Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1938-05-29 / 22. szám
100. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1938. Nagy Gábor, ifj. Kiss Mihály, Pál Sándor és Kemenczki László ellen teljesített nyomozást a Bp. 101. §-ának 1. pontja alapján megszüntetem. Erről a gyanúsítottakat és a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztert — hivatkozással az 1419— 1938. Ein. számra — értesítem. MEGOKOLÁS. A szomori csendőrkülönítmény jelentette, hogy bizalmas úton tudomására jutott, hogy Gyermely községben Református Egyház Magtár címmel sok év óta adakozás útján egy gabonaraktár létesült. Ezen raktárból a megszorult emberek, ha ref. vallásuak, egy mázsa gabona után évi 12 kg., ha más vallásuak, évi 18 kg. gabona kamatot voltak kötelesek fizetni. A bizalmas értesülés szerint a gabonaraktár működéséről és vagyoni állapotáról Baráth József ref. lelkész, a raktár vezetője, felettes hatóságának évenként elszámolást terjesztett fel. Minthogy uzsora bűntettének gyanújelenségei forogtak fenn, a csendőrörs utasítást kért az ügy kivizsgálására, minek folytán a csendőrséget felhívtam, hogy a kölcsönvevőket nyomozza ki, részletesen hallgassa ki és derítse fel a tényállást minden irányban. A csendőrörs a nyomozást le is folytatta, kihallgatta gyanúsítottként Baráth József ref. lelkészt és a 12 presbitert és tanúként a kölcsönvevőket. Ennek során megállapította, hogy a nyomozati jelentésben névszerint felsorolt 84 kölcsönvevő közül a ref. vallásúak 14°/o-ra, a r. kath. vallásúak meg 18o/o-ra kaptak kölcsöngabonát a raktár kezelőségétől. A kölcsönt vetőmag és élelem céljaira vették igénybe több éven át. Egyesek visszafizették, mások egy részt letörlesztettek a gabonakölcsönből, de vannak olyanok is, akik még semmit sem adtak vissza. A gyanúsítottak azzal védekeztek, hogy a gabonaraktár intézménye már igen régen áll fenn, mint az egyház egyik jövedelemforrása és mint a községbeli lakosokat segítő intézet. AAinthogy nem pénzről, hanem gabonáról van szó, a kölcsönzést a pénzre megállapított kamatok mellett nem lehet eszközölni, mert az veszteséggel járna. A kölcsönvevő ugyanis a tavaszi hónapokban viszi el a gabonát, amikor annak legmagasabb az ára és ősszel adja vissza, amikor a legolcsóbb. A tavasszal kiadott gabona száraz és ehelyett ősszel a friss és még nedves és sokkal kevésbbé értékes gabonát adja vissza az adós. A magtári gabonát továbbá kezelni, a romlástól, kártevőktől óvni kell, elkerülhetetlen továbbá a mérésnél való veszteség, poriás, elhullás, mely körülmény mind arra mutat, hogy a pénzre megállapított törvényes 7—8o/0-os kamat felszámítása mellett az egyház a gabonakölcsönzésre tényleg1 ráfizetne. Ily körülmények között a felszámított 14—18o/0-os gabonakamat nem magas, mert a kamat címén szedett díjnak ez a része, mely a pénzre megállapított; törvényes kamat mértékét meghaladja, nem egyéb, mint a tényleges veszteség megtérítése. Előadták, hogy a közelmúltban az 1923: XXXIX. te. alapján készpénzkölcsön után a bíróság által megállapított késedelmi kártérítésnek nevezett kamat jó-^ val meghaladta a magtár által a gabona után szedett kamat mértékét, mért ez a késedelmi kamat egy ideig 27o/0, majd 18 volt, azután leszállt 14, majd 10o/o-ra. Figyelembe kell venni azt is, hogy 5—6 évvel ezelőtt 10—12 o/o volt a pénznek is a törvényes kamata. Előadták azt is, hogy a magtár kezelősége nem használta ki a kölcsönvevők szorult helyzetét sem, (mert ez a ref. egyház magas erkölcsi hivatásával ellentétben állana, hiszen senki sincs ráutalva arra, hogy a magtárból gabonát kérjen kölcsön, mert ha hitelképes, kap készpénzkölcsönt másutt is és ezen vehet magának gabonát. A gyanúsítottak védekezésében előadottakat teljes egészükben valóknak kell elfogadni. Tény, hogy a gabonakölcsön más elbírálás alá esik, mint a készpénzkölcsön. Ennél ugyanis kölcsöadónak figyelembe kell venni a gabona őszi és tavaszi árkülönbségét, továbbá a kezeléssel járó költséget, valamint a beszáradással, póriassal (é,s elhullással járó veszteséget, melyek a készpénz kölcsönnél a dolog természete szerint szerepet nem játszik. Erre való figyelemmel alapos az az állítás, hogy a törvényes kamatlábon felül felszámított néhány százaléknyi gabona nem egyéb, mint az értékveszteség megtérítése, miért is jelen esetben a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között nincs meg az aránytalanság, ami pedig az uzsorának tényálladéki eleme. De ha a 8o/0-on felüli kamat kikötés nem is volna minősíthető az értékveszteség megtérítésének, akkor sem lehetne az uzsora bűntettét a gyanúsítottak terhére megállapítani. Az uzsora tényálladéka ugyanis akkor valósul meg, ha a kölcsönadó a kölcsön nyújtása fejében oly vagyoni előnyt köt ki, amely a saját szolgáltatásának értékét feltűnően aránytalan mértékben meghaladja. A régi uzsoratörvény szembeötlő, mig az 1932: VI. te. ezen túlmenően feltűnő aránytalanságról beszél, már pedig gabonakölcsönnék kikötött 44—48(:u-os kamatot — figyelemmel a pénzkamatnál is még néhány évvel ezelőtt fennálló 10—12o/0-os törvényes kamatra — feltűnő aránytalan ellenszolgáltatásnak minősíteni nem lehet. Aminthogy tehát gyanúsítottak cselekménye nem meríti ki az uzsora bűntettének a tényálladékát — minthogy az eset körülményeire tekintettel eljárásukat jóhiszeműnek lehet tekinteni —, ezért bűncselekmény hiányában a nyomozást megszüntettem. Győr, 1938 március 31. Dr. Tulok Jenő s .k. kir. ügyészségi elnök. A kiadmány hiteléül: Olvashatatlan aláírás irodafőtiszt. Az ügyészségnek ezen határozata az egyház vezetőségének a rágalmazásért és intrikáért kétségtelenül elégtételt szolgáltatott, de egyszersmind egy egyházi közérdekű ügyet is közmegelégedésre elintézett. Az üggyel kapcsolatban még az a veszedelem is fenyegetett, hogy a lefoglalt kötelezvényeket megleletezik. 82 kötelezvénynél ez 3 P-jével 246 pengőt jelentett volna a kölcsönvevők terhére. Ezenkívül a csendőri túlbuzgóság ipari kihágás címén is megtette a feljelentést, hogy t. i. az egyháznak nincs iparengedélye, iparigazolványa a magtár fenntartásához. Az ügyészség azonban a kötelezvényeket leletezés nélkül adta vissza s az ipari kihágás elbírálására jogosult főbírói hivatalhoz is az ügyet nem tette át. Nyilván meg volt rá az oka, hogy miért. Azzal a jóleső tudattal zárjuk le ez ügyet, hogy egyházunk érdekeit, de a magtárra rászoruló sok szegény embernek és kisgazdának az érdekeit is eredményesen megvédelmeztük. Baráth József.
