Benő, idb. Kiss Mihály, Végh Sámuel, idb. Bokros Lajos, Tóth László, Szabó József,
