Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1937-01-24 / 4. szám
16. oldal. DUNÁNTÚL! PROTESTÁNS LAP. 1937. dig tartalmas és a müveit református családokban nélkülözhetetlen egyháztársadalmi, építő hetilapot minél szélesebben terjeszteni anyaszentegyházunk iránti kötelesség.. Néplap számba vehető a Keresztyén Család. Ebben a vonalban kíván elhelyezkedni a pár éves Magyar Út, mint társadalompolitikai és világnézeti hetilap. Több egyéb hasonló természetű lapot nem említve, a Református Híradó, mely eleinte a budafoki református egyházközség lapja volt, ma már 108 egyházközség lapjává lett.. A Református Híradó Társaság országos gyülekezeti lappá óhajtja kifejleszteni, vagyis a társaságnak az a célja, hogy lehetőleg minden gyülekezet egyházi értesítőként bevezesse, Karácsony szombatján érkezett hozzánk egyházkerületünk püspökének értesítése egy havi folyóirat megindításáról s felhívása előfizetők toborzása iránt. Ez az a pont, hol legnehezebb tájékozódni, éppen ezért ezt alaposan meg kell tárgyalni, A kérdést nem lehet egyszerűen azzal elintézni, hogy úgyis van elég lapunk, miért megint egy újabb?! Valami olyanféle műveletet kell azonban végezni, mint a különböző nevezőjű törtek összeadásánál, vagy mint fentebb írtuk, egy jó néplapot kell csinálni. Szerény véleményünk szerint sem a í Református Híradó, sem megindítandó egyházkerületi folyóiratunk nem lehet alkalmas a ‘gyülekezeti és a körzeti lapok beolvasztására, vagy pótlására. Nem elméleti vitát akarunk ezzel provokálni, hanem hosszas tapasztalat folytán kialakult véleményt leszögezni. A gyülekezeti és a körzeti lap olyan speciális érdekeket szolgál, melyeket nem tud kielégíteni egy országos jellegű gyülekezeti lap. Országrészenként, vagy egy egyházkerület területén belül is vidékenként vannak olyan jelenségek, betegségek, melyek kívánatossá teszik egy közvetlenül velük foglalkozó lap fenntartását. Például igen nagy kár lenne az »Őrség« elhallgattatása, mely mint az őrségi egyházmegye gyülekezeteinek missziói lapja, különösképen őrségi problémákat tárgyal s az egymáshoz közel eső gyülekezetek között fejleszt ki élénkebb kapcsolatot. Ugyanezt mondhatjuk a szintén egészen speciális missziót betöltő, egy darabig szünetelésben levő, de újra megindult Kaposvári Református Lapra. Azok a gyülekezetek pedig, melyeknek már régebb idő óta van bevezetett gyülekezeti lapjuk, a saját lapot már nem nélkülözhetik. Ez azonban nem zárja ki azt,' hogy ne igyekezzünk propagálni még ott is, ahol gyülekezeti lap van, az egyházkerületi folyóiratot. Ha egyházkerületünk missziói életének legalaposabb ismerői: püspök úr, az egyházkerületi iratterjesztés vezetője és az egyházkerület missziói előadója, alapos és bölcs megfontolás után úgy látják, hogy az egyházkerületi közgyűlés 185//?/—1936. számú határozatának ez a ma egyedül lehetséges megoldása, karoljuk fel teljes erővel, de a gyülekezeti és a körzeti lapokat ne bántsuk. Harmadik csoportba soroljuk a traktátus irodalmat. Bár vannak bizonyos körök, melyek azt vélik, hogy a traktátusok kiadása nem látszik ‘időszerűnek, mi gyarló lelkipásztorok érezzük a traktátusok hiányát. Pár éven belül több egyházmegye missziói bizottsága sürgette különböző, építő jellegű, vallásos füzetek kiadását. Gondolunk olyasfélékre, mint a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadásában kiadott Koszorufüzetek és a Papp Géza szerkesztésében megindult Csendes Esték című sorozat. Emellett szól az erdélyi egyházkerület traktátus sorozata és egyes egyháztársadahni lapok könyvtára. Szerény nézetünk szerint össze kellene állítani a gyülekezetekbe és a szórványokba bevezetett traktátusok katalógusát, melybe felveendők volnának a ma is kapható és a már kifogyott, de újra nyomható hiterősítő, építő és történelmi tárgyú iratok. Végül kívánatos lenne évenként 10—12 traktátus írására pályázati feltételek alapján pályázatot hirdetni. Részletkérdésekre nézve véleményeink eltérhetnek egymástól, azonban abban a tekintetben bizonyára mindannyian egyetértünk, hogy Valamit tenni kell. Nagy sajtóhadjáratot kell indítanunk, de jól felkészülve és megszervezve. Győry Elemér. fin -— - ...............- ^ ÍJ KÖNYVISMERTETÉS *4 • • I ^ ---— —\S/ Kálvin János Institutiója. 1536. Fordította dr. Victor János. Bevezető tanulmányokkal ellátták dr. Révész Imre és dr. Vasady Béla, Budapest, 1936. Bethlen Gábor Irodalmi és Nyomdai Rt. könyvnyomdája. 8. r. CLX1V+400 I. Az Snstitutió négyszázéves jubileumát magyar református egyházunk azzal ünnepelte meg legméltóbban, hogy új fordításban közzétette az Institutiót. A dr. Budai Gergely szerkesztésében megjelenő Református Egyházi Könyvtár XIX-ik köteteként jelent meg a hatalmas kötet, melyet minden magyar református lelkipásztornak sürgősen át kell tanulmányoznia, hogy lelke felfrissüljön és megteljék isten ügye iránt érzett új buzgósággal. Örvendetes tény, hogy az Institutió magyar fordításai oly hamar elfogynak és új kiadásokra van szükség. Ez beszédes bizonyítéka annak, hogy Kálvin látatlanul, észrevétlenül hat a mai nemzedékre. A jelen fordítás dr. Victor János kitűnő munkája, az átnézést Czeglédy Sándor, a nagy, 1559-es Institute tudós fordítója és Révész Imre debreceni egyetemi tanár végezték. Előszót az egész kötethez dr. Ravasz László írt, melyben rámutat az Institutió jelentőségére: „Azóta van kálvinizmus, amióta megjelent ez a könyv és amíg kálvinizmus lesz, ez a könyv mindig élni fog.“ Dr. Révész Imre az Institutió történetét írta meg széleskörű irodalmi tájékozottsággal, beható könyvészeti búvárlások alapján; közli az első kiadásnak a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában őrzött példányáról készült címlapmásolatot. Mint magyar vonatkozást, kiemeljük, hogy mindenütt felsorolja az Institutió egyes kiadásainak és fordításainak a magyarországi könyvtárakban található példányait. Pápai főiskolánk is több ritka kiadással dicsekedhetik. Külön rendkívül érdekes fejezetben foglalkozik a tudós szerző az Institutió magyarországi történetével, a Függelékben pedig Telveti a kérdést: Olvasta-e Enyingi Török Bálint konstantinápolyi fogságában a Kálvin Institutió fát? Dr. Vasady Béla az Institutió theologiája címen nagy alapossággal és a szakember ítéletének biztonságával rajzolja meg a legújabb ide vonatkozó irodalmi vitákat is figyelembevéve az Institutió theologiájának kiemelkedő vonásait és rámutat e téren a különleges magyar feladatokra. Dr. Victor János közismert mint fordító; itt is elsőrangút nyújt. A 331—385. lapom gazdag utalások és magyarázatok találhatók Jegyzetek cím alatt az Institutió forrásaira és egyes helyeire. A nyomdai kiállítás nagyon Ízléses és dicséri úgy a Bethlen-nyomdát, mint dr. Budai Gergelyt, a sorozat szerkesztőjét. P. J.
