Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1936-07-19 / 29. szám
Negyvenhetedik évfolyam. 29. szám. Pápa, 1936 július 19. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE _____________________ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP._______________________---------------------------—----------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK---------------------------------—-----FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA) | FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK r Az Ószövetség értékelése. Az Ö- és Újszövetség között tehát nem lényegi különbség van, hanem csak a végrehajtás tekintetében különbözik a kettő. Ezt pedig úgy értsük, hogy nem a kijelentés fejlődik a két szövetségben — 'az itt is, ott is ugyanaz —, hanem csak az embernek' a kijelentésre való ránevelése ér el egyre magasabb fokot. Isten ugyanis a kijelentés által neveli a kijelentés befogadására az embert, és ez a nevelés 'az elején természetesen más eszközöket használ, mint a végén. Csak az a kérdés, vájjon mi már Isten nevelőiskolájában csakugyan annyira előrehaladtunk-e, hogy fölényesen elvethetjük magunktól a kezdeteket? Ha fölényeskedünk és el akarjuk vetni a kezdeteket, épp az a jele annak, hogy még a 'kezdeteknél (sem tartunk! De hát ha ennyire egynek vesszük a két szövetséget, miért az egyik Ószövetség s miért a i másik Újszövetség, vagyis mi értelme van az Ö- és Üjszöfvétség megkülönböztető elnevezésének? Erre a kérdésre mást nem felelhetünk, minthogy itt reánk nézve csak idői, illetve történeti, nem pedig lényegi megkülönböztetésről van szó. Amint a két névbe lényegi megkülönböztetést igyekszünk belemagyarázni, vagy az Ó-, vagy az Újszövetséget félreértjük, a Biblia egyik felének félreértése pedig múlhatatlanul maga után vonja másik felének is félreértését. Luther nemcsak az Újszövetségről, hanem a Biblia egészéről mondotta, hogy a Szentírás bölcső, amelyben az Úr Jézus nyugszik; tehát reformátorunk szerint az Ószövetség is Jézus bölcsője. A mi másik reformátorunk: Kálvin pedig így tanít bennünket: »Azzal a szándékkal kell olvasnunk az írást, hogy Krisztust találjuk benne. Aki ettől a céltól eltér, egész életén át fáradozhat és tanulhat, mégsem jut el soha az igazság megismerésére. Avagy lehetünk-e Isten bölcsesége ríelkül bölcsek?« (CR. 47, 125.)2 A [Biblia két különböző s itt-ott ellentétes részében lássuk meg tehát az aranykapcsot, az egyazon Igét, amely tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Ennek az egységnek a felismerése esetén győződünk meg a felől is, hogy mennyire kicsinyesek és értelmetlenek az Ószövetség elleni támadások. Jézus az Ószövetség talaján nőtt fel és az Ószövetség volt Jelki tápláléka. Ez a táplálék pedig nem »zsidókoszt« volt. Az Ószövetség nagyjaira ugyanis nem az a jellemző, hogy zsidók, hanem, hogy próféták voltak (Söderblom). Az izraelita-zsidó nem is faji, hanem vallási fogalom a Bibliában. (Mt. 3, 9.) Mindenkor tiltakoznunk kell hát az ellen a fajelmélet ellen, amelyik a lelket, szellemet és hitet a vér funkciójává akarja 2 Kálvin tanára nézve 1. bővebben : Az Ószövetség értékelése Kálvin Institutiojában c. dolgozatomat. Megjelent a Kálvin és Kálvinizmus c. gyűjteményes mű 121 — 139 lapján (Debrecen, 1936). lealacsonyítani és élettanilag akarja magyarázni. Nem a vér funkciója a lélek, a szellem és a hit, sőtéppen ezek lehetnek úrrá a vér felett is, amennyiben legyőzhetik és megzabolázhatják a test és vér kívánságait. Ezt éppen a keresztyénségnek tudnia kell. Most, midőn az Ószövetség értelmét és a Biblia egységét vizsgáltuk, felmerül a kérdés, vájjon az Ószövetség-tudomány látja és megmutatja-e ezt az értelmet és egységet? Lehet, hogy nem. Az Ószövetség-tudomány ugyanis elvilágiasodott, profán szellemű vallástudománnyá lett, elveszítette a theologiai szempontokat és talpa alól az egyházi talajt. Annakidején az orthodoxiával szemben eredményesen megküzdött és kimutatta, hogy az Ószövetség nem isteni diktátum, hanem tévedésekkel tűzdelt, ígyarló emberi munka. Az ószövetség valóban csupa emberi szó, de ebből még nem következik, hogy nem is lehet Isten szava. Már pedig az Ószövetség-tudomány, nyiltan vagy kevésbbé nyiltan, ezt az elhirtelenkedett konzekvenciát vonta le, ahelyett, hogy meglátta és megláttatta volna, hogy Isten az ő kijelentésében mindenkor emberi szavakon át szólt, és ezeken át csakugyan ö maga szólt és szól ma is, jótetszése szerint, mihozzánk. Az ige úgy van benne a Bibliában, mint izzás a vasban, vagy villamosság a drótban. Ezt a tüzet, ezt a villamosságot kell megéreztetnie az ószövetségi írásmagyarázatnak, ha újra theologiai jelleget akar nyerni, vagyis ha szolgálni akar a lelkipásztori gyakorlatnak és az egyháznak. (Vége.) Török István. A veszprémi ref. egyházmegye lelkészegyesülete június hó 29-én tartotta ez évi rendes értekezletét Veszprémben. Az egyházmegye lelkipásztorai néhány kivétellel ezúttal is megjelentek s mivel közülük csak egy igazolta távolmaradását, itt hívjuk fel őket igazolásra. Jelen volt a gyűlésen Egerházy Lajos ORJÓ igazgató is, akinek javaslatai, hozzászólásai különösen szociális természetű ügyeinket szolgálták, í A 90, zsoltár 1. versének eléneklése és Hajda Gyula imádsága után Szűcs József esperes, az értekezlet elnöke, mondta el mindig élményt jelentő megnyitó beszédét. Rámutatván a gazdag tárgysorozatra, ami megvitatásra vár, mindenekelőtt igazolta, hogy miért maradt ki belőle az idén az ORLE legtöbb tétele. Vegyük sorra őket. Az első a stóla kérdés. Sokat zengett kérdés és részünkről is nem egyszer eldöntött kérdés, hogy a stólát meg kellene váltatni, mert furcsa dolog az, hogy valaki egy életen át fizet rendes adót egyháza fenntartására s amikor keresztelés, esketés, temetés van, külön is kell fizetnie az egyház által tartott funkcionáriusok részére. Hogy mégse történt megváltás,
