Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1937-05-02 / 18. szám
Negyvennyolcadik évfolyam. 18. szám. Pápa, 1937 május 2. DDNANTDLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ___ ______---- -----—------—— FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A főiskolai alapítványok refundálása. Nagy köszönettel tartozom Tapsonyi Sándor ref. lelkész úrnak, voft kedves tanítványomnak, hogy az én igénytelen közleményem nyomán e b. lap 16. számában volt szives szóvátenni a főiskolai alapítványok refunaálását. Azért pedig, hogy a Szondy-Kenessey kegyes alapítvány helyreállítására ötven pengőt ajánlott föl, mint a nevezett alapítvány gondnoki karának az elnöke, külön is köszönetét mondok neki. Valóban alig van fontosabb dolog egyházkerületünk életében a főiskolai alapítványok refundálásánál! Nagyfontosságú ez mindenek előtt a múlt szempontjából, mert elődeink intézkedéseit tiszteletben kell tartanunk s amit ők megőriztek, nekünk is meg kell tartanunk. A főiskolai alapítványok között nem egy van, mely túlélte a francia háborúk után bekövetkezett devalvációkat s nem veszett el az 1848— 49-ikí szabadságharc után sem. Ha veszítettek is valamit értékükből, lényegben megmaradtak. De nagyjelentőségű ez az ügy a jelenre vonatkozólag is. Főiskolánk csak úgy tudja betölteni hivatását, ha az alapítványok kamatainak a révén segélyezni fogja a szegény, tehetséges taunlókat. Amint ezt nem teszi, szakít múltjával. Nem közömbös a jövőt illetőleg sem az alapítványok helyreállítása, mert amennyiben ez meg nem történik, sokan, akik új alapítványokat akarnak tenni, méltán gondolkodóba eshetnek, hogy érdemes-e egyáltalán ezzel a gondolattal foglalkozni. Ám, ha belátjuk a refundálás szükséges voltát, meg kell vizsgálnunk, hogy mire vállalkozunk! A főiskolai alapítványok jegyzékét tudtommal legelőször b. e. Kis József barátom állította össze, mikor theol. akadémiai tanár s főiskolai igazgató volt. Nagy munkára vállalkozott ,mikor a főiskolai pénztár és az egyházkerületi jegyzőkönyvek adataiból összeállította a jegyzéket s megérdemli, hogy átnyújtsuk neki a késői elismerés hervadt koszorúját. A jegyzék, amelyben föl volt tüntetve az alapító neve, az alapítvány összege, rendeltetése s ahol lehetett, az alapító-levél kelte is, az 1897—98. tanévről szóló főiskolai Értesítő 80—85. lapjain jelent meg először. Ebben az első jegyzékben hetvenöt alapítvány szerepelt 51.719 forint és 84 krajcár összeggel. Sem a Balassa Antal-féle, sem a Szondy-Kenessey-kegyes alapítvány nem volt benne fölvéve. Kamat, illetőleg jövedelem címen a jelzett főiskolai esztendőben 1399 forint és 61 krajcárt kaptak a tanulók. A jelzett tanévtől kezdve évről-évre megjelent a jegyzék az Értesítőben, mindig közbeiktattuk az újabb alapítványokat is. Legutoljára az 1917—18. tanévi Értesítő 166— 179. lapjain volt közölve a teljes jegyzék. Akkor már 136 volt az alapítványok száma 568.803 korona és 88 fillér összeggel. A tanulók 6467 korona és 84 fillér segélyt kaptak a kamatokból. A következő 1918—19. tanév ebben a tekintetben is nagyon szomorú volt, úgyszintén az erre következő három tanév is. Csodálatos azonban, hogy ez alatt a négy tanév alatt is keletkeztek új alapítványok! Összesen 27 új alapítvány létesült 78.000 korona összeggel. Az 1923—24... 1925—26. tanévek alatt 12 új alapítvány létesült fantasztikus összeggel: 38,715.917 korona és 9 fillérrel. Az 1926—27. tanévben tértünk át a pengőszámításra. Ebben s az ezt követő iskolai években 1935— 36-ig 40 új alapítványunk lett 20.114 pengő és 16 fillér összeggel. Pár alapítvány, mint a dr. Darányi ígnác-féle alapítvány, refundálódott; egyik-másik alapítvány refundálására befizetések történtek. Mintegy 175 alapítvány refundálásáról volna szó, mert a pengőben tett alapítványok sértetlenül megvannak. Hogy milyen összegben, azt, tekintettel azokra az időkre, mikor milliókban számoltunk, szinte lehetetlen pontosan kiszámítani. Az a kérdés most már, hogy miként történjék a refundálás? Erre nézve az én elgondolásom a következő. Az u. n. családi alapítványokat, melyeknek kamatait csak az illető családok gyermekei élvezhették, az illetékes családokkal kíséreljük meg refundáltatni. Az egyházmegyei alapítványok refundálására kérjük föl az egyházmegyéket. Vannak névre szóló alapítványaink is. Ezeknél kutassuk ki, hogy élnek-e még az alapítványttevők fiai, esetleg rokonai s azokat keressük meg a refundálás ügyében. Azoknál az alapítványoknál, amelyeknél nem volt egyéb kikötés, csak az, hogy jól tanuljon az illető, azok segítségét vegyük igénybe, akik annak idején segélyt kaptak az alapítványból. A többi alapítványnál, mert szerény nézetem szerint még a legkisebb alapítványnak sem szabad elkallódnia, az egyházkerületnek s a főiskolának kell kezébe vennie a refundálás munkáját úgy, hogy évenként vegyen föl a költségvetésbe bizonyos összeget erre a célra, amelyből egy-két o/0-kal dotálja az alapítványokat. Mindez, tudom, sok dologgal s még több körültekintéssel jár, de nem szabad visszariadnunk semmi nehézségtől. Én úgy érzem, hogy erkölcsi kötelezettségünk van az alapítókkal szemben, amely alól nem P kEF3'\!ÁTUS FŐISKOLA
