Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1937-01-17 / 3. szám
12. oldal. 1937. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. kát s azzal akartak versenyezni is. Leányegyesületek, nőegyletek stb. mindenütt készséggel adományozták a nyerteseknek a jutalmakat. Óh, az a bor! Kitűnt a megbeszélésekből az is, hogy ifjúságunk között is az elközönyösödés mellett másik nagy megoldandó kérdés a »bor«-kérdés. Mert a tatai egyházmegye területén meglehetősen sok a bor s ez nagy probléma. Mert megirta azt már a próféta is, »kinek jaj?«: »Akinek szemei veresek a borivástól«. Boros ifjak »lelkesen« meg szokták Ígérni, hogy ott leszünk, résztveszünk az ifjúsági egyesületi munkában, azonban odáig már nem jutottak el, hogy az Ígéretüket be is váltsák s komolyan vegyék a keresztyén mértékletességet. Sajnos, még áz ifjúsági konferenciák számára is nagy kérdés a bor. Bevalljuk, hogy néhány helyen az idősebbek nagy kérésére megengedtük, hogy »mértékkel« tegyenek bort is az asztalra; azonban a következmény az volt, hogy szent fogadást tettünk, hogy »soha többé nem engedélyezünk bort ifjúsági konferencián«. Itt nem akarjuk elmondani, hogy miért nem, Hadd legyen ez is jellempróba, el tudnak-e lenni Isten országáért egy napig bor nélkül? A borral és az egyházi bálokkal még sok küzdelme lesz a tatai egyházmegyében csakúgy, mint mindenfelé az országban az »uj reformációnak«, mert még mindig vannak énekkarok, amelyek a »közivászatról« nem akarnak lemondani s még mindig vannak »Isten dicsőségére rendezett református bálok!« Melyik az igazi? M.inden konferencián lélekvisszafojtva hallgatták az ifjak azokat az előadásokat, amelyek az illető vidék református múltjáról szóltak. Különösen a győri gyülekezeti teremben, amely ötödik temploma volt a győri gyülekezetnek. Felvetődött bennünk a kérdés: Mi mai, XX-ik századbeli ifjúság nagyon büszkék vagyunk haladásunkra, művelődésünkre, de amikor a református hitéletről van szó, szégyenkezve kell bevallanunk önmagunknak, hogy nyomába se léphetünk az ősök hithüségének és egyházszeretetének, áldozatkészségének, jó, ha ifjaink meglátják a múlt értékeit s arra építik tovább az új református jövendőt. M.elyik volt az igazibb református élet? Sokat jelentő apróságok. Egész csokrot lehetne kötni az isten által egész úton ajándékozott »apróságokból«, kicsinek látszó, de sokat jelentő eseményekről. Csak néhányat: Mintegy 650 ifjú vett részt a konferenciákon. Csak a szőnyi gyülekezet maradt el az egyházmegyéből — bizonyára e szép múltú ifjúsági helynek komoly oka volt rá. — Ászáron 200 ifjú igyekezett befűteni a hideg templomot egész nap, mert más helyiség nem volt s itt két református orvos ajánlotta fel szolgálatait a kisbéri református ifjúsági egyesület számára, amikor azok arról panaszkodtak, hogy nincs vezetőjük. Ugyanitt valami 1200 fánkkal igyekeztek az asszonyok »felmelegíteni« a konferenciázókat. Győrben az ifjak nagyszerű »pengetős« zenekara lepett meg bennünket. Neszmélyben egész ebéd alatt szép énekekkel kedveskedett a nőegylet stb. Az eredmény? Érdemes csinálni ezt az ifjúsági munkát? — kérdezik még ma is sokan gyülekezeti vezetők is? Szerettem volna, ha ezek látták volna azokat a fiú- és fiatalember arcokat, akik a »tiszta férfiuságról« szóló előadásokat hallgatták, akik egész életre kapták meg a helyes irányt. Szerettem volna, ha hallották volna a beszámolókból, hogy az egyik ifjúsági egyesület tagjai a legjobb templomba járók és urvacsorázók ott, ahol nem volt »divat« az ifjúság urvacsorázása. Az pedig kimondhatatlanul sokat jelent, amikor kis gyülekezetek maroknyi ifjúsága ilyen nagyobb közösségben találkozik egymással. Megérzik azt, hogy még sincsenek olyan kevesen dunántúli református ifjúság sem. S erre az érzésre és bátorításra a kisebbségben élő dunántúli református ifjúságnak különösen nagy szüksége van. Érdemes? Hát érdemes feltörni az ugart, ősszel elvetni a magot, mikor abból semmi sarjadó életet se látunk talán, mint e télen is sok helyen? És mégis! Mi bízunk benne, hogy élet Van a hó alatt. Épen így bízunk abban is, hogy a lelki magvetés sem hiábavaló s Isten Szent Lelke végzi a maga csíráztató munkáját ifjaink szivében is az ilyen téli magvetések után is s akkor is, amikor az »elrejtett a mi szemeinké lől«. A további teendők. A további teendő nemcsak a tatai, de minden egyházmegye számára, kitartással és Isten Ígéretében bízva vetni tovább a jó magot. Az ifjúsági munkán, összejöveteleken, konferenciákon keresztül is vetni kell tovább újra és újra a jó magot. Szántani kell az ifjúsági munka ekéjével is az ifjúságnak megfelelő sajátos módon az ifjak szivét, mert, mint egyik ifjú mondta az egyik helyen: »sok a pogány közöttünk«, a csak megkeresztelt, névleges keresztyén. Hiszünk abban, hogy Isten kegyelméből ebben s a többi egyházmegyében is eljönnek azok az idők, amikor nem lesz református gyülekezet ifjúsági munka nélkül, még pedig olyan ifjúsági munka nélkül, amelyik nemcsak a »maga hasznát nézi«, nemcsak magában dolgozik, hanem »csatlakozva« Református Ifjúsági Szövetségünkhöz mindent elkövet azért, hogy »ifjak az ifjak által« eljuthassanak ahoz, aki a Fő, Aki a mi Hitünknek Kezdője és Bevégzője. Dobos Károly konventi ifjúsági lelkész. Földműves ifjak IV-ik téli tábora Pápán 1937. évi február 8—14-ig Medgyasszay Vince ref. püspök védnökségével. MEGHÍVÓ. A dunántúli egyházkerületben az ifjúsági munka ügyének egyházunk és nemzetünk jövendőjének szempontjából egyaránt fontos előbbrevitele és elmélyítése érdekében vezetőképző tanfolyamot rendezünk s azért télen, mivel földmíves ifjaink főleg akkor érnek rá. Vannak ugyanis gyülekezetek, amelyekben azért nem tud megindulni vagy megfelelően előre haladni az ifjúsági munka, mivel különböző okok miatt »nincs vezető«. Ezen a hiányon szeretnénk ezen a tanfolyamon segíteni s maguk közül az arravaló ifjak közül szeretnénk néhányat olyan utravalóva! ellátni, hogy ők maguk is képesek legyenek az ifjúság összetartására, egyszerű ifjúsági munka vezetésére, vagy arra, hogy a lelkipásztornak, vagy más ifjúsági vezetőnek alkalmas segítőmunkatársai legyenek. A tanfolyamot, illetve a téli tábort elsősorban a pápai, veszprémi, mezőföldi, őrségi és nógrádi egyházmegyék gyülekezetei számára rendezzük, de jelentkezőket bárhonnét szívesen elfogadunk, inig ,a létszám be nem telik. 70-nél több jelentkezőt nem veszünk fel, hogy annál jobb munkát végezhessünk. " Jelentkezési határidő: A részvételre jelentkezés február 1-ig, Református Lelkészi Hivatal, Pápa címre küldendő.
