Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1937-05-16 / 20. szám

Negyvennyolcadik évfolyam.

20. szám.

Pápa, 1937 május 16.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.______________________________---------------“ ----------------_ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK ““----------------------- —----FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK

Jövel Szentlélek Úristen *

János 14:23—31.

A mai szent ünnepen sok-sok ezer ajkon zendül fel a nagy reformátornak gyönyörűséges pünkösdi éneke: »Jövel Szentlélek Úristen...« Az emberi szívnek mélységes vágyakozását foglalja szárnyaló imádságba ez a gyönyörű ének. A mai emberiség legjobbjai ezekben az időkben igazán mélységesen érzik azt a szükségérzést, amelyből megszületett ez az ének, amely lényegileg megegyezik a zsoltárosnak könyörgésével: »Teremts bennem tiszta szivet, óh Isten és az erős lelket újítsd meg bennem«. Új lélek után áhítozunk. Esengve emeljük föl szemeinket a magasságba, hogy vájjon mikor teljesíti be Isten azt a szent Ígéretet, amelyet Izrael népének nagy szenvedések idején hirdetett Ezékiel próféta: »És adok néktek új szívet és új lelket adok belétek és elveL szem a kőszivet a ti testetekből és adok nektek hússzívet és az én lelkemet adom belétek és azt cselekszem, hogy az én parancsolataimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek«. Érezzük, hogy ha beteljesülne ez az ígéret, ha új léleknek hatalma által az emberek valóban Isten parancsolataibaan járnának és az Ő törvényeit megőriznék és betöltenék, valóban mássá, jobbá, boldogabbá és áldottabbá lenne az egész világnak élete. De mi a Szentlélek elnyerésének feltétele? Erre a kérdésre kapunk feleletet felolvasott szentigénkből, amelyet a régi egyházi rendtartás éppen pünkösd vasárnapjára tűzött ki az igehirdetés alapjául. Szentigénk alapján feleletet kapunk arra a kérdésre, hogy milyen szívbe jön el a Szentlélek, miben áll a Szentlélek munkája és miben nyilatkozik meg a Szentlélek munkájának áldása?

Az Úr Jézus Krisztus igen nehéz órában biztatta és vigasztalta a csüggedt tanítványokat. »Hallottátok — mondotta —, hogy én azt mondtam néktek: Elmegyek és eljövök hozzátok.« A fájdalmas búcsú órájában először is az igazi szeretet kötelességére figyelmeztette tanítványait Jézus. »Ha szeretnétek engem, örvendeznétek, hogy azt mondtam, elmegyek az Atyához, mert az Én Atyám nagyobb nálamnál, És most mondtam meg néktek, mielőtt meglenne, hogy amikor majd meglesz, higyjetek.« A tanítványoknak Jézus távozásánál nemcsak saját veszteségükre kell gondolniok, hanem arra a boldogságra és dicsőségre is, mely a mennyei Atyánál az Úr Jézusra vár és azért örvendezniök kell azon, hogy Krisztus szenvedése véget ér. Ha a szülőknek gyermeke egy távoli városban szép és boldog lakóhelyet talál, bár bánkódnak a szülők a gyermek távozása felett, de mégsem lehetnek annyira önzők, hogy

* Vasárnapról-vasárnapra cimii most megjelent kötetből.

gyermeküket visszatartsák és így útját vágják gyermekük boldogságának. Vállalniok kell gyermekükért azt, hogy gyermeküknek öröme miatt elfelejtsék saját bánatukat. A szeretetnek ezen áldozatára figyelmezteti Jézus e szavakkal tanítványait: »Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és Énben nem nincsen semmije«. Elvégzi Jézus azt, amit a mennyei Atya rábízott, a váltság munkáját, bár semmi közössége nincs a világ fejedelmével, a bűnnel, vállalja a bűnnek átkát és terhét, hogy megtudja a világ, hogy szereti az Atyát és úgy cselekszik,, amint mennyei Atyja parancsolta neki és amikor betölti a mennyei Atya akaratát, akkor földi megalázottságából visszatér mennyei dicsőségébe. Efelett a tanítványoknak nem bánkódni, hanem örvendezni kell. Jézus azonban azzal vigasztalja tanítványait, hogy eltávozása után sem hagyja őket magukra. »Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédeimet: és az a beszéd, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem. Ezeket beszéltem néktek, amig veletek valék.« Jézusnak e vigasztalásában kapunk feleletet arra a kérdésre, hogy milyen szívben teljesül be az Ígéret: »Hozzámegyünk és annál lakozunk?« Az olyan szívben, amelyre talál a szó, aki szeret engem és megtartja az Én beszédemet, Hogy szívünkben lakozhassék a Szentlélek, annak az a feltétele, hogy megismerjük és szeressük Jézust. A Jézus iránt való közvetlen szeretet nyitja meg szívünket a Szentlélek ajándékai számára.

Evangéliumi hitünknek abban van a legnagyobb áldása, hogy Krisztusban és Krisztus által Isten közel jött hozzánk, megismerhető valóság lelt számunkra, akit mi szeretetének megismerése alapján viszont szerethetünk. Krisztusban úgy ismerjük meg Istent, mint a tökéletes szeretetet, aki egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örökélete legyen. Amilyen mértékben megismerjük Jézus tanításait, szentséges életét, teljes szeretetetét, olyan mértékben ébred föl szívünkben Ő iránta és az Atya iránt, akinek nevében szólott,mert az a beszéd, amelyet tőle hallunk, nem az Övé, hanem az Atyáé, aki küldötte őt, olyan mértékben nyílik meg szívünk az iránta való szeretetre.

íme tehát a Szentlélek megszerzésének útja: megismerni, szeretni Jézust és megtartani az Ő beszédjét.

De képesek vagyunk-e erre? A saját erőnkből nem vagyunk képesek. A tanítványok sem voltak erre képesek. Jézus azonban azt Ígéri, hogy a vigasztaló Szentlélek, akit az Ő nevében küld az Atya, az mindenre megtanít és eszünkbe juttatja mindazokat, amiket ö mondott nekünk. Amikor szívünket és lelkünket átadjuk Jézus szeretésének és követésének, abban a pillanatban a Jézussal való közvetlen ősz-