Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1937-02-28 / 9. szám
Negyvennyolcadik évfolyam. 9. szám. Pápa, 1937 február 28. DDNÁNTDLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. __________ KÖZLÖNYE------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK----------------------—---------—---FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A Református KIÉ Pápai Téli Tábora. Együtt volt hát Pápán 80 református ifjú Dunántúl 57 gyülekezetéből. Ha láttátok, ha hallottátok volna őket! Hogyan- jöttek és hogyan búcsúztak. Milyen bizonytalanul jöttek és milyen megbizonyosodva távoztak! Mikor az utolsó összejövetelen, a morzsaszedésen feláll a sárkeresztesi ifjú, kezébe veszi a Bibliát és ezzel búcsúzik: »Mert nagy kapu nyilott meg előttem és hasznos, az ellenség is sok«. Mikor feláll és adorjánházi ifjú és bejelenti, hogy őt lelkipásztora milyen szavakkal küldte el Pápára: szerezz fiam bölcsességet és aztán ha haza jöttél, fogjunk munkához. Mikor feláll a noszlopi ifjú és társaihoz ilyen szavakat intéz búcsúzóul: talentumokat kaptunk a kollégiumtól, ezeket arra kell használnunk, hogy a közügy javára dolgozzunk. Mikor feláll a kisrákosi ifjú és elmondja, hogy az apja mit mondott néki: nem bánom, ha kocsmába mégy is, de ilyen szent egyletbe nem engedlek bemenni — és most búcsúzik a I. Thess. 5:23—24. verseivel: a mi egész valónk őriztessék meg feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. Amikor föláll a diósjenői ifjú és bejelenti, hogy mily nehéz szivvel jött el ő hazulról Pápára, hogy milyen sirva nézett vissza a határról és most ép oly nehéz szivvel búcsúzik innen. Mikor feláll az iszkaszentgyörgyi ifjú és így tesz bizonyságot: »Megújult bennem a lélek«. »Amiképen Iszkaszentgyörgy szülötte, Márton István újjáformálta ezt a pápai kollégiumot, akképen azzal az elhatározással megyek haza, hogy Isten segítségével hozzáfogok az iszkaszentgyörgyi ifjúság újjáformálásához.« S amikor arra buzdítja társait: »vigyázzunk, erős oszlopok legyünk a faluban és ne korhadt oszlopok«. Amikor bejelenti a kercai ifjú: mind[nyájan úgy érezzük, hogy meg akarunk változni. Amikor buzdít a fülei ifjú: tartsunk össze, mert sok az ellenségünk. Amikor föláll az egyik móri ifjú és elfogódottan mondja, hogy mily nehezen jött Pápára és most innen még nehezebben megy haza. Mikor föláll a nagypiriti ifjú és így tesz bizonyságot: láttuk a Főiskolai könyvtárban a Bibliát, amely megmentette egy katona életét, melyet az a szive fölött hordozott. Ha a Biblia még így is megmenti fáz életet, mennyivel inkább megmenti, ha nemcsak a szivünkön^ hanem a szivünkben hordozzuk. Mikor föláll a pápai ifjú és fogadalmat tesz a kitartó ifjúsági munkára és hívja az ifjakat a vendéglátó gazda szeretetével a jövő esztendőre. És mikor még sokan felállnak és bizonyságot tesznek és fogadalmat tesznek: mindezek nem tölthetik-é el szivünket édes reménységgel!? Sok az ellenség a faluban, de nagy kapu nyilott meg előttünk! Tudjuk, hogy ezer akadály áll előttünk, de mi vállaljuk a munkát és a szolgálatot, hogy segítségére legyünk lelkipásztorunknak, hogy szolgáljunk egyházunknak! Mikor hangzottak el ilyen szavak földmíves ifjak ajkáról? Én tudom, hogy mennyi a baj és nehézség gyülekezeteinkben. Én tudom, hogy mennyire ráillik népünkre falvakon és városokon egyaránt, amit Ésaiás mond: csupa seb és dagadás és kelevény mindenütt. De azt is tudom, hogy van felülről való bölcsesség is és tudom, hogy ezek az ifjak, akik itt téli tábort tartottak, mennyei látásokkal tértek haza a falvaikba. És azt is tudom, hogy akármilyen sok is az ellenség, ha gúnyt űznek is belőjük, ha szidalommal illetik is őket, ezek odaállnak lelkipásztoruk mellé és dolgozni fognak Istentől nyert tehetségük szerint. Egy ilyen földmívesifjú bizonyságtételében lesz erő. Akármilyen nagy lesz is az ellenség, mégis lesz hatás. Mert Isten úgy akarja! Nem veszhet el ez a nemzet és ez az egyház, mert Isten ifjakat támaszt nekünk, akik látásokat látnak, akik olyanok lesznek az anyaszentegyházban, mint a nyilak a hősnek kezében! Üdvözlünk benneteket ifjak, akik kezeteket az lekeszarvára teszitek és vallástételtek szerint előre néztek! Üdvözlünk benneteket lelkipásztortestvérek és gyülekezetek, akik ezen ifjakat ide felküldtétek! Az Úr áldjon meg benneteket! Ha az Úr akarándja és ha élünk: jövőre újból megrendezzük és ha lehet: még jobban megrendezzük a dunántúli földmivesífjak téli táborát. Ólé Sándor. Egy kis beszámoló. Harminc esztendeje, amikor fölvetettem az eszmét, hogy alakítsuk meg a volt iskolatársak Szövetségét. A főiskola 1906—7. iskolai évi Értesítőjének 123—127. lapjain közöltem is a Szövetség Alapszabálytervezetét. A szokásos tanévvégi találkozókon azután is többször fölelevenítettem a gondolatot. Mindenki helyeselte a dolgot; rajtam kívül azonban senki sem foglalkozott komolyan a dologgal. A többi intézetben egymásután létesültek a hasonlócélú Szövetségek. Huszonkét esztendeig kellett várni, amig 1928- ban nálunk is megalakult a Pápai Ref. Collegiumi Diákszövetség. Nagy volt ekkor a lelkesedés! Az összeírt tagok száma meghaladta az ezret, az alakuló közgyűlésen mintegy háromszázan jelentek meg. Nem ok nélkül várhattuk és vártuk is, hogy a jól megérlelt eszme szép gyümölcsöket fog hozni. A cél, melyet maga elé tűzött a Szövetség, nemes volt. Egyrészt ébren akarta tartani a volt iskolatársakban az összetartozás érzetét, másrészt segélyezni óhaj-
