Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1936-10-18 / 42. szám
190. oldai. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1936. balatonfőkajári lelkipásztornak teljes egyhangúsággal mezőföldi esperessé történt megválasztását. Megerősítette közgyűlés Németh Károlynak egyházkerületi lelkészi jegyzővé, Eötvös Sándornak lelkészt tanácsbíróvá, dr. Konkoly-Thege Sándornak világi tanácsbíróvá történt megválasztását. A világi tanácsbíróvá megválasztott, de időközben elhunyt dr. Szigethy Gyula Sándor emlékét kegyelettel örökíti meg jegyzőkönyvében. Á közgyűlés tárgysorozatának egyes pontjai közül a püspöki jelentést Győry Elemér, a fő- és középiskolai ügyeket Jakab Áron, a vagyoni ügyeket dr. Matolcsy Sándor, a közigazgatási ügyeket Győry Elemér, dr.. Matolcsy Sándor, dr. Tornyos György, a missziói ügyeket dr. Tóth Endre, a népiskolai ügyeket Szabó Bálint, az elnökileg elintézett ügyeket Németh Károly, a segélykérvényeket Jakab Áron adta elő, (Folyt, köv.) A Komáromi Ref. Egyházmegye közgyűlése. Augusztus 27-én tartotta a Komáromi Református Egyházmegye rendes évi közgyűlését Komáromban, a ref. egyház kollégiumának nagytermében az egyházmegyébe tartozó egyházak nagy érdeklődése mellett. A közgyűlést reggel 8 órakor a ref. templomban istentisztelet előzte meg, melynek végeztével a közgyűlés tagjai az egyházmegye vezetőségével az élén, átvonultak a kollégiumba, ahol 9 órakor vette kezdetét a közgyűlés. A közgyűlésen az alkotó tagokon ldvül nagy számban vett részt a református egyházak képviselete. A XC. zsoltár első versének eléneklése után Soós Károly esperes, egyházi elnök szárnyaló imában kérte a Mindenható kegyelmét és áldását a közgyűlés munkájára, majd az alakulás formaságainak elintézése után Nagy Nándor világi elnök üdvözölte a megjelent tanácsbírói kart, s az egyházmegyébe tartozó egyházak szép számban megjelent képviselőit. Kegyeletes szavakkal emlékezett meg Erdélyi Pál dr. egyetemi tanár, volt egyházmegyei gondnok elhunytáról, aki hét éven át volt világi elnöke az egyházmegyének s akinek példát mutató, 'bölcs kormányzása alatt az egyházmegye, dacára az akkori súlyos időknek, a megerősödés és virágzás korszakát élte. A kegyeletes szavakat a közgyűlés megindultan s állva hallgatta végig s az elhunyt világi elnök emlékét jegyzőkönyvben örökítette meg. A világi elnök megnyitó beszéde során hivatkozik Ravasz püspöknek ama megállapítására, hogy a legnagyobb veszedelem a pesszimizmusra való hajlandóság. Erre gondol, valahányszor egyházi ügyekben pesszimizmust tapasztal, amit sokszor belevisznek az egyházi életbe is, holott ez veszedelemmel járhat, mert alkalmas ,arra, hogy lejárassák az egyházi hatóságok tekintélyét és lehangoltságot idézzenek elő az egyházi életben. Joga van mindenkinek a tárgyilagos kritikára, de vigyázni kell, hogy az destrukcióra ne vezessen. — Egyházunkban fegyelemre és rendíthetetlen bizalomra van szükség, mert csak így boldogulunk. Rámutat a református tanítóképző-intézet létrehozására, amelynek életrehivására nagy szükség volt, hogy vallásos szellemben nevelt tanítók és kántorok kerüljenek majd iskoláink élére. Az 1868. évi XXXVIII. tc.-ben gyökerezett jogunk alapján és egyházi törvényeink alapján létesítettük az intézetet, annak megerősödésére és felvirágoztatására kell törekednünk és minden nehézséget le kell küzdenünk, hogy az intézmény megmaradjon. Rendületlenül kell bíznunk állami törvényeinkben s mindent el kell követnünk, hogy törvényes jogainkat ezen a téren is érvényesítsük. A tanintézet számára minél előbb fel kell építeni a megfelelő épületet, amire az egyházmegye eddig már nagy áldozatot hozott, mely százezer koronát szavazott meg a tanítóképző javára. Elismeréssel emlékezik meg arról is, hogy az egyházmegye lelkészei és tanítói személyenként ezer koronát ajánlottak fel az intézet javára, de felkéri az egyházmegye többi funkcionáriusait is s az egész egyházmegye közönségét, hogy hozza meg áldozatát a tanítóképző számára. Nemesebb ügyet ez idő szerint nem támogathatnak a gyülekezet tagjai. A gondnok megnyitó beszédét lelkes éljenzéssel fogadta a közgyűlés, melynek színe előtt Demény Teréz és Nagy Árpád nemeshodosi tanítók letették az esküt. Ezután rátért az egyházmegye a közgyűlés tárgysorozatára. Több közérdekű indítvány letárgyalása után foglalkozott a közgyűlés Vágó Ede aljegyző előadásában a barsi egyházmegyének az egyházfegyeíem tárgyában hozott határozatával, melyet a közgyűlés magáévá tett és kimondotta, hogy a konvent 1933. évi közgyűlésén hozott fegyelmi szabályrendeletet éléibe lépteti, mely határozat a lelkészek által október utolsó vasárnapján a templomi szószékről kihirdetendő. Boross Kálmán javaslatára felkérte a közgyűlés az esperest, hogy az egyházak látogatására az egyházmegye tanácsbiráiból bizottságokat állítson össze, amelyek időben értesítendők eme tisztüknek az E. T, I. te. 168. s a következő §-ok értelmében való elvégzésére. A közgyűlés ezután Soós Károly esperes tartalmas és minden részletre kiterjedő jelentésével foglalkozott. Az esperesi jelentés, amelyet Csekes Béla főjegyző ismertetett, elismeréssel emlékezett meg az Egyetemes Egyház legnépesebb egyházmegyéjének közállapotáról, melynek lelkészei és elöljárói az elmúlt évben is hűséges kitartással végezték hivatásukat, több egyház templom és iskolák építésével, nagy áldozatokkal szolgálta az Isten országát. De fájdalmasan jelentette másrészt, hogy az elmúlt évben ismét egy kebelbeli iskolát volt kénytelen az egyház községi iskolának átengedni, mert a hívek évek óta tartó súlyos anyagi helyzete lehetetlenné tette annak további fenntartását. Különös nyomatékkai figyelmezteti az esperes a gyülekezetek tagjait, hogy iskolákat még áldozatok árán. is igyekezzenek megtartani, hogy méltó utódaik legyenek az áldozatoktól soha vissza nem riadó derék őseiknek. Nagy elismeréssel emlékezik meg a jelentés a losonci lelkészképző szeminárium áldásos munkájáról és Sörös Béla thepl. igazgatónak ez intézet létrehozása és felvirágoztatása körül elévülhetetlen érdemeiről. Söröss Béla az egyetemes egyház valamennyi munkaterületén is rendkívül értékes munkásságot fejtett ki, odaadó, hűséges és önfeláldozó tevékenysége hálára kötelez mindannyiunkat. De hogy őt továbbra is megtarthassa az egyház, erőfeletti munkájához támogatást kell nyújtani az egyetemes egyháznak és ezért indítványozza az esperes, hogy írjon fel az egyházkerület útján az egyházmegye, hogy a theologiai szemináriumba legalább két rendes tanárt állítson be,
