Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1937-01-24 / 4. szám
Negyvennyolcadik évfolyam. 4. szám. Pápa, 1937 január 24. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ___________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ___-------------------------------------—1 FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK —--------—------- ‘ FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÄCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA) FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA. AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK Az iratmisszió megszervezése. Nagyojn sokat beszéltünk és írtunk már a sajtóról, úgyhogy a sajtó feladata és jelentősége egyházi életünkben, legalább is elméleti szempontból, világosan állhat mindenki előtt. Nem is az a célunk jelen sorokkal, hogy a sajtó fontosságáról írjunk, hanem az ú. n. iratmisszió megszervezésére szeretnénk felhívni minden illetékes tényező és az egyházi közvélemény figyelmét. Arra azonban mégis rá kell mutatni, hogy korunkban az élőszó hatalma, az agitáció mellett a sajtó az, amely leginkább befolyásolja, tendenciózusan jobbra, balra irányítja egy-egy közületnek akarását, általános gondolkozását. A sajtó nagy hatalom. Sokat tehet, építhet, de rombolhat is. Felvilágosíthat, de tönkre is tehet. A mi magyar népünkről elmondhatjuk, hogy szeret olvasni.. Gyakran jönnek lelkészi hivatalba hívek nemcsak az egyházközségből, de a szórványokból is és »valami jó olvasnivalót« kérnek. Maga ez a megjelölés is, hogy jó olvasnivalót kérnek, igazolja azt, hogy a nem jó olvasnivalótól megundorodott a lelkűk. Pedig ilyen van bőven. A naponként megjelenő lapok aránylag olcsón kaphatók és eljutnak a legtávolabb eső faluba is s \ezefc olyan légkört teremtenek, melyek nem kedveznek a vallásos érzés kifejlődésének. Igen gyakran még azokban a lapokban is, amelyek keresztyén jelszó alatt indultak és jelennek meg, a jó érzést sértő közleményeket lehet olvasni a »keresztény sajtó« pedig nem egyszer bántó közleményei és célzatossága miatt nem alkalmas a mi szempontunkból a református családokba való bevezetésre. Igen komoly református családban nem ritkán láthatunk a mi világnézetünktől távol álló lapokat, Hogy miért, nem nehéz rá meg'adni a feleletet. Ez a puszta tény kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy miért szorult népünknél a mindennapi és nyilvános életben a vallás háttérbe. Szomorú bizonysága annak a materiálisba és hedonista szellemnek, mely korunk gondolkodásába befészkelődött és valóságos bacillustelepet alkot. De egyúttal memento is! Figyelmeztetés azok számára, akik isten országával szemben felelősséget éreznek a jelenért és a jövőért, hogy a sajtót beállítsák az evangélizáció szolgálatába. Velőkig ható kiáltás ez a református keresztyén sajtó megszervezésére. M,ert nem az a fontos, hogy hány, hanem, hogy milyen lapunk, folyóiratunk és traktátusaink vannak.. Nem az a cél, hogy újabb és újabb lapokat indítsunk, hanem hogy a meglévőket és ezek közül is a legjobbakat kellőképpen megalapozzuk, céltudatos tervszerű munkával terjesszük minden református gyülekezetben és szórványban. Sajnos, a református iratterjesztés nem tart lépést az irattermeléssel. Céltudatosan és tervszerűen dolgozó külföldi hittestvéreinknél aránylag a vallásos iratok sokkal nagyobb kelendőségnek örvendenek, mint nálunk. Akár Hollandiát, akár Svájcot, vagy a francia reformátusságot vesszük, akik pedig , jóval kevesebben vannak, mint mi, szervezettebb iratterjesztéssel rendelkeznek, éppen ezért sokkal több vallásos irat fogy el, mint nálunk. Miért? Nem azért, mintha a mi egyházi életünk felszínesebb, keresztyénségünk tartalmatlanabb lenne, híveink egyháziatlanabbak volnának, hanem azért, mert az iratmisszió a különböző lapok ügye, a traktátusok megjelentetése és a vallásos iratterjesztés nálunk szervezetlen. Mintegy 10 esztendővel ezelőtt szerveztünk egyházkerületi iratterjesztéseket, itt-ott egy-egy egyházközségben is megcsináltuk a gyülekezeti iratterjesztést, a legtöbb helyen azonban ezekről nem vettek tudomást, sőt a megindított munka is stagnál, nem egy helyen visszafejlődik. Mondjuk csak meg egész nyíltan, hogy még a lelkipásztorok túlnyomó többsége is megelégszik az egyházkerületi hivatalos lappal, a Lelkészegyesülettel és mindenekelőtt az ő politikai pártállását valló, de a református világnézettől távolálló napilappal. A hívek körében következetesen elhanyagoljuk a vallásos lapok és iratok terjesztését. Igaz, ez a munka sok fáradsággal jár, pontos naplóvezetést és számadást igényel, ámde tapasztalásból tudjuk, hogy megéri a munkát és a fáradságot. A református keresztyén iratterjesztés megszervezését három irányban tartanánk szükségesnek. Első helyre helyezzük az oly régóta húzódó és hangoztatott napilap megindítását... Bizonyára nem kell különböző napilapokból vett idézetekkel alátámasztani, hogy itt az ideje e régóta érezhető hiány pótlásának. Félünk, hogy holnap már nem lesz-e későn, nem kellett volna-e még tegnap megvalósítani? A közel kétmilliós magyar reformátusságnak nincsen meg a maga napilapja, mely a mi világnézeti politikánkat legalább a mi sorainkban képviselné és érvényesítené. Ez nem hatalmi, hanem egzisztenciális kérdés. Csak egyetlenegy napilapra lenne szükség, de akörül az egy körül tömörülni kellene teljes erővel a magyar reformátusságnak. Második helyre soroljuk a hetenként, havonként, vagy időszakonként megjelenő lapokat. Ilyenekre éppen olyan szükségg van, mint napilapra. Számolni kell azzal az élettani követelménnyel, hogy az ember megkívánja a változatosságot a lelki eledelben is. Azért adni kell a különböző képzettségű, életfekh> gású és társadalmi osztályhoz tartozó egyének számára keresztyén szellemben való növekedést és megerősödést biztosító táplálékot. Az intelligencia számára már megvan a megfelelő orgánum: a kitűnő Református Élet. Ezt a nagyszerűen szerkesztett, min-