Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1936-11-22 / 47. szám
Negyvenhetedik évfolyam. 47. szám. Pápa, 1936 november 22. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.-------------------------------------------FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK -------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÄCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, J FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Ökumenikus problémák. Az Ökumenikus Tanács bizottságot küldött ki az 1937. évi oxfordi világgyülés előkészítésére. A bizottság elnöke, dr. Oldham J. H. »Church, community and state« címen írt egy tanulmányt, amely »Kirche, Volk und Staat« címen német fordításban is megjelent. Ez a tanulmány felkivánja tárni azokat az okokat, amelyek a világkonferencia összehivására vezettek, s egyúttal az előmunkálatok irányvonalát is meg akarja jelölni; azzal a megjegyzéssel, hogy nem lép fel zsinórmérték igényével, hanem inkább az eszmecsere, a tovább tanulmányozás megindítása a célja. Mivel kívánatos, hogy ebben az eszmecserében a magyar protestáns keresztyénség is részt vegyen, ismertetni kívánjuk e tanulmány lényeges tartalmát. * »Egyház, nép és állam« — mit jelent ez az összeállítás, hol itt a probléma? Aki gondolkozva szemléli napjaink eseményeit, látja, hogy nagy világtörténeti forduló előestéjén állunk. A nyugati művelődés vezéreszméi átalakulóban vannak: új világ van születőben, de hogy milyen lesz ez az új világ, nem tudja senki sem. Nem tehetünk egyebet, mint hogy nyitott szemmel nézünk bele vajúdó világunkba, s keressük az események értelmét a keresztyén hit fénye mellett. A »totális« állam. Az utóbbi száz év egyik leggyökeresebb változása az állam ügykörének hihetetlen, addig nem ismert kiterjesztése a nevelés, közegészség, közigazgatás, gazdaság körére. Ennek vannak közismert jó oldalai, de vannak kevésbbé feltűnő veszélyei is. Ezek a veszélyek akkor válnak szembetűnővé, ha az állam »totalitás« igényekkel hozakodik elő, vagyis a nép s a néptagok egész életét igazgatni, kormányozni akarja. Ilyen igények érvényesülését nem csak Orosz-, Olasz- és Németországban látjuk, de máshol is. Új formában éledt fel a legyőzöttnek és túlhaladottnak hitt állami abszolutizmus, ami a keresztyén egyház számára komoly veszélyt jelent. »Totális állam az olyan állam, amely az emberre minden vonatkozásban ráteszi a kezét;! a maga tekintélyét teszi minden tekintély forrásává; a vallásnak, művelődésnek, nevelésnek és családnak a saját területén való függetlenségét sem ismeri el, s azon van, hogy minden polgárára ugyanazt a világnézetet kényszerítse... Bár ez a világnézet ,vallás’-nak nem nevezhető, mégis valláspótlékul kínálkozik, s a vallásnak hatalmas vetélytársa lesz.« Mivel ez a világnézet a keresztyén világnézettel össze nem fér, »az Egyháznak vállalnia .kell vele szemben az élet-halál harcot«. Hogy a szovjetállam a vallásnak és a keresztyénségnek halálos ellensége, ez közismert tény. A fasiszta állam alaptétele: »minden az államért«; s ha egyszer az állam mindenek felett áll, akkor ellentét van azok közt,, akik az állam mindenhatóságát hirdetik, s azok közt, akik Isten mindenhatóságában hisznek. Németországban a »világnézeti népnevelés birodalmi vezetője», Rosenberg A. azt írja »A 20. század mítosza« című könyvében, hogy »a fajtánkból eredő népiélek a mértéke minden gondolatunknak, vágyunknak és cselekedetünknek, s végső mértéke minden értéknek«. »Világos — mondja Oldham —, hogy a faji népleiket végső értékmérőül valló nézet és a keresztyén felfogás között, amely szerint egyéni és népi lelki életünk az evangélium ítélete alatt áll, kiengesztelhetetlen ellentét áll fenn.« Anglia ma még demokratikus állam, de az irodalomban már vannak hangok, hogy a megszületendő világállamot egy harcos rend teremti meg, »amely új életstílust alakít ki, s rákényszeríti az emberiségre«. A világállam kormánya éppúgy el fog nyomni minden ellenzékiséget — hirdeti Wells H. G. —, mint a mai diktatúrák. Nem fogja tűrni azt sem, hogy egymással versenyző egyházak rontsák a nép egységét. Egyetlen hit, egyetlen világnézet lesz a világon: »a világközösség erkölcsi önkifejtése«. A szekularizált szellem. A totális (vagy abszolút) állam, mint az előzőkből látható, világnézetében mindinkább földies és pogány, benne a vallásnak és keresztyénségnek másodvagy harmadrangú szerep jut, vagy éppen félreszorítják és megsemmisítik. De megtaláljuk az életfelfogás elvilágiasodását, szekularizálódását a nem totális államokban is. Az állam egyre több befolyást nyer a nevelésügyre; sajtó, rádió és irodalom olyan mértékben árasztja a keresztyén világfelfogást mellőző eszméit, amilyenre pár évtizeddel ezelőtt még gondolni sem lehetett volna. Ami pl. a nevelést illeti, azelőtt a tantárgyak elsajátítására helyezte az iskola a súlyt, most pedig világnézet adására törekszik; a totális állam törekvése e téren az, hogy a nevelés minden intézményével annak az embertípusnak kialakítását munkálja, amelyet ő kívánatosnak tart, s így okvetlenül érinti azokat a végső meggyőződéseket, amelyek az egyház szemében a legszentebbek. (Folyt, köv.) Dr. Trócsányi Dezső. A tüzbiztosítási értékbevalló ivek, ahonnan még nem küldettek volna be, mivel a határidő november 15-én lejárt, most már a legsürgősebben felterjesztendők az ORJÓ-hoz Budapest, Ráday-utca 16. szám.
