Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1937-10-10 / 41. szám

184. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1937.

Október 31-i ünnep helyzete református egyházi életünkben.

Református anyaszentegyházunk sok rendezésre váró kérdése közt nem utolsó helyet foglal el az a különös helyzet, amely a reformáció emléknapjának megünneplése körül áll fenn.

Az üdvtörténetre vonatkozó ünnepen és az új esztendő első napján kívül mindezideig két hétköznapra eső ünnepe volt anyaszentegyházunknak: március 15-e és október 31-e. Az első nemzeti, a második protestáns egyházi ünnep, melyekhez a közel jövőben aug. 20-a, I. István király napja is hozzájön. Az ünneppel járó munkaszünettel március 15-e a törvénybeiktatás ellenére sem rendelkezik, mig István király napján munkaszünet volt, törvénybeiktatás pedig nem.

Nem tekinthető lezárt ügynek református anyaszentegyházunk egyetlen állandó jellegű történeti ünnepének a reformáció emlékünnepének a kérdése sem. Ez az ünnep túlságos szabadelvű módon tekinthető, amikor a lelkipásztor független elhatározása szerint október 31-én, vagy október 31-hez a legközelebb eső vasárnapon van az ünneplés. Luther wittenbergi fellépésére emlékezve, a nagy reformáció induló napjával összekötve a városi gyülekezetek és a falusi egyházközségek egyrésze október 31-én, az ünnep Istentől adott napján ünnepelnek. Lélektanilag ez a helyes és eredményes ünneplés. A legegyszerűbb ember is megérzi a különbséget az alkalmi megemlékezés és az ünnepszentelés között. Református istentiszteleti rendtartásunk, amit az országos zsinat 1929. évi 550. sz. határozatával állapított meg, a következő utasítást adja: »Teljes istentisztelet tartandó közönséges'vasárnapokon és a mi ünnepeinken délelőtt, u. m. az üdvtörténetieken: karácsony...« ...»továbbá az idői és egyháztörténeti alkalmak ünnepén: újév első napján és október 31-én, a reformáció emlékünnepén«.1 Ugyanez a határozat az új istentiszteleti rendtartásban felsorolt kivánalmaknak 1931 január 1-től való végrehajtását s a végrehajtásnak az illetékesektől való ellenőrzését elrendeli.

Ennek ellenére a falusi egyházközségek egyrésze nem október 31-én, hanem az előtte levő, vagy az utána következő vasárnapi igehirdetés alkalmával emlékezik meg a reformációról, ami által október 31-ének az ünnep jellegét megszünteti. A vagylagos ünnep lehetősége mellett szól Egyházi Törvényeink VIII. te. 8. §-ának d) pontja: A közalap tőkéjének gyarapítására szolgálnak: »évenként egyszer, a reformáció emlékünnepén, illetve október hó utolsó vasárnapján e célra bevett perselypénzek«. Tehát egyházi törvényeink elismerik az ünnep vagylagos jellegét.

Az október 31-i ünnepet mellőző gyülekezeti vezetők főleg gyakorlati okokra hivatkoznak. Ügy gondolják, hogy a gyülekezet közönyösen menne el az ilyenirányú próbálkozás mellett, azt újszerűnek, szokatlannak és szükségtelennek tartaná. Eddig nem volt — ezután sincs rá szükség — jelszóval eltemetné a kezdeményező szándék megvalósulását.

Adatokkal tudom igazolni, hogy épen az ellenkezője igaz ennek a hiedelemnek. Templombajáró hiveink öntudatos reformátussága néha megszégyeníti a mi nézeteinket. Rendszeresen bevezetett október 31-i istentiszteleten a hivek száma megsokszorozó1 Református Egyházi Könyvtár XVI. szám 6. lap.

dik, megközelíti a sátoros ünnepek templomi zsúfoltságát. Ennek következményeként az újbori urvacsoraosztás idejét legtöbb helyen maguk a hivek kérik október 31-re tenni, tudván ilyenkor református öntudata megmutatására és erősítésére minden hivő és egyházát szerető ember igyekszik eljutni a templomba. (Az őszi urvacsoraosztásnak újbori hálaadás jelzőjét, melynek mély bibliai és a szentjegyekkel összefüggő értelme van, sajnálatos módon megkoptatta az a tény, hogy népünk életében az egyke mellett —- tapasztalatom szerint — az egyre növekvő borfogyasztás is sirásó szerepet tölt be.)

Kevesebben vannak már, akik a gyakorlati kifogás alátámasztására okokra is hivatkoznak. Pl. a református külföld nem ünnepel október 31-én,2 mert a református kegyesség mindenekfelett a vasárnap megszentelését kívánja s a vasárnap ellen vétenek a hétköznapra tett ünnepek. Erre vonatkozólag állítjuk, hogy nálunk sok minden van, ami helyesebb, mint külföldön. (Egyébként az alkalmi igehirdetés nagy evangelizáló hasznát ott is kiaknázzák.) Ha pedig külföldi hittestvéreink ünneplési példája elsőrendű fontossággal bír, úgy a következetesség azt kívánná, hogy a karácsonyt, husvétot és pünkösdöt pedig egy napig ünnepeljük, mint ők teszik.

A mi népünk nem idegenkedik az ünnepektől. Eléggé mutatja e tényt az, hogy némely dunántúli gyülekezetnek »fogadott« ünnepe van, továbbá, hogy az utóbbi évek gyakori munkaszünet felfüggesztése és falvainkban ma mutatkozó egyházellenes áramlatok* nem ölték ki híveink nagy többségéből az ünnepszentelés iránt való érzéket.

Vannak továbbá, akik október 31-el szemben azt állítják, hogy a reformációt nem lehet egy naphoz kötni, mert állandó folyamat; Luther lelke mélyén sem egy napon kezdődött s tulajdonképen minden prédikációnak a reformáció hitigazságaival kell tisztán és elegyítetlenül foglalkozni, ha pedig ennek ellenére mégis egy napra tesszük, úgy Kálvin életével kapcsolatban a kálvinizmus egy sorsdöntő napjára utaljon. Akik így érvelnek, azok október utolsó vasárnapjának a reformáció szeriemében való megünneplése ellen is Telhasználható éryeket sorakoztatnak fel s elfelejtik, hogy a Szentlélek kitöltetése is állandó folyamat, mégis ünnepiünk pünkösdöt, ami pedig Kálvint illeti, szép gondolat, de letagadhatatlan, hogy ő nyolc éves volt, amikor a ,nagy reformáció megindult s az ő lelke már a reformáció által előhívott kegyességben izmosodott meg.

Kívánjuk, hogy a reformáció ünnepnapja minden gyülekezetben október 31-én legyen. Nincs visszatetszőbb látvány híveink szemében, mint annak tapasztalása, hogy mig egyik gyülekezetben fényes és bensőséges ünnepet ülnek, munkaszünctet tartanak, addig a másikban szürke hétköznap van a református egység nem kis kárára. Ma, amikor az államhatalom is méltányolja e. napot részleges munkaszünettel, az újságok megjelenésének szüneteltetésével, — érthetetlen, ha épen református gyülekezetek az iskolás gyermekek reggeli könyrögésén intézik el a nap jelentőségét.

István király napja a jövő évtől kezdődőleg nemzeti ünnep lesz. Nemzeti életünk megalapozóját ünnepelve lehetséges-e, hogy a református magyarok ne adják meg ugyanazt a fényt annak a napnak, melyen reformált egyházi életünk megindult, mely nél-2 A francianyelvü reformátusok november első vasárnapján ünnepelnek.