Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1937-12-26 / 52. szám
250. oldat DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1937. A Református Országos Zsinat. — Ezt a határozatot nekünk most kell meghozni, minden kényszerűségtől és számítástól mentesen, benső szükségérzetünk parancsára, annak a küldetésnek teljesítése céljából, amelyet az Ige szolgálatából vettünk* Midőn ezzel azt reméljük, hogy az ország legtörzsökösebb magyar része, református egyházunk a magyar nemzeti lélek egységének s ezzel egy boldogabb jövendő kialakításának nagy szolgálatot tesz, —- bizalommal várjuk a magyar törvényhozástól, hogy megalkotandó törvénye a nemzeti egység szellemében, országos törvényeink nemes hagyományainak megtartásával csak olyan megállapodásokat és rendelkezéseket fog tartalmazni, amelyeket minden magyar ember magyarsága alapján elfogadhat és követhet s e törvényalkotásnak semmi olyan eleme nem lesz, amely bevett vallásfelekezetek legszentebb meggyőződésével s legizzóbb lelkű magyarok lelkiismereti szabadságával és vallásos érzékenységével ellentétben állhat! (Helyeslés.) üörömbei Péter nagykállói lelkész volt e pontnál a vita egyetlen szónoka. Hangoztatta, hogy nem akar ünneprontó lenni sem ő, sem egyetlen magyar református, de hivatkoznia kell a Helvét Hitvallásba, amely Jézuson kívül mindenki másnak ünnepi tiszteletét tiltja; a sok ünnepet maga a római pápa is szükségesnek látta redukálni. István király napján, az augusztusi nagy mezőgazdasági munka idején faluhelyen ünnepet tartani a lehetetlenséggel határos. Zárószavában Ravasz püspök tiltakozott »annak a gondolata ellen .is, mintha a református zsinat ünnepet elrendelni kívánna, csak arról intézkedik, hogy azt a napot, amelyet a magyar országgyűlés majd nemzeti ünneppé lesz, a magyar református egyház használja fel Isten dicsőítésére és nemzeti érzésének, nemzeti reménységének megerősítésére«. Balogh Jenő dr. főgondnok-elnök kérdésére a Zsinat ezután meghozta nagyjelentőségű határozatát: elfogadta, magáévá tette az Istentiszteleti Rendtartás módosítására vonatkozó bizottsági javaslatot. »Boldog leszek, — tette hozzá Balogh Jenő —, ha ezzel a törvényes intézkedéssel a magyar nemzeti egység kiépítéséhez hozzájárulhatunk«. A Zsinat e határozathoz csatlakozóan tudomásul vette az Egyetemes Konventnek az ezévi István-nap ünnepként való megülése iránt tett lépéseit és hogy a magyar királyi kormányhoz kéréssel fordult: rendeljen Első István király emlékezetére olyan ünnepet, amelynek felekezeti jellege ne legyen. Ugyancsak rendkívül érdekes az országos zsinatnak az a határozata, amelyben legfelső fokon döntött a kérdésben: tehetnek-e keresztet a most épülő Budapest-újlipótvárosi református templomra? A zsinatnak vita nélkül, osztatlan egyertelműséggel létrejött határozata így szól: »'Az Országos Zsinat abban a Véleményben van, hogy a keresztre vonatkozó 284/1929. számú határozata világos és új magyarázató! nem kiván. Éppen azért nem megy bele annak vizsgálatába, hogy a kereszt alkalmazható-e az istentisztelettel kapcsolatos tárgyakra, mert ezzel a betüszerinti értelmezés útjára tévedne, amely ellentétben áll az evangéliom szellemi és elvi törvénymagyarázatával. Utal a Zsinat arra a nagy bibliai gondolatra (I. Kor. 10:23—24; Róm. 14:1—2.), amely szerint azzal is, ami egyébként szabados, vagy közömbös volna, a keresztyén ember nem él, ha testvéreit vele megbotránkoztatja. Ezért a feltett kérdésre az atyafiui szeretet parancsára és a közösség megőrzésének érdekéből tiltólag felel.« Győry Elemér dunántúli lelkészfőjegyző, zsinati liturgiaügyi bizottsági előadó előadásában foglalkozott a Zsinat dunántúli egyházkerületünk felterjesztésével, amellyel magáévá tette a belsősomogyi egyházmegyének ezt a javaslatát: »aggodalommal látja azt a lelki szakadást, amely a kereszt, a templomi képek és István király ünnepe kérdésében egyházi közvéleményünket pártokra osztja és történelmi hitvallásaink szilárd alapjától eltéríti. A fokozatos egyházi hatóság útján felkéri a közgyűlés az Országos Zsinatot, méltóztassék e kérdésben a Szentirás és Hitvallásunk szellemével egyező, megnyugtató rendelkezést tenni és mielőtt ez megtörténnék, kérdeztessék meg tájékozódás céljából református népünk véleménye a presbitériumok útján«. Így határozott ebben az ügyben a Zsinat: »megállapítja, hogy a dunántúli egyházkerület felterjesztésében foglaltak közül a kereszt kérdésében már előző ülésszakán kifejezetten és félreérthetetlenül állást foglalt; az I. István király emlékezetének felelevenítésére szolgáló nemzeti ünnepi istentisztelet mikéntjére vonatkozólag készített határozati javaslatot pedig a zsinatelőkészítő bizottság megküldte az egyházkerületek útján az egyházmegyéknek hozzászólás végett; így e két kérdésben további intézkedésre szükséget nem lát. A harmadik kérdést, amely a templomoknak festmény ekkel-ékesítésére vonatkozik, a II. Helvét Hitvallás negyedik részének első bekezdése eldönti; az ettől való eltérést a Zsinat nem látja megengedhetőnek«. Szentpéteri Kun Béla dr. debreceni egyetemi tanár ismertette a következő törvényjavaslatot: »A magyarországi református s a magyarországi evangélikus egyház közigazgatási és vagyoni vitás kérdéseinek eldöntésére külön bíróság szervezéséről«. Több hozzászólás után Ravasz László fontos kijelentést tett a lelkészelnöki székből, ezt mondotta: — A reformátusok és evangélikusok közötti benső viszonynak nem egyedüli módja a hitbeli és szervezeti unió. Ennek a gondolatnak életrehivója egy voltaképen idejétmúlt szellemi áramlat: a felvilágosodás volt. A két különböző evangéliumi egyház olyan tökéletes harmóniában élhet, amely példaadó lehet s végeredményben az evangéliumi katholicitás nagy programmját és gondolatát jelzi. A Zsinat törvényileg kimondotta, hogy a két testvéregyház közös szervezeteinek, intézményeinek fenntartásából, vagy a közösség megszüntetéséből eredő közigazgatási és vagyoni viták eldöntésére megszervezi a külön bíróságot, amely — minden más bírósági, vagy hatósági eljárás kizárásával — ily ügyekben végérvényesen határoz s az állam segédkezése szempontjából és egyéb vonatkozásban is egy tekintet alá esik a két egyház egyházi bíróságaival. A magyarországi evangélikus egyház zsinata ezzel a törvénnyel egyező törvényét már megalkotta, tehát a mindkét egyházra kiterjeszkedő törvény azonnal hatálybalép, mihelyt azt Magyarország kormányzója jóváhagyja és megerősíti. Makláry Károly tiszántúli püspök előadóként hozta a Zsinat elé a református egyházi törvények kiegészítéséről és módosításáról szóló törvényjavaslatot. Medgyasszay Vince dunántúli püspök teljes mértékben helyeselte, hogy a lelkészeket hetvenöt éves korukban nyugdíjba küldjék s ezt az intézkedést a 'püspökökre is kiterjesszék. Jókay-Ihász Miklós dr.,
