Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1936-12-27 / 52. szám

242. oldal

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1936.

Ennek a félrevezetésnek pedig csak egy esetben állhat ellen: ha mer hitet vallani, hitvalló egyházzá válni. Ez röviden a német helyzet képlete.

Az a kérdés, hogy helyezhetjük bele ebbe a képletbe a legújabb eseményeket? Mint régebbi híradásainkból tudjuk, még 1933-ban a fentebb fejvesztettnek nevezett »német keresztyének« (akik megkülönböztetendők az egyházból formálisan is kilépett és az ősgermán pogányságba visszatérő »német hitűektől«) magukhoz ragadták az egyházi vezetést és megakarták szervezni az egységes, »hitvallásokon felülálló« német nemzetiszocialista protestáns egyházat, mint a harmadik birodalom engedelmes és használható politikai eszközét. Ez a kísérlet részben a rosszul leplezett egyházáruló szándékon, részben a hitvalló kisebbség kemény ellenállásán megtört.

A »német keresztyének« saját híveik előtt is tekintélyüket veszítették, és kisebbségben maradtak. Ma van egy »német keresztyén« kisebbség, egy, főként »német keresztyénekből« kivált többség, és van egy hitvalló kisebbség. Középen áll tehát a többség, s ma már ennek a kezén az egyházi vezetés; főgondja a békítés, egységesítés s új, most már lehetőleg politikamentes választások útján az 1933. előtti rendhez való visszatérés. Ez a többség ma már elítéli a »német keresztyének« egyházárulását és elismeri, hogy a hitvallók bátor kiállására csakugyan szükség volt Ez az elismerés azonban, úgy látszik, inkább csak elméleti, s gyakorlatilag még a rokonszenvig sem igen megy, mivel a többség a hitvallók magatartását túlmerevnek, s ma már ebben a merevségében szükségtelennek, sőt veszedelmesnek találja. A hitvallók viszont a többséget megalkuvónak látják s eddigi küzdelmükben lelkileg megerősödve, éppen hit dolgában semmiféle engedményre és alkura sem hajlandók. A harmadik birodalomban — mint Barth mondta — csak hitvalló egyháznak van létlehetősége és létjoga. S mivel a többség erről jódarabig nem akart tudni, sőt még ma is tétovázik és közvetítő megoldásokon töpreng, a hitvallók csoportja külön egyháznak tekinti magát, helyesebben mondva: »a német protestáns egyház hitvalló maradékának« (bekennende Rest der deutschen Evangelischen Kirche). Az most már a kérdés, mit szól az állam a hitvalló egyházhoz? A hitvalló egyház nem ellensége a nemzetiszocialista államnak, de ha az állami totalitás elve nem engedné meg a keresztyén hit szabad megváltását, vagyis azt, hogy az egyház egyetlen fejének, Jézus Krisztusnak engedelmeskedjék, akkor és csakis akkor kerül szembe az állammal. A jelek szerint ez a szembekerülés egyáltalán nem tartozik a lehetetlenségek közé.

Még csak annyit: sem a »német keresztyéneket«, sem a közvetítéssel kísérletező többséget, sőt még a hitvalló egyházat sem lehet egységesnek tekinteni. Mindenikben együtt van az evangélikus a reformátussal és az uniálttal: ezért és sok más egyébért kétségtelen a belső feszültség. Ezért olyan bonyolult ésí kiszámíthatatlan ma a német egyházi helyzet. De — ha vizsgálata közben a saját egyházi helyzetünkre gondolunk —• mindenesetre nagyon gondolkozásra késztető.

*

Svájc. Sajnos, Kálvin földje sem szolgál valami felüdítő látvánnyal. A bázeli nagytanács mostanában foglalkozoitt az új egyetemi törvény tervével. Ezzel kapcsolatban egy szociáldemokrata tanácstag azt a javaslatot tette, hogy az egyetem theologiai fakultását szüntessék meg. Miért képeztessen az állam lelkipásztorokat az egyház számára? Ha szükség van vallástír dományi előadásokra, — s ezt nem vonta kétségbe — lehet a bölcseleti fakultáson helyet szorítani számukra. A kommunista párt szónoka természetesen a javaslat mellett foglalt állást, s igen élesen bírálta a theologiai fakultást, mint a kapitalista gazdasági rend exponensét és a munkásellenes szellem fészkét. Szavazásnál a polgári pártok 70:44 arányban elvetették a javaslatot. Ezzel azonban még nem dőlt el véglegesen a fakultás sora. Az egyetemi törvény soron levő második olvasásánál ismét felvetődhetik a kérdés.

A svájci »Kirchenblatt« dec. 10-iki száma megjegyzi, hogy sem az eddig elért eredménynek, sem a mostani szavazatarány alapján várható végső döntésnek nem örülhetünk. A katholikus frakció ugyan taktikai okokból a fakultás mellett szavazott, de a frakció szónoka kijelentette, hogy érzelmileg ő is a fakultás megszüntetése mellett van. A polgári pártok másik szónoka pedig úgy érvelt, hogy ő ugyan nem barátja semmiféle theologiának, de éppen a szabadgondolkodóknak kell példát mutatniok a türelemre, ezért járul hozzá szavazatával a fakultás megmaradásához. »Eszerint theologiai fakultást kapunk a katholikusok és a hitetlenek kegyéből!« *.

A bázeli fakultás, évszázadokra nyúló kapcsolataink révén, úgy érezzük, egy kicsit a mienk is. Lapunk nem egy olvasója síipendiumos diák volt a bázeli egyetemen. Nem indoktalan hát, ha a theologiai fakultás körüli harc még egy mozzanatát megemlítjük: a nagytanács egy szótöbbséggel elfogadott javaslat alapján bizottságot küldött ki, annak megvizsgálására, hogy a theologiai fakultás tudományos jellegét hogyan lehetne törvényesen biztosítani. Ez a javaslat nacionalista oldalról jött s kifejezetten a »dialektika theologia« ellen irányul; ennek a theologiának főképviselője u. is, mióta Németországból menesztették, a bázeli fakultás professzora. A javaslatnak az a bevallott kifogása, hogy a »dialektika theologia« veszélyezteti a fakultás tudományosságát, mivel szabad kritikai vizsgálódás helyett tudatosan tudománytalan kijelentéstant ad elő. Wolf er ref. lelkész a »Protestantenblatt«-ban örömmel üdvözli ezt a javaslatot. Felpanaszolja, hogy Barth professzor legutóbb is azt a kijelentést tette, hogy a theologiai tudomány a kijelentéshitet előfeltételezi s nem szabad, hanem kötött, mégpedig hithez kötött tudomány. »A mi népünk —írja — még egy Barth Károly által sem engedi magát egyszerűen a Kálvin vallási és theologiai álláspontjára vissza vezettetni.«

*

Hollandia. Nem egészen humor nélkül való, hogy viszont a hollandok pár hónappal ezelőtt éppen szigorú kálvinista szempontból veszedelmesnek, sőt Kálvin-ellenesnek nyilvánították Barth professzor tanításait, s a nagyobb nyomaték okáért ezt a vélekedésüket zsinati végzésbe is foglalták. íme Svájcban azért nem kell Barth, mert nagyon kálvinista, Hollandiában meg azért, mert nem eléggé kálvinista.

Hollandián itt természetesen csak szigorú református testvéreinket értsük, hiszen a nem-szigorú reformátusok előadássorozatra hívták Barth professzort az utrechti egyetemre (magyarul is megjelent Credo — Hiszek c. könyve éppen utrechti előadásait adja) s idén, az egyetem harmadik centennáriuma alkalmából Brunner professzorral együtt, díszdoktorrá avatták.

Mi lehet a szigorú reformátusok állásfoglalása mögött? Érdekes fényt vet erre Haitjema groningeni