Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1937-07-18 / 29. szám
130. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1937. 1876 elején idegkimerüléssel kénytelen délvidékre menni. Egy évi külföldi tartózkodása javulást hoz, de a képviselőségről lemond, s mint nyugalmazott lelkész, teljesen egyházi hetilapjának és politikai napilapjának él. Buzdít, agitál, szervez. Mivel az 1876-os felsőbboktatási törvény az állami egyetemek theol. fakultásait vallástudományi fakultásokká modernizálta a dogmatikai tanszékek eltörlése által, úgyhogy csak egyházi professzorok adhatták elő a rendszeres theologiát, s a zsinat az egyházi tanszékeket is liberális theologusokkal, Krisztus istenségét tagadó, ú. n. modernekkel töltötte be, Kuyper megérettnek látta az időt régóta ápolt eszméjének, a református egyetemnek megvalósítására. Országos egyesületet alapított, hogy az egyetem erre a fenntartó egyesületre, azaz a kálvinizmus legáldozatosabb híveinek anyagi támogatására támaszkodva, ügy egyházi, mint állami befolyástól mentes, szabad lehesr sen, egyedül irányadónak a Szentirást és a ref. hitvallásokat fogadván el. 1880-ban meg is nyílt az amsterdami szabad egyetem, a világnak a maga nemében egyetlen, olyan egyeteme, ahol minden fakultás a kálvinizmus szellemében műveli a tudományt. Maga Kuyper két tanszéket látott el, egyet a theol., másikat a bölcsészeti karon. Jellemző a holland viszonyokra, hogy pl. a theol. fakultásnak ügy is akadt kellő számú hallgatója, hogy a hivatalos egyház által el nem ismert theologiai kar hallgatói biztosra vehették, hogy papi álláshoz soha nem juthatnak. M.égis mindnyájan lelkipásztorok lettek. Ugyanis 1886-ban bekövetkezett az egyházi harc természetes következményeként az elvi alapokból táplálkozó, de egyházjogi konfliktusokban Tirobbant egyházszakadás. Az államegyházból kiváló orthodox egyházcsoport aztán később Kuyper munkája nyomán egyesült a hasonló okok miatt már 1834-ben elszakadt kisebb szigorú ref. egyházcsoporttal, s az egyesülésből létrejött a nálunk szigorú ref. egyház néven ismert külön ref. egyházszervezet, mély 'teljesen kálvini egyházjogi elvek szerint rendezkedett be, szemben a nagy, vagy állami ref. egyházzal, melynek presbiter-zsinati szervezetét 1816-ban önkényes királyi rendelettel zsinat-presbiteri, kollegiálisztikus elveket követő szervezetté változtatták. Ez az. ,1816-ban királyi rendelettel életbeléptetett ú. n. »reglement« volt oka a mély és komoly elvi ellentétek mellett a hollandiai egyházszakadásoknak. Kuyper életrajzának ismeretéhez még csak anynyit, hogy 1894-ben ismét országgyűlési képviselő lesz. Pártja 1901-ben kivívott választási győzelme után pedig kormányalakítással bízza meg a királynő. Miniszterelnöksége csak négy évig tartott, de sok szociális és kultúrális alkotás hirdeti ezeknek az éveknek emlékét. Nyugalombavonulása után még egyszer miniszteri tárcát vállal, majd a felsőház tagjává választják. 83 éves korában, 1920 novemberében halt meg a hitnek, a munkának, a kálvinista meggyőződésnek ez a kiváló hőse, akinek nem tudott ártani rengeteg, esküdt ellenségének semmiféle mesterkedése. (Folyt, köv.) — Üdülni lehet a dunavecsei KlE-tábor pompás sátorházaiban, a Duna gyönyörű szigetén egész július és augusztus hónapban. Napi ellátás 2,50 pengő. Kedvezményes hajójegy. Jelentkezni a BKIE titkárságánál kell Budapest, VIII., Horánszky-u. 26. (F—— --------------------------------;-------------7^\ it KONYVISMERTETES A Molnár Lajos: Pásztori kürtszó. Szerző kiadása. Dunavecse, 1936. Nyomta Iglói János könyvnyomdája, Balatonfüred. 170 oldal. Ára 3.50 P. Ebben a műben szerző tíz esztendei igehirdetésének javát gyűjtötte össze és rendezte sajtó alá, hogy egyházának és lelkipásztortársainak ezáltal is szolgálhasson. »Ünnepnapok« és »Vasárnap délután« cím alatt tartalmaz ez a könyv ünnepi, alkalmi prédikációkat és kátémagyarázatokat, majd az »Előadások« csoportja következik, míg a végén »Bölcsőtől a sírig« néhány kiválasztott keresztelési, esketési és temetési beszédet nyújt. Ezek a beszédek legtöbbször a rossz korszellemből és a társadalom helytelen felfogásából indulnak ki és gyakran találkozunk bennük lazzal a visszatérő megállapítással, hogy ha a mai kor és a mai társadalom rossz, akkor menjünk Jézushoz, aki új eget és új földet hoz’. S bár a textus fej teige tésé re nagy súlyt fektet, mégis néha igen sokáig időzik a különböző helyzetek, társadalmi hibák, felfogások és különösen egyes lírai részek leírásánál, ami által háttérbe szorul az igének, Isten beszédének közvetlen ereje és hatása. Különösen feltűnő ez, amikor többek között egyik helyen azzal vezeti be a témát, hogy »a hét levél egyikéből bátorítólag akarom felétek mondani Jézusnak szavait: Légy hív mindhalálig és neked adom az élet koronáját«, vagy egy másik helyen nagyon mesterkéltnek hangzik az, hogy »... arra az áldozatos szeretetre irányítani figyelmeteket...« Ilyen hibáktól eltekintve általában ban igyekszik mindenütt magát Krisztust állítani a gyülekezet elé, ami igehirdetésének legszebb és legértékesebb vonása. Leleményes és választékos stílusban az általa nagyon jól ismert népies kifejezések ügyes felhasználásával azután csaknem mindenütt nagyszerűen sikerül neki az előbb említett gyenge oldalt áthidalni s a prédikáció eredményét és hatását fokozni. Legjobban sikerültek a kátémagyarázatai, 1 amelyekben azonban a tudományos elmélkedés néha az ige bizonyságtevő erejének némi hátrányára szolgál. Tekintettel arra a körülményre, hogy .ezek a prédikációk falusi gyülekezetekben mondattak el és ilyeneknek is ajánltatnak, meg kell jegyeznünk, ho-gy lezekben a prédikációkban sok olyan kifejezés van, ami nemcsak szokatlan, de bizonyára ismeretlen is ,nagyon sok falusi gyülekezet és egyháztag előtt. Ilyenek többek között: Bocskay, Bethlen és Rákóczi élharcosok voltak, küzdtetek, jöjjetek, akik a bánat bús cellájában ültök, bemerítkezés bemerítés helyett, rózsaálma esztendő, akáclombos, madárdalos udvar, rezgedez, Jézus Isten országának követe alapítója helyett, bármikor is üt utolsó élete órája, le hervadt remény ségvirágaidat feléleszti, emlékei az eltűnt Anilantisznak, meaculpázás, a szeretet Golf-árama, Krisztust légies lénynek tartják, epikureusi mosoly és még sok ezekhez hasonló. Ilyen kifejezések az igehirdetésben részint szokatlanok, részint pedig, különösen az utóbbiak ismeretlenek és ezért falusi gyülekezetekben az ilyeneket mellőzendőnek tartjuk. Tekintettel azonban arra, hogy szerző prédikációi végeredményben minden követelménynek megfelelnek s úgy tartalmi, mint formai tekintetben nyereséget jelentenek prédikációirodalmunk számára és hogy az előbb említett kifejezések végeredményben mégsem rontják le a beszédek belső, tartalmi értékét, sem az élénk és eleven költői
