Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1937-02-21 / 8. szám
Negyvennyolcadik évfolyam. 8. szám. Pápa, 1937 február 21. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ME G JELENIK MINDEN VASÁRNAP.-------------------------——— FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK ----------------—_ FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Magyar Református Népmisszió. Azoknak az eszméknek a sorában, melyek egyházunk egyik legfájóbb sebének gyógyítására, a tanyavilág és szórványterületek gondozására irányulnak, figyelemreméltó kezdeményezésnek látszik a Magyar Református Népmisszió. Az utóbbi időben erdélyi hittestvéreink végeztek e tekintetben is igen áldásos és követésre való munkát, de a magyarországi egyházkerületekben is történtek kísérletek és reményekre jogosító kezdeményezések a hiányok pótlására. Többek között jelen sorok írója is vetett fel gondolatokat az Igazság és Élet »Tiszta és szeplőtlen istentisztelet« sorozatban írt szórványmisszió-cikkében. (Igazság és Élet I. évf. 8. sz., 240. lap.) Nem szándékozunk megismételni az ott elmondottakat, csupán a Magyar Református Népmissziónak egyházi közvéleményünkkel való megismertetésére szorítkozunk és kívánunk ehhez néhány megjegyezést fűzni. Dóczi Antal konventi missziói lelkész, KIE-titkár, akit pár nappal ezelőtt a Kormányzó úr őfőméltósága a roubaixi (Franciaország) lelkipásztori missziói áldozatos munkájának méltánylásaképen a magyar érdemrend lovagkeresztjének adományozásával tüntetett ki, mozgalmat indított a szórványmisszió megszervezése iránt. Ennek adta a magyar népmisszió elnevezést. Szervezetére és munkájára vonatkozó elgondolásait kidolgozta és a tervezetet e sorok írójához eljuttatta. Dóczi megállapítása szerint a református egyház jelenlegi szerveivel nem tud eleget tenni azoknak a követelményeknek, melyek a tanyavilág és a szórványok gondozása szempontjából szinte kiáltanak mentőkéz után. Éppen ezért valami új szervnek létesítését talaja szükségesnek és ezt a szervet a magyar Református Népmisszióban jelölte meg. Ez, mint a református egyház szerve, hivatott elvinni az evangéliumot a veszélyeztetett területekre és hívek közé, tehát feladata az egyháznak a kisegítése. Vagyis nem az egyházon kívül kíván elhelyezkedni, hanem mint annak orgánuma, bent, és munkaterülete is az egyház keretein belül van adva. Nem akar ott szántani, ahol vannak szántók és magvetők, hanem az ugaron akar új szántást szántani. A népmisszió tagjait két csoportba sorozza. Az első csoportba fognak tartozni azok, akik a misszió munkáját közvetlenül végzik, mondjuk az aktív tagok, a második csoportba pedig a segítő tagok, akik lelki és testi (anyagi) erejükkel támogatják a Népmisszió munkáját. Minthogy a tanyavilág és a szórványok lakossága majdnem kivétel nélkül, vagy legalább is túlnyomó többségében földműveléssel foglalkozik, azért Dóczi úgy gondolja, hogy a munkás tagokat azok sorából kell toborozni, akik a földműves életnek fizikai és lelki körülményeit ismerik és nemcsak származásuknál, hanem foglalkozásuknál fogva is közel állanak a föld népéhez. »Istentől elhivatott, egyszerű paraszt, földműves ifjakat alkalmazunk a munkára — írja —, akik nem kenyérkeresetnek, nem is társadalmi emelkedésnek veszik ezt a munkát, hanem nagyszerű alkalomnak, hogy az Urat egész életükön keresztül szolgálják.« A szervezetről röviden annyit tudunk meg, hogy az egész munka alapját képezné egy mintegy nyolc kát. hold tanyabirtok, hol gazdasági és családi közösségbe tömörülnek azok a fiatalemberek, földmíves ifjak, akiket népmissziói munkásul akarnak kiképezni. Ezek a központtal később is állandóan összeköttetésben maradnának, munkájukra a központ ügyel fel, rendezi a fenntartásnak és ellátásnak, valamint a lelki irányításnak kérdését. Ez más szóval azt jelenti, hog5 úgy kívánja tervezője megalapozni az egész intézményi hogy ez maga tartsa fenn önmagát, külföldön már nem egy helyen bevált példa gyanánt s az egész intézmény szolgálata díjtalan legyen. A szakszerű földmívelés és lakóhely rendbentartásán kívül igyekeznek elsajátíttatni az if jakkal a szabó, a cipész és az asztalos munkákat is legalább olyan mértékben, hogy e nemű szükségleteiket maguk tudják kielégíteni. Magától értetődően előtérben áll a lelki munka. Három éves tanfolyamon a kiképzés tárgyai: ó- és újszövetség meglehetős ismerete, exegetikai és gyakorlati és bibliamagyarázati szempontból, bibliamagyarázat es prédikáció készítése, lelkigondozás, evangélizáció, pasztoráció, kolportázs, vallástanítás, vasárnapiiskola vezetése, .legelemibb lélektani és pedagógiai ismeretek, rendszeres theologiai ismeretek, ének és harmonium, egyháztörténet és világtörténet, magyar nyelv és irodalom, élő nyelvek közül kötelező a német nyelv, francia vagy angol nyelv tetszés szerint választható, egészségtani, gazdasági és kereskedelmi ismeretek. Ennek a nem éppen kis előtanulmányokat igénylő és nem kevés anyagot felölelő tanfolyamnak elvégzése után olyan gyülekezetbe kívánják beosztani az »evangélista« jelölteket, ahol gyakorlati bevezetést kaphatnak a vasárnapi iskola vezetésébe, a hívek látogatásába és az evangélizáció különböző nemeibe. Dóczi Antalt elgondolásában a felelősségérzet vezette és meg vagyunk győződve, hogy tervezetének minden részét a magyar református egyház jövőjén csüngő és aggódó szeretet szülte. Ez a tervezet nagyon komoly munka, melyet nem lehet egyszerű kézlegyintéssel elintézni, hogy kár vele foglalkozni, úgy sem lesz belőle semmi Dóczi ugyan nem tesz róla említést, de megállapítjuk, hogy a nagysza*Dású szórválnymunkát végző francia népmisszió szolgáltatta hozzá az alapot. (L. ’Belmissziói Útmutató III. kötet.) Az egészen végig lehetne vezetni és kimutatni
