Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1937-01-17 / 3. szám
Negyvennyolcadik évfolyam. 3. 8Zánbí£*IvTÍ2’ Pápa, 1937 január 17. DDNANTDLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE _________ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.___________________________ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ Élet a hó alatt.. . — Mi történt a tatai egyházmegye ifjúsága között ? — Sűrű pelyhekben hullott a hó. »Talán a szán jobb lenne« — mondták az atyafiak s pár perc múlva már iszánon ült s indult Gyermelyről az egyházmegyei ifjúsági körútra a két ifjúsági munkás: Dobos Károly és Dóczy Antal konventi ifjúsági lelkészek Baráth Józseffel, az egyházmegyei missziói előadóval. Hegynek fel, völgynek le vitt az út. Balról végeláthatatlan urasági »puszták«, jobbról urasági erdők mellett vitt utunk. Hej, itt Dunántúl de össze is szorítja az efféle a falvak határait! K<s gyülekezet —- sok »persely«. Türelmetlenül, már szinte reménytelenül vártak bennünket a jó tarjániak. Harangszóra azonban mégis szépen összegyülekeztünk a templomban. A maroknyi nép örömmel vette a látogatást s csak úgy, mint a nagyobb gyülekezetek, igen nagy szeretettel fogadta a kiküldötteket. Csodák csodája, a ziinankós téli idő ellenére is a sápi gyülekezet 80 éves ősz, de friss lelkipásztora is megjelent közöttünk! M.ár itt az első állomáson is kedves meglepetésben volt részünk. A »persely«, az adakozás olyan rendkívüli szép volt, hogy megszégyenített sok más nagy gyülekezetét., Csak azon nem tudunk eligazodni a konferencia folyamán, hogy miért van oly sok »öreg legény« még mindig Tarjánban? Mert hellyel-közzel vannak ilyen ifjúsági problémák is: »nem nősülnek« a legények. De ki tudja. Talán jövő ilyenkorra ott ez az ifjúsági probléma már nem lesz probléma! Kívánjuk is! A bányász ifjúság... Hanem titkárságom egyik legizgalmasabb útja az volt, amikor az ügyes tarjáinak éjjel elevenen átszállítottak bennünket az úttalan hegyeken, erdőkön keresztül be Tatabányára, a második körzeti ifjúsági konferencia helyére. Egyszerre zajos, lüktető életforgatagba kerültünk a tatabányai RKIE tagok között. A konferencián az esperes úr is részt vett s beígérte, hogy jövőre a fiuk és leányok számára párhuzamosan rendezik meg a körzeti ifjúsági összejöveteleket. Ilyen tipusu ifjúsági konferenciákra is szükség van. Erre 'különösen az az eszmecsere irányította rá a figyelmet, mely itt felvetődött a fiit- és leánymunkák egymáshoz való viszonyát illetőleg. Megállapítást nyert, hogy a rendes heti bibliás összejöveteleknek feltétlenül külön kell folyni a fiuk és leányok számára, de e mellett szükség van arra is, hogy keresztyén keretek közt gondoskodjunk ifjúságunk szántára közös összejöveteli alkalmakról is. A tatabányai újtelepi templomban igen meleg hangulatit és népes vallásos est fejezte be a napot. Különös érdekességet adott az estének az, hogy Dobos Károly az amerikai magyar református bányászok lelkipászFÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE : DR. TÓTH LAJOS THÉOL TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK tora volt évekkel ezelőtt, Dóczy Antal pedig a franciaországi magyar református bányászoké. Tatabányán most már az újtelepen is lesz külön ifjúsági csoport s ifjúsági munkájuk is kibővül. Világosan leszögezte a tatabányai nap, hogy olyan helyen is, ahol mindenféle egyesület az ifjúság rendelkezésére áll: mégis szükség van a mi munkánkra, mert bibliás ifjúsági egyesület nincs más M.i tehát minden más egyesületnél többet adunk. A megszületett »testvériség«. A kocsi konferencia több érdekes meglepetést tartogatott számunkra s minden vidéki résztvevőre is. Először is azt, hogy a gyönyörűen megrendezett és megszervezett szeretetebédet, mely pénzért volt bekonferálva, — a helyszíni tudósítás szerint, ingyen, szeretetből szolgáltatták a bocsiak. A másik kedves dolog az volt, hogy jelen volt ez alkalommal minden fiatal házas ember is, akik 15 évvel ezelőtt ott voltak az ifjúsági egyesület bölcsőjénél. A harmadik nagy dolog pedig annak boldog megtapasztalása volt, hogy a jő gazda fiuk mellett ott voltak egész nap a konferencián a református cselédfiuk is. Szépen megfértek egymás mellett s örömmel vettek részt együtt mindenben, pedig Kocson épen úgy, mint másutt is, nem igen divat még a gazda és cseléd református ifjúság közös ifjúsági munkája. Gyáva vagy nem gyáva? A beszámolókban, melyet az ifjak tartottak, sokszor előkerült, hogy »nálunk az ifjak félnek1 a bibliától«, »a legények szégyenük a bibliát«. »Nem akarnak az ifjúsági egyesületbe jönni, mert ott biblia van« stb. S kitűnt, hogy a mai református legénység legnagyobb része igen gyáva. Hogy volna hitvalló a mai református legénység?! Hiszen »szégyenli a Krisztus evangéliumát!« Egyetlen fegyverét, a bibliát még forgatni sem tudja, ki sem tudja keresni az egyes bibliai részeket. Hát ide jutottak a hitvalló elődök ivadékai. Ide! De épen ezért kell a határozott bibliás református ifjúsági munka. Nem holmi műkedvelősdi, egyesületesdi, hanem határozott bibliás ifjúsági munka, hogy legyenek újból olyan hitvalló református férfiak, akik ismerik hitüket, arról számot tudnak adni, ismerik bibliájukat, »tudják kinek hisznek«. A közel jövőben egyre világosabban meg fog látszani, hogy gyáva marad-e továbbra is a református legénység? Kezébe meri-e venni egyetlen kincsét, bibliáját, vagy pedig csak a 32 lapos »ördög bibliáját« lesz bátorsága továbbra is forgatni. A bibliás ifjúság nevelését célozták a konferenciákon azok a bibliai vresenyek is, amelyek mindenütt az ifjúságnak nagy érdeklődése mellett zajlottak le s valóban »izgalmasak« voltak. Több helyen örömmel láttuk, hogy fiatalemberek elhozták az otthoni >Qjrgg nagy bibliát, mert ebben gyakorolták magu-F A
