Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1936-11-22 / 47. szám
218. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1936. Egyházkerületi közgyűlés. A Barcs székhellyel létesítendő missziói anyaegyházközség és missziói lelkészi állás szervezésének előkészítésére a belsősomogyi egyházmegyei esperes elnökletével bizottság lesz kiküldendő. A tanügyi bizottság jelentéséből megtudtuk, hogy 251 elemi iskolánk van. A tantermek egészségi állapota javult, minthogy a megfelelő tantermek számában 23 szaporodás, a megnemfelelőkében pedig 6 fogyás van. A tanítók1 száma 349, ebből férfi 264, nő 85. Lelkésztanító van 5. Tanköteleseink 82o/0-a jár a magunk iskoláiba és csak 3.2o/o-a másfelekezetű iskolába, T4.7o/0-a állami és községi iskolába. Népiskoláinkra az összes kiadás volt 958.745 P, melynek 50o/o-át az egyházak, 45o/o-át az állam és 5o/o-át a községek viselték. Az iskolavizsgálat szerint kitűnő 180 tanerő, jeles 106, jó 43, elégséges 15. A tananyagbeosztásokkal kapcsolatban figyelmezteti a közgyűlés az egyházmegyéket, hogy az iskoláktól fegyelmi felelősség terhe alatt követeljék meg a vallásoktatásnak a konventi általános óratervben előírt óraszám szerint leendő alapos keresztülvitelét. A konventet pedig kéri, hogy járjon közbe a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnál az egyházi és állami tanterv és órarend összhangba hozatala végett. Az őrségi egyházmegye beadványát, melyben népiskolai vallásoktatási vezérkönyv mielőbbi kiadását kéri, közgyűlés pártolólag terjeszti fel az egyetemes konventre. A vitéz Szalóky Lajos és Zsemlye Gyula ig.tanítók által készített »népiskolai szemléltető képek és eszközök jegyzéké«-t közgyűlés elfogadta és a kimutatásban foglalt képek és eszközök lehető beszerzését az iskolák számára előírta. A missziói bizottság jelentésével kapcsolatban szeretettel üdvözölte a 15. munkaévét befejezett belsősomogyi missziói bizottságot, elsőt a dunántúli egyházkerületben. Felhívta közgyűlés a gyülekezetek lelkipásztorait, hogy a missziói jelentő-iveket fokozott figyelemmel és mindenkor a helyzetnek megfelelően töltsék ki s úgy tekintsék a jelentő-iveket, mint lelkipásztori és gyülekezeti munkálkodásukról szóló beszámolót. Felhivja az egyházmegyei bizottságokat, hogy addig is, mig a gyermekpasztoráció intenzivebbé tételére és irányítására választhatnak az egyházmegye lelkipásztorai közül gyermekmissziói lelkészt, hogy így az egyöntetűség biztosítása és a hiányok orvoslása minél jobban elérhető legyen, a missziói előadók kísérjék fokozott figyelemmel a gyermekmisszió ügyét s ahol csak tehetik, keressék is fel személyesen az egyes gyülekezeteket ez irányú munka végzésére. Örömmel vette tudomásul a mezőföldi egyházmegye ama törekvését, hogy miként az már Belsősomogyban megtörtént, az ifjúsági munkák irányítására ifjúsági lelkészt óhajt beállítani. Felhívta az espereseket, hogy a női munka minél intenzívebbé tételére, ott, ahol még nincs, alakítsák meg egyházmegyénként a papnék szövetségét. Felhívta közgyűlés az egyházmegyei missziói bizottságokat, hogy a szektákhoz tartozók számáról s azok körülményeiről szerezzenek be pontosabb értesüléseket, azok munkáit fokozottan ellenőrizzék. A közgyűlés 14-én este b^S-kor fejezte be tanácskozásait Medgyasszay Vince püspök buzgó imádságával. (Vége.) A dorogi templomépítés története. Irta: Páli Sándor lelkész. 1921 december 26, szent karácsony napja az az Alfa, ama szent lelki kezdet, ébredés a dorogi bányász hívek szivében, amikor mintegy Isten Szentleikének kényszerítő hatása alatt, evangéliomi hitükért és az Ő Őrükért, Jézus Krisztusért lángoló lelkek: élen a ref. Kovács Béla bányagondnokkal, meghívtak engem Dorogra, hogy alakítsam meg az itteni fiókegyházat. Eme meghívásnak készségesen tettem eleget, megjelenvén a közgyűlés egyhangúan megválasztott gondozó lelkipásztorának, első gondnoka a nagyon agilis néhai Kovács Béla bányagondnok, bányamérnök lett. Minden kezdet nehéz, bizony megvolt ez a fiókegyház életében is. Isten azonban sohasem hagyott el bennünket, különösen éreztük ezt minden nehéz feladatunk végrehajtásában. Olyan volt ez a kis gyülekezet, mint a bibliai mustármag, miről Isten Fia, Jézus Krisztus is tanított, — pici kis magból fejlődött ki s erősödött fává, Krisztus földi, látható anyaszentegyházának élő darabjává! Amint nőtt, erősödött a gyülekezet, mindjobban előtérbe lépett a gondolat: templomot kell építeni, hogy ne az iskola padjai között kuporogjanak híveink. A gondolat vággyá lett, a vágy cselekedeteié érett! Dr. Rogrün Jenő bányaorvos, az akkori gondnok, gondnokká választása után 100 P-t adott az építendő templomra. Ezután megindult a gyűjtési mozgalom, mely 500 P-t eredményezett. Évek múlva felszaporodott ez az összeg 1700 pengőre. De mintha a szent buzgólkodást felváltotta volna a tétlenség, vagy talán csak az, hogy gyűjtötte a gyülekezet erejét és hitét a további munkálkodásra. Dr. Rogrün Jenő bányaorvos sok elfoglaltsága után lemondott az egyházgondnoki tisztéről, helyére a közgyűlés Kiss Endrét választotta gondnokká, kinek gondnoksága alatt még serényebben indult meg a templomépítési mozgalom s mint az egyház pénztárosa is hűségesen sáfárkodott. Isten háza utáni vágy mindjobban sarkalta hi-1 veinket a templomépítésre: segítségünkre sietett a bányánál Lőke Károly ref. esperes, felsőházi tag. Hálásan köszönjük szives támogatását. A templomépítés történetében döntő időpont 1935 március 24-ike, amikor is elnökletem alatt a közgyűlés — miután Makár János hitoktató s. lelkész ismertette a templomépítés ügyét, hogy a bányatársulat Lőke Károly esperes közbenjáráísára 250 négyszögöl területet adott a templom számára s felhívta a közgyűlést, hajlandó-e a templomot megépíteni — az egyhangú lelkesedéssel elhatározta Isten segítségével a templom felépítését. Makár János hitoktató s. lelkész mindjárt hozzálátott a munkához, házról-házra járva, felkereste híveinket a bányatelepen és a templomra 4000 P megajánlást gyűjtött, közöttük ebből 1000 P-t evangélikus testvéreink ajánlottak meg. A megajánlást híveink havi részletekben fizették s fáradhatatlanul szedte össze a pénzt Bán Mariska, a mi gyülekezetünk szorgalmas Mártája. Hálás köszönetünk érte! Makár János hitoktató fáradságot nem ismerve járt, prédikált és gyűjtött ref. híveink között: Eszter-
