Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1936-01-19 / 3. szám
Negyvenhetedik évfolyam. 3. szám. Pápa, 1936 január 19. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÍP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.__________________________----—----------——TM— FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK---------------------------------—----FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA( I FŐMŰNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ | TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A Biblia akadályai. Irta és a Református Élet pápai konferenciáján elmondotta Benkó Ferenc nyug. államtitkár. A mai élet sokféle akadályt állít az ember és a Biblia közé. Ezek között egyik legáltalánosabb vonatkozású az a mostani időket annyire jellemző lázas és mohó törtetés a mindennapi kenyér, az élvezetek, a társadalmi emelkedés és a hatalom után, ami az emberek testét-lelkét teljesen igénybe veszi, minden idejüket leköti és megakadályozza őket abban, hogy »az odafelvalókkal« törődjenek, »nem a földiekkel«. A világi dolgok túlértékelése és az érettük folytatott küzdelem a Bibliától sokszor még azokat is távoltartja, akik pedig mások és önmaguk előtt is jó keresztyén számba mennek, templomba járnak, megfizetik egyházi adójukat, a perselybe is beledobnak egy-egy óvatosan megválasztott pénzdarabot, esténként lefekvéskor elmondják a Miatyánkot és meg vannak győződve, hogy ennél többet már igazán nem kell tenniök, a bibliaolvasás, a Bibliával való foglalkozás a papok dolga. Nincsenek megvilágítást igénylő hitbeli problémáik; lelki szomjúságukat eloltotta vagy felébredni sem engedte a világiasság. Ugyanilyen akadálya a Bibliának az a szintén modern lelki jellemvonás, amit felvilágosodottságnak szoktak nevezni. Ez a gyakran hallható relytélyes szó olyasmit jelent, ami nagy értékekkel együtt nagy veszedelmeket is rejt magában. Jelenti egyrészt a küzdelmet a tudatlanság, a babona és előítéletek ellen, jelenti az ezektől való mentességet, mennél több hasznos ismeret megszerzését és az emberek egymással való érintkezésének megkönnyítését, ámde másrészt jelenti az értelem uralmát az érzések fölött, a tudás fölébe helyezését a hitnek és az alázat helyettesítését önbizalommal. A felvilágosodott ember fölényesen tekint azokra, akik — szerinte — naivul elhisznek olyan dolgokat, amiket a tudomány, avagy az érzékelhető tapasztalat nem igazol. És mert a Bibliában nagyon sok ilyent talál, ezért csakhamar elfordul tőle. Különösen a tanult emberek között sokan vannak, akik ilyen lelkiállapotban élnek vagy átmennek ezen a lelkiállapoton, amelyben a világi tudomány elnyomja az isteni igazság után való szomjúságot. De gyakran még azoknál is, akiknek a lelkében ott él ez a szomjúság, a Bibliával való benső kapcsolatnak egy különös akadálya jelentkezik, ami lényegében nem más, mint az ellentéte annak a felemelő és nyugodt biztonságnak, amelyikben Pál apostol olyan szent meggyőződéssel vallja, hogy »nem szégyenlem a Krisztus evangyéliomát«. A mai keresztyén emberek legtöbbje ezt semmikép sem mondhatja el magáról. A Szentirás igazságaival, tanításaival és parancsaival nemcsak a cselekedeteink és mulasztásaink által jövünk lépten-nyomon ellentétbe, de szavainkban, megnyilatkozásainkban és hallgatásunkban is. Ha olyan emberekkel kerülünk össze, akiknek »a keresztről való beszéd bolondság«, aligha mondjuk meg nekik, hogy mi meg ép ezt tartjuk a legnagyobb bölcseségnek és ha a Biblia és a társadalom erkölcsi felfogása között összeütközést látunk, nem sietünk bátor és beszédes bizonyságot tenni az'előbbi mellett. Én még nem hallottam olyan esetről, hogy valamelyik presbiter vagy egyháztag kilépett volna egy társaskörből vagy egyesületből azért, mert az nem zárta ki. a tagjai sorából az életeket megrontó nőcsábítót, vagy az emberölő párbajhőst. Nagy akadálya a Bibliának a kellő őszinteség hiánya a róla szerzett tapasztalatainkban és a hozzá való viszonyunkban. Amilyen szívesen, boldog dicsekedéssel adunk számot a bibliaolvasás útján nyert lelki gazdagodásunkról, ép oly szivesen elhallgatjuk, mert önmagunk és mások előtt egyaránt resteljük bevallani, hogy a Bibliában, különösen az 'Ószövetségben, sok olyan részt találunk, amelyik nem kötötte le érdeklődésünket és nem szolgált épülésünkre, mint például a különböző nemzetségi felsorolások, a külső vallási ceremóniák és azok eszközeinek részletes leírásai, a zsidóság történetének véres és kegyetlen eseményei; viszont más bibliai részek értelmét nem tudtuk kellőkép felfogni és a sok helyt mutatkozó ellentmondásokat megmagyarázni. Ezek a nehézségek a theologiai szakképzettséggel nem rendelkező bibliaolvasóknál sokszor felmerülnek és könynyen okozóivá válnak a Bibliához fűzött várakozásokban való csalódásnak és ezzel járó csüggedésnek; mig az a tudat, hogy ezeken a nehézségeken mások is átmentek, bátorítást nyújt és annak a megismerésére sarkal, hogy miként háríthatok el vagy küzdhetők le ezek az akadályok? (Folyt, köv.) A konferencia után. A Református Élet pápai konferenciája, mely A bibliás magyar címet viselte, a lapunkban közölt tárgysorozat szerint folyt le. Az előadók túlnyomó többsége megérkezett és így semmi fennakadás sem történt. Visszatekintve egy hét távolából a konferenciára, örömmel állapíthatjuk meg, hogy az minden tekintetben megfelelt céljának és a hozzáfűzött váradalmaknak. Központja a Biblia volt és áldott élmény volt hallani, amint a magyar értelmiség legelőkelőbb képviselői, volt miniszter, tényleges államtitkár, főiskolai tanárok, ügyvédek, orvosok forró bizonyságtevéssel melegítették az összes jelenlevők szivét, hogy felébredjen az alvó
