Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1936-12-27 / 52. szám
1936. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 243. oldal. theol. professzor nemrég megjelent tanulmánya. A szigorú reformátusok, különösen Kuyper és Bavinck halála óta — írja — orthodoxiájukban mindinkább megmerevedtek. Ennek az orthodoxiának merevségét mutatja az u. n. kigyóharc. Amint egyházi lapjainkból is tudhatjuk, 1926-ban dr. Geelkerken amsterdami szigorú-református lelkipásztort megfosztotta a zsinat állásától, mivel a kígyó megszólalását s 'általában a paradicsomi történetet nem egészen a betűszerinti ihletés (verbális inspiratio) elvei szerint magyarázta. E zsinati végzés miatt sok támadás és gúny érte a szigorú-református egy házat s ezeknek a hatása alatt meglehetősen magába zárkózott; minden kívülről jött szellemi hatással, így a »dialektika theologiával« szemben is bizalmatlanul viselkedik. Hamarosan megállapította, hogy Barth nem Kuyper és nem Bavinck. De ez még magában véve nem elég a mai helyzet magyarázatára. A szigorú reformátusok éleseszű és jól képzett jogászai az államkormányzásban igen fontos és tiszteletreméltó szerepet játszanak; a jelenlegi miniszterelnök is: Dr. H. Colijn közülök került ki. Politikai pártjuk az ú. n. antirevolucionista (kálvinista) párt évek óta a hatalom tetőfokán áll. Üjabban azonban változott a helyzet. A kormány a válságos időkben kénytelen volt rendkívüli és nem éppen népszerű rendszabályokhoz folyamodni, s félő, hogy a rövidlátó tömeg a válságért és a rendszabályokért is az antirevolucionista (kálvinista) elveket és ezeknek az elveknek a képviselőit teszi felelőssé. Ilyen körülmények között a »dialektika theologia« iránti ellenszenv érthető módon megnövekedett. A »dialektika theologia« u. is kezdettől fogva szemben állt nemcsak a theologiai "liberalizmussal, hanem minden magabíró orthodoxiával, tehát az elveiben túlságosan bizonyos szigorú-kálvinizmussal is, s kritikát gyakorolt a »keresztyén aktivizmus« minden formája, tehát a túlságosan biztos kálvinista politizálás felett is. Ez a kritika ugyan sohasem akarta leszerelni, vagy megbénítani a keresztyén akciókat, de nagyon határozottan figyelmeztetett azoknak kinövéseire és nagy kisértéseire. Ez pedig már éppen elég volt ahhoz, hogy az amúgy is sok bajjal küzködő, ár ellen úszó szigorú-reformátusokat felingerelje. Elveikben érzik támadva magukat, s amikor félteniük kell tiszteletreméltó erőfeszítésekkel elért eredményeiket nem akarják, vagy nem merik a theologiai kritika kockázatát vállalni. Ez van Haitjema professzor szerint a »dialektika theologia« elleni harc hátterében, s mivel ennek a harcnak meg van a magyarországi visszhangja, talán nem érdektelen e háttérnek a megismerése. * Spanyolország. Keller professzor, főiskolánk tb. tanára írja, hogy »hiteles forrásból nyert értesülések szerint a felkelők által elfoglalt területeken számos protestáns lelkipásztort agyonlőttek; név és hely megjelölésével sorolják fel az áldozatokat. A jerezi templom lángokban áll, protestáns személyek eltűntek és életveszedelemben vannak. A protestáns világ kérdezi Franco tábornokot: Igaz-e ez? Hol vannak azok a férfiak, akiknek nevét és sorsát jelentették? Franco tábornoknak minden oka megvan arra, hogy (ezeket a tudósításokat kivizsgáltassa, és a világot tájékoztassa«. Keller professzor írásából az tűnik ki, hogy az 1931-ben vallásszabadságot nyert protestánsok most a vallási türelmetlenség áldozatai. * Magyarország. így vergődik a protestáns Világ a jobb és baloldal harcában. Vájjon mi rejlik és fejlik a mi viszonylagos (vagy csak látszólagos) nyugalmunk felszíne alatt? S ami még fontosabb kérdés: tudjuk-é csakugyan, hogy mi még kegyelmi időt élünk?? Török István. Farkas István püspök és Medgyasszay Yi nce püspök az ORJÓ tiszteletbeli elnökei, Az ORJÓ közgyűlés Farkas István és Medgyaszsszay Vince püspök urakat a Társulat tiszteletbeli elnökeivé választotta. Ez az eljárás nem akart sablonszerű tömjénezés, hajbókoló felkinálkozás, képmutató hízelgés lenni. Nem. Mindez a mi természetünktől távol van s legyen távol minden kálvinistáétól is. * » Az őszinte megbecsülésnek^ a kiérdemelt tiszteletadásnak, a kollegiális szeretetnek a megnyilatkozása volt ez, a primus inter paresek iránt, kik, miként egyházkerületeik részéről a főpásztorrá elhivatást, aként érdemelték ki az ORJÓ részéről ezt a többre elhivatást. Mindkettőjük eleitől kezdve teljes megértéssel és támogatással viseltettek az ORJÓ törekvései iránt. A legkomolyabb tudatában vannak annak, hogy az ORJÓ egyházi életünkben hivatást jelent. Magas pozíciójukban sohasem szűntek meg az ORJÓ érdekében tettre buzdítani, összefogásra inteni. Mindkettőjüknek életcélja a nép, a mi kálvinista népünk lelki és testi erősségének fokozása. A néppel, a népért élni; nemcsak beszélni, hánem cselekedni! Bármikor fordultunk hozzájuk, mindig szeretettel és buzdítással karoltak fel minket, ügyünket. Ennek viszonzását jelenti tiszteletbeli elnökké választásuk s ezáltal ügyünkhöz még közvetlenebb hozzákapcsoltatásuk. Szeretet nyújtja, szeretet fogadja. De más ok is adatott erre. A magunk részéről igen nagy súlyt helyezünk arra, hogy egyházunk vezérkara az ORJÓ működését ne csak támogassa, hanem egyházi szempontból, szigorúan ellenőrizze is. Szükséges tehát, hogy az ORJÓ vezérkarában mindegyik főpásztor benne legyen s minél közvetlenebb beleszólást nyerjen az ügyek intézésébe. Ez a mostani szereposztás szerint úgy fog történni, hogy mivel az ORJÓ az ORLE alapítása s a szerződő fél is a Gazdákkal az ORLE, a legfőbb felügyeletet az ORLE elnöke dr. Ravasz László gyakorolja. Az adminisztratív ügyek főintézését, az ORLE jelölése alapján választott elnök, Makláry Károly, debreceni püspök fogja gyakorolni, ki egyben a legnagyobb s így a legérdekeltebb egyházkerület püspöke. A két másik egyházkerületben Farkas István, illetőleg Medgyasszay Vince püspökök fogják gyakorolni az ORJÓ főpásztorálását. Ebben az elrendezésben aztán, ha hasonló jóindulattal és cselekvő készséggel csatlakoznak hozzájuk az esperes urak és lelkipásztor testvérek, sőt minden mi református atyánkfiái is, jó reménységgel gondolhatunk arra, hogy az ORJÓ ügye mindnagyobb és nagyobb sikereket tud felmutatni Istennek dicsőségére, anyaszentegyházunk és népünk megerősítésére. Egerházy Lajos. Pápán az adventi időszakban minden szerdán volt istentisztelet, amely alkalmakkor dr. Tóth Endre, dr. Török István, lie. Rácz Kálmán és dr. Trócsányi Dezső végezték a szent szolgálatot.
