Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1937-11-21 / 47. szám
1937. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 225. oldal. ködik. Ugyanazon törvénycikk 47. §-ának B) pontját az ilyen fegyelmi vétségre kiszabható büntetés időtartamának szabályozásával kívánja a javaslat kiegészíteni. A VI. egyház itörvénycikknek itt ismertetett kiegészítésével áll szerves kapcsolatban az a határozati javaslat, amely a házasuló felek között a gyermekek vallása ügyében kötött, egyházunkra nézve sérelmes megegyezés esetén követendő eljárás részletes szabályait állapítja meg. A VII. egyházi törvénycikk 19. §-át is fontos rendelkezéssel kívánja kiegészíteni a javaslat, amely kiegészítés érzékenyen érinti az egyházi tisztviselőket. Kimondani kívánja a javaslat, hogy azokban az egyházközségekben, amelyekben közalapi, lelkészi nyugdíjintézeti vagy egyéb egyetemes közigazgatási, egyházkerületi vagy egyházmegyei járulékból legalább két évi hátralék van, elrendelheti az egyházmegyei közgyűlés, hogy az egyházi tisztiviselők javadalma is csak olyan arányban szolgáltassák ki, amilyen arányban az említett köztartozások kiegyenlítése történik. Az ilyen egyházmegyei határozat ellen vétő lelkipásztor vagy gondnok ellen pedig fegyelmi eljárást is el kell rendelni. Végül a IX. egyházi törvénycikk 9., 29. és 37, §-át is módosítani, illetve kiegészíteni kívánja a javaslat. A 9. § cl) pontja helyébe az a rendelkezés lép, hogy a 75. életévét betöltött lelkész nyugdíjazása olyképpen történik, mintha szolgálatképtelenségét az egyházi bíróság jogerős ítélettel állapította volnp meg. A 29. § módosítása szerint pedig a nyugdíjintézeti tag nem 40 évig, hanem tagsága megszűnéséig fizeti a javadalmának 5 o/0-ját kitevő járulékot. A 37. § tervezett kiegészítése pedig arra hatalmazza fel a konventet, hogy a IX. törvénycikk egyes rendelkezéseit a gazdasági viszonyok és a nyugdíjintézet anyagi helyzetének kedvező alakulása esetén a törvényben meghatározott időpontnál korábban is életbeléptethesse. Az egyházi törvényeknek itt felsorolt módosításai és kiegészítései időszerűek és szükségesek s azokkal szemben helytálló ellenvetés alig vo’na tehető. Legfeljebb az a körülmény kifogásolható, hogy a kiegészítések és módosítások a három évi tapasztalat alapján nem nagyobb arányúak. Viszont számolni kell azzal a körülménnyel, hogy ebben az évben a zsinat működését befejezi és szélesebbkörű törvényalkotási munkára már nem áll elegendő idő rendelkezésre. Kívánatos volna azonban, hogy az I. egyházi törvénycikk legalább az egyetemes konvent hiteles törvénymagvarázati jogának törvénybe iktatásával, valamint a felügyeleti jogkör szabályozásával egészíttetnék ki. III. III. Az egyházunkra nézve sérelmes megegyezés esetén követendő eljárást részletesen szabályozó utasítást már említettük. Az ilyen esetben követendő eljárást az utasítás három csoportra osztja. Az elkövetett cselekménynek magától beálló következménye: az aktív és passzív választójogra való érdemtelenség és mindennemű viselt egyházi tisztség elvesztése. Ezek a következmények ex lege állanak be. Jóvátételt nyerhet azonban a cselekmény a házasság megszűnésével, a házasságnak egyvallásuak házasságává válásával, amennyiben a vetkes fél még az I. egyházi törvénycikk 29. § 4. pontjában szabályozott hitvallással és fogadalomtétellel kéri a rehabilitációt. A vétkes egyháztagot továbbá a lelkipásztor addig is, amíg ügyében egyházi fegyelmi bíróság ítélkezik, az úrvacsorától eltanácsolja. A káros megegyezést kötő egyháztag házassága egyházi megáldásban nem részesíthető és részére díszesebb temetés nem rendezhető, Végül a vétkes egyháztag ellen fegyelmi eljárásnak van helye, ennek során azonban csupán a VI. egyházi törvénycikk 47. § B) pontjában írt büntetések szabhatók ki. Az utasítás elrendeli, hogy a sérelmes megegyezésekre vonatkozó szabályokat évenként legalább egyszer a gyülekezet előtt a szószékről kell kihirdetni. Abban a reményben helyeseljük ezt az utasítást s általában a kérdés szabályozását, hogy ha gyökeresen nem is írtja ki a bajt, legalább a baj további elharapódzását megakadályozza. ÍV. Az istentiszteleti Rendtartás módosításának szükségességét emelkedett szép szavakkal indokolja meg a határozati javaslat. Alkalmi istentisztelet tartását írja elő a javaslat egyházunk és nemzetünk történetének nevezetes évfordulóin. Ilyen alkalmak: október 31-ike és az országos törvényben megállapított nemzeti ünnepek, ez idő szerint március 15-ike és az a nap, amelyet a törvényhozás I. István (Szent István) királynak és művének, a magyar keresztyén államiság megalapításának emlékezetére kijelöl, valamint október 6-ika. Tartható könyörgéses vagy teljes istentisztelet. Ez a határozati javaslat, amely a keresztyén felekezetek nagyobb megértésének és békességének magasabb céljait is szolgálja, nem indokolható meg őszintébben és kifejezőbben, mint ahogyan azt a javaslat indokolása teszi, amidőn a következőket mondja: Mi magyar reformátusok, akik mind a keresztyénsegben, mind a magyarságban — nemzeti érzésben — a haza egyetlen polgáránál sem állunk hátrább, belső indítást érzünk arra, hogy az István király személyével kapcsolatos üynepi eszmekörbe belekapcsolódjunk. Nem azért, hogy egyházunk tanításával ellentétben a katolikus egyház szentjét ünnepeljük, hanem azért, hogy megemlékezzünk Isten ama csodálatos vezetéséről, amellyel népünket Krisztus tanításainak boldog ismeretére, a keresztyén államiság művelődési fokára és a nyugat európai keresztyénség lelki közösségébe elvezérelte és megemlékezvén, hálát adjunk a Teremtőnek azért, hogy Isten ebben a nagy ajándékban az első magyar király személyét használta fel áldott eszközül. Akik pedig aggályoskodnának abban a tekintetben, hogy idők folyamán híveink figyelme a lényegről könnyen a külsőségre fordulhat, azt válaszolhatjuk, hogy lelkipásztoraink és egyházi vezetőink ébersége, nevelő intézeteink színvonala és hiveink felvilágosodottabb szelleme egy ilyen lehetőségnek mindenkor kellő akadályul fog szolgálni. Dr. Tornyos György. Felhívjuk a Nagy tiszteletű Lelkipásztor Urak figyelmét, hogy az ádvent első vasárnapi perselypénz az egyházkerületi iratterjesztés javára lesz fordítandó. A begyülő perselypénzt a kerületi és főiskolai pénztár címére (Pápa) kell beküldeni.
