Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1936-07-19 / 29. szám
128. oldal. 1936. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. nem lehet más magyarázata, mint hogy ez a probléma eddig csak a kis gyülekezetek problémája volt, a nagy gyülekezetek lelkészei nem tartották helyénvalónak a fix megváltást. Ma már — változván az idők, bizonytalanná válván a nagy stólajövedelmek — nekik is van stólamegváltási problémájuk. De miért feszegessünk mi olyan kérdést újra, amiben már régen állást foglaltunk, miért lövöldözzünk olyan puskaporral, amit újra feltaláltak. Ha eredménye lesz a dolognak mi csak örülünk neki s nem leszünk a jónak elrontói. A második a lelkészi nyugdíjtörvény életbeléptetése. E tárgyban is vannak már egyházmegyei, kerületi s ezek alapján konventi határozatok, tehát eldöntött kérdés, amit újra tárgyalni felesleges. A harmadik az úgynevezett tudományos kérdés, ez idő szerint valamely idegen nyelvű belmissziói kézi könyv ismertetése, szintén nem került tárgyalás alá. Nem azért, mintha egyházmegyénkben nem volnának nyelvi ismerettel rendelkező, megfelelő képzettségű lelkészi egyének, de hol vannak a forrásművek, ki veszi meg és ki adja azokat és ha valaki neki fekszik a szorosan vett tudományos munkálkodásnak, mi lesz az »egyebekkel«, hisz ma a papnak egyházépítőnek, szervezőnek, harcos őrállónak, nemzetgaszdásznak, építőtervezőnek, finánc-politikusnak, adóvégrehajtónak, Írnoknak, adminisztrátornak, ispánnak, még jó, ha nem béresnek kell lennie. Vagy ezt végzi valaki, vagy visszavonul tudós könyvei közé mert két úrnak szolgálni nem lehet. Aki megpróbálja, csak hiábavaló kapkodásról, de nem eredményes munkáról számolhat be. A római egyházban megvan a lehetőség, hogy mindenkit a maga helyére 'állítsanak. Akinek a hitszónoklathoz van talentuma, azzal hitszónokoltatnak, aki szervező talentum, megteszik gazdasági ügyek kormányzójává, aki tudós könyvmoly, annak ott a helye a könyvtárakban, akinek az újságírásra van tehetsége, a sajtóhoz osztják be. Ez a jnuiíkamegosztás nálunk lehetetlen. Sokszor kell két, esetleg több úrnak szolgálni, ne csudálkozzunk, hogy az ORLE tudományos körkérdéseivel gyakorlati lelkipásztoroknak nem áll módjukban foglalkozni. Ezek után megemlékezett az elnöki megnyitó azokról az ünnepségekről, melyek június hó 3-án voltak Debrecenben, amikor is Baltazár Dezsőnek, a ma élő legnagyobb és legelső magyar j>apnak 25 éves püspöki jubileumát ünnepelte a magyar ref. egyház és szólott róla ékes szavakkal, mint az ORLE megteremtőjéről, vezéréről, éltető leikéről, az általa leküzdött nagy akadályokról, a Kálvineumok érdekében kifejtett apostoli munkájáról, a harcokról, melyeket azért kellett vívnia, mert az epigonok szerették volna letaszítani arról a piedesztálról, melyre az isteni' kegyelem emelte, melynek gránit alapján hatalmas ércalakja közöttünk és felettünk messze kimagaslik és úgy áll előttünk, mint a magyar kálvinizmus élő lelkiismerete, akinek minden szava, minden kinyilatkoztatása ércbe öntésre kívánkozik, akit hallgatni és követni kell. Az elnöki megnyitó hatása alatt az értekezlet lelkesen ünnepelte Baltazár Dezsőt s Kovács Lajos indítványára elhatározta, hogy áldáskivánságainak, szeretetének és tiszteletének jegyzőkönyvi kivonatban ad kifejezést. A tárgysorozat első pontjaként Bakos Lajos szerepelt nagyszerű előadásban, mely az Institutio jelentősége mellett ismertette azokat a szempontokat, amelyek szerint Kálvint értékelni szokták s rámutatott arra, hogy amikor ő róla emlékezünk, legyünk tisztában azzal, hogy itt nem egy ember dicsőségéről, szellemének ragyogó megnyilatkozásáról van szó, hanem Isten ügye iránti felelősség tette őt az Institutio írójává, a reformáció exponensévé, akiben legtisztábban nyilatkozott meg a reformáció lényege. Az Isten ügye iránti felelősség tette fáradhatatlanná, bátorrá, nyugodtá, megelégedővé, lemondóvá, Isten szolgájává, a dicsőséget egyedül Istennek adóvá. Ugyanez a gondolat folytatódott Boda József nagy figyelemmel hallgatott előadásában A szervilizmus a kálvinizmus tükrében. A nagy igazság, hogy egyedül Istené a dicsőség, magával hozza, hogy a megalázkodás csak Isten előtt történhetik. Minden más előtt való meghajlás megrablása az Istennek. A ref. ember előtt nincs más úr, csak az élő Isten, tehát csak neki engedelmeskedik és ellene keik hogy álljon minden törekvésnek, mely Istennel ellenkezik. Kovács Lajos a Szeretetszövetséggel kapcsolatban arra a kérdésre adott feleletet, hogy hogyan lehetne a diakónusok kiszállását nélkülözni. Úgy, hogy a tagdíjakat összeszedjük magunk. Ez irányú javaslatát el fogadta az értekezlet s egyben elhatározta, hogy a beszedett tagsági díjak ezentúl egyenesen az ORSz. címére küldendők. Gáty Ferenc az egyházlátogatás reformjáról szólt, s a kérdésre Krisztusért égő leikével világított rá. Felemlítette annak bibliai alapjait, Pál apostol gyülekezetét látogató munkáját, továbbá, hogy a reformátori időkben is megtaláljuk a kanonika vizitáció nyomait s hangsúlyozta annak ma is szükséges voltát. Indító oka a múltban is az volt, hogy »bajok« voltak a gyülekezetekben, ma is ez teszi indokolttá, hiszen ma is vannak bajok, egyik oldalon a sátán erőszakos munkája, másik oldalon a szektárius veszedelem. A vizitáció ma számonkérés, vizsgálat jellegű, s ezen változtatni kell. Legyen vizsgálat továbbra is, de ki kell mélyíteni lelki irányban. A lelkipásztor, a tanító, a presbiterek, a gyülekezet spirituális vizsgálatává kell tenni s a (Szentlélek által való építés eszközévé, vagyis olyanná, hogy ne csupán számon kérjen, hanem adjon is. Közöljön lelki ajándékokat s a nyomában támadjon olyan érzésünk, hogy a Krisztus látogatott meg bennünket. Szitassy Sándor a lelkésztanítóság egyházmegyénket különösen érdeklő problémájával foglalkozott. Szólott azokról a nehézségekről, amelyekbe ütközik a két pályának egyszerre, vagy együtt való elvégzése, a kettőnek a gyakorlatban való összekapcsolása, amiből a legtöbb esetben vagy az egyházra kár származik, úgyhogy felekezeti szempontból érzékeny veszteség ugyan minden iskola bezárása, mégis rá kell helyezkedni ajrra az álláspontra, hogy a lelkésztanítóság minél előbb megszüntetendő. Az iskoláért nem szabad kockáztatni az egyházat, mert ami feltétlenül szükségessé teszi a felekezeti iskolának fennállását, a hű egyháztagok nevelése: a lelkiismeretes vallásoktatás és az ifjúsággal való intenzív foglalkozás által biztosítható. Somogyi Zoltán a felsőborsodi lelkészegyesületnek sérelmeink tárgyában szerkesztett memorandumát ismertette s annak pontjait — javaslatára — az értekezlet magáévá tette s Egerházy Lajos indítványára kéri az ORLE közgyűlését, hogy állapítsa meg azokat a követelményeket és kívánságokat, amelyek egyetemes- szempontból, minden pártpolitikai vonatkozás nélkül a magyar ref. egyház és a ref. lelkészek érdekeit érintik s amelyek megvalósítását és támogatását
