Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1937-07-18 / 29. szám

Negyvennyolcadik évfolyam. 29. szám. Pápa, 1937 július 18. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ME G JELENIK MINDEN VASÁRNAP. —--------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK -------------------------------------—— FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPAt j FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOI A, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Kuyper Ábrahám gondolatvilága és ennek hatása a magyar református gondolkozásra.* Kuyper Ábrahámnak, a nagy holland kálvinista theologusnak, újságírónak, társadalmi és politikai szervező lángelmének, kimagasló államférfinak szü­letése százados fordulóján tartozunk annyival mi ma­gyar ref. lelkészek is, hogy szelleme előtt meghajtsuk emlékezésünk lobogóját. A megújhodó kálvinizmus benne, így utólag, fel­ismerheti egyik eddigelé legkiválóbb harcosát, hősét, akit a maga liberális levegőjű kora orthodox kálvi­­nizmusával együtt csak kipellengérezni, megnemér­­téssel mellőzni tudott. Ma már a jrémetországi hatá­sokra esküvő theologia is kezd visszatapogatózni a reformátorok és a történelmi hitvallások felé. Pl. Barth Károly hatása szerintem nem egyéb, mint be nem vallott igazolása Kuyper Ábrahám biztoszengésű hitvallásos kálvinizmusának. Rajta is betelik a leg­nagyobbak sorsa, hogy gondolatvilágának, küzdel­meinek, küldetésének nagysága és igazolása csak ko­porsója lezárta után kerül napvilágra és nyer elis­merést. Isten a kálvinizmusnak ezt a történelemszerte egyik legjellegzetesebb egyéniségét 100 évvel ezelőtt, 1837 október 29-én egy holland ref. lelkészcsalád harmadik gyermekeként helyezte el a maassluis-i pa­­rochián ringott bölcsőbe. A kis M.aas-parti város lelkipásztorának fia csodagyerek volt. Külsejére nézve is. Akkora feje volt, hogy szülei méltán nyugtalan­kodtak, vájjon nem vízfeje van-e a gyermeknek? Csák akkor nyugodtak meg, amikor orvos állapította meg róla: »Ez mind ész; ha ez a kis test ezt mind táp­lálni tudja, még megérünk valamit ezzel a fiúval kap­csolatban«. A kikötővárosban tengerész-ambíciói tá­madtak a gyermekifjúnak. Miután azonban atyját Ley­­denbe hívták meg lelkipásztornak, a leydeni egyetem theologiai és bölcsészeti fakultására iratkozott be 1855-ben. Itt a modern theologiai irány követőjévé nevelték a szabadelvű professzorok és a korszellem. A hitetlen korszellem nem tette ugyan teljesen hitet­lenné, de holland életrajzírója (J. C. Rullmann: Ab­raham Kuyper, een levensschets. Kämpen, 1928.) megjegyzi, hogy tanulótársaival ő is megtapsolta Rau­­wenhoff professzor előadását, amikor az egyik óráján Krisztus testi feltámadását tagadta. Mint az ú. n. »etisch« (félmodern) irányhoz tar­tozó theologus került 1863-ban első gyülekezetébe, egy kis faluba (Beesd), ahol életének irányvonalát Isten a hitvallásos theologiai irány és a kifejezetten * Előadás, elhangzott a veszprémi ref. egyházmegye lelkész­értekezletén Veszprémben, 1937 június 29-én. történelmi kálvinista kegyesség felé fordította. Volt ugyanis a községben egy kis hivő csoport, amely bár egyszerű emberekből állt, valóságos theologiai tanul­mányokat folytatott, régi kálvinista szerzők könyveit olvasván. Ezek a keménykötésű, az állami ref. egy­ház állapotával, annak liberális theologiájával, ki­rályi rendelettel deformált szervezetével elégedetlen ó-református kegyesek, akik ecclesiolát alkottak az ecclesiában, meglehetős kemény dió voltak az ifjú, liberális, de pozitív hajlandóságú lelkipásztor szá­mára. Addig foglalkozott velük, mig teljesen hatásuk alá került. Szellemi és lelki érdeklődésű emberek vol­tak, akikkel nemcsak arról lehetett beszélgetni, hogy milyen az időjárás, hogy ez vagy az beteg, s hogy amaz elkergette a cselédjét. (Rullmann.) Kuypert kü­lönösen az ragadta meg, hogy mennyire valóság, élet iezeknek az embereknek a számára a ref. hitvallás egyik-másik tanná, fogalommá desztillálódott nagy igazsága. A velük való foglalkozás mély lelki átfor­málódást, bátran mondhatjuk így: megtérést idézett elő Kuyper lelkében. Ő maga is alaposabban kezdte tanulmányozni a reformáció klasszikusait, elsősorban Kálvint. Arra a meggyőződésre jutott, hogy az egy­házat, benne a hitet és életet a reformáció történelmi egyenesvonalához való- visszatérés újítja meg. Vissza a kezdetekhez! Világosan látta, hogy bár exegétikai­­lag, pszichológiailag, történelmileg tovább kell menni Kálvinnál, de az a fundamentum, melyet Kálvin tárt fel, számunkra is az egyetlen lehetséges alap, amelyre lehet, kell és érdemes építeni. Négy év múlva, 1867-ben, Utrechtbe hívják meg a fiatal, tehetséges lelkipásztort. Itt már teljesen nyil­vánvalóvá válik a különböző theol. irányokkal való ellentéte. 1870-ben Amsterdamba kerül lelkipásztor­nak. Élére áll a presbitériumban fontos szerephez jutott orthodox, az egyházi állapotok reformációját követelő történelmi kálvinista csoportnak. Nyíltan és bátran küzdenek a liberális, sokszor hitetlenséggel kacérkodó egyházi vezetők ellen. Megtörténik, hogy az orthodox presbiterek a templomban, a gyülekezet jelenlétében hangosan tiltakoznak egy-egy, a hitval­lásokat a szószéken nyíltan tagadó prédikáció ellen. (A Ruys- és Knap-réle esetek.) Az ébredő kálvinizmus eszméinek szolgálatára 5000 előfizetővel induló napi­lapot hoz létre Kuyper, s a lapot (Standaard) évtize­­• deken keresztül személyesen szerkeszti. Szavára or­szágszerte felfigyelnek. Hatása kezd feltartóztatha­tatlan lenni. 1874-ben országgyűlési képviselővé vá­­j lasztják. Vezetőjévé lesz a már meglévő, de jelenték­telen kálvinista politikai p'ártnak. Életre kelti, nagy­szerűen megszervezi, programmját kidolgozza és napi­lapja révén is az ország politikai életének egyik leg­jelentősebb pártjává vinjgoztatja. A túlerőltetett munka azonban összeroppantja a megcsodált képességeket, PA p A /

Next

/
Oldalképek
Tartalom