Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1937-06-27 / 26. szám
Negyvennyolcadik évfolyam. 26. szám. Pápa, 1937 június 27. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE _________,__________________ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.____________________________------— FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK ----------------------------—-— FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A prófétaság. Obbink H. Th. utrechti egyetemi tanár pápai székfoglaló beszéde. De ha Izrael prófétái harcolnak a pogány jóslatformák ellen, hát akkor ők maguk miként veszik kijelentéseiket? Prófétai előadásaikat rendesen így kezdik: »így szól Jcihveh«. Hogyan hallották hát Jahveh hangját. Ők maguk ezt nem mondják meg. Miként kell hát értenünk ezt az »így szól Jahveh« kifejezést? Vájjon amit prófétai előadásaikban elmondanak, azt verbálisán, betűszerinti formában kapták Istentől? Vagy a próféta azt, amit kijelentésként kapott, saját szavaival fejezi ki? Meg kell figyelnünk, hogy mindenik prófétának megvan a maga stílusa. El kell tehát fogadnunk, hogy a próféta a neki adott kijelentést a saját szavaival fejezi ki. Hogy ez így van, kitűnik a metrumból is: a próféták próféciáik metrumába a »neum Jahveh« (így szól Jahveh) kifejezést csak beleviszik. Tehát a próféták személyesen is bele vannak kapcsolódva próféciáikba. Nem postaküldöncök ők, akik kézbesítik a csomagot. Mit jelent most már ez ama különbség szempontjából, ami a bibliai és a pogány kijelentésformák között megvan? A következőket: Először: A pogányságban minden prófécia abrupt, szakadozott, atomisztikus, minden egyes kijelentés külön áll, más kijelentésekkel való összefüggés nélkül, mint: egyes eset. A próféciák közt nincs semmi continuitás, semmi összefüggés. Másodszor: A pogányságban az ember s így a próféta is, teljesen tájékozatlan afelől, amit az istenség ki akar jelenteni s arra vonatkozólag, amit az istenség mondott, a próféta semmit sem tud. Minden lehetséges. Harmadszor: A pogányságban a kijelentés materiális dolgokra korlátozódik, mint háború, betegség, szárazság, árvíz stb. Negyedszer: És ez a legfontosabb pont: a pogányságban a próféták nem lelki vezetői a népnek. Rendelkeznek bizonyos eszközökkel, amikkel, hogy úgy mondjuk, megismerhetik az istenség akaratát, de sem erkölcsileg, sem lelkileg nem állanak a tömeg felett. Izraelben egészen másként áll a helyzet. Ott a próféták a nép lelkiismerete. Próféciáik erkölcsi és vallási irányúak: megmutatják a népnek Isten útját: igazán cselekedni és igazságban járulni Isten színe elé. Az ő feladatuk nem is az elsősorban, hogy megjósolják: mi fog történni, hanem a népet prédikálva tanítani. Itt megvan az ethikai és a vallási continuitás, folytonosság. Prédikálásuk tárgya: Isten szentsége, Isten igazságossága, Isten kegyelme. Tartalma pedig nem az, hogy mi fog történni, hanem, hogy minek kell történni. És ezt a »keil« szót nem a tér* mészeti szükségszerűség értelmében (necesse est), hanem az erkölcsi szükségszerűség értelmében (debere) kell felfognunk. Jeremiás nem abban látja az igazi prófécia karakterisztikumát, hogy vájjon az ő jóslata beteljesedik-e, hanem abban, hogy a népet vissza tudja-e téríteni gonosz útjáról. Ebben van Izrael próféciájának a legfényesebb pontja. Sokkal inkább üzenet, hirüladás ez, mint jóslat — s amennyiben mégis jóslat, erkölcsileg Isten személyéhez kapcsolódott. És ez az a momentum, ami a pogány próféciából teljesen hiányzik. Mohammed prófétáról említek egy éles példát. Mohammed azt a kijelentést vette Allahtól, hogy a hívőknek csak négy feleségüknek szabad lenni. Neki is lett hamarosan négy. De mikor egyszer egy csapat zsidó asszonyt hurcoltak zsákmányként Medinába, Mohammed olyan szépnek talált közülök néhányat, hogy a kijelentést megtoldotta a maga s'zámára: »kivéve a prófétát, akinek annyi lehet, amennyit csak akar«. Lett is aztán neki hamarosan tizenegy! Gondoljunk el egy ilyen próféciát az Ötestamentumban! Lássuk most már világosan a különbséget. Izrael ben Isten akarata állandó, mert Jahveh erkölcsi és szellemi lény, tehát állandó valóság, aki ma is ugyanazt akarja, mint holnap. A többi népeknél az istenek mindenütt szeszélyesek, kiszámíthatatlanok és gyakran minden egyes esetben külön kell akaratukat közölni. Ezeknél nincs istenismeret! Egy babiloni író így panaszkodik: ami az embernek jó, az istenségnek esetleg rossz. Ellenben a bibliai próféták bizonyossága épen az ő erkölcsi istenismeretükben van. Jeremiás szerint Isten az ő szivükbe írta törvényét s ez olyan gondolat, amit Izraelen kívül hiába keresnénk. Tehát így áll a dolog: Izraelben s azon kívül is találunk prófétákat, de a két fajtának nincs semmi más közös vonása, csak a név s esetleg egyes külső formák, de ezek is még a próféták előtti időből. (Vége.) Ford.: Dr. Tóth Endre. A falunevelés irányelvei. Imre Lajos dr. tanulmánya.* A falu ma úgy az egyháznak, mint a magyarságnak súlyos problémája s ez mindkét részen egyre jobban tudatosul. Mindinkább erősödik a kérdés: mit tegyünk a faluval? Ez a kérdés teszi alkalomszerűvé Imre Lajos dr.-nak a falunevelés irányelveiről írott tanulmányát és a vele való foglalkozást. Mit ír Imre Lajos a falunevelés irányelveiről? Ez a kérdés különösképpen érdekel bennünket. S a * Erdélyi Tudományos füzetek 59. sz. 1933. A Tóth Ferenc- Körben tartott előadás.
