Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1935-09-29 / 39. szám
1935. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 175. oldal. Áron esperest 40 éves lelkipásztori szolgálata, Vizváry Miklós ig. tanítót a Vkm úr részéről kifejezett elismerő kitüntetése és Nánik Pál nyomdavezetőt 50 éves nyomdászsága, dr. Lázár Andor m. kir. igazságügyminisztert a kecskeméti egyházmegye gondnokává megválasztása és Lichtenstein Lászlót, a tiszai ág. h. ev. egyházkerület felügyelőjévé választása alkalmából. Szeretettel köszönti a véglegesen megalakult szombathelyi új egyházközséget és annak első lelkipásztorát Bódáts Jánost, a nyugalomba vonuló id. Jákói Pál és Barsi Sándor lelkipásztorokat, valamint dr. Jókay-Ihász Miklóst egyházmegyei gondnoksága 10 éves évfordulója, Fejes Zsigmond gimn. igazgatót 30 éves-, dr. Pongrácz Józsefet 25 éves tanári- és Ólé Sándort 25 éves lelkészi szolgálata alkalmából. A felekezetközi viszonyról szólva közgyűlés, őszinte sajnálkozással és hazafiui fájdalommal állapítja meg, hogy a különböző keresztyén felekezetek között nincs meg a kivánt béke, ami az anyaszentegyház egyetemének is, de nagyobb mértékben hazánknak és nemzetünknek árt. Hirdetik széltében-hosszában: békesség, békesség és nincs békesség; különösen a róm. katholicizmus tekintélyes része mereven elzárkózik a protestantizmustól, még a nagy nemzeti ideálok együttes szolgálatában is. Egyházkerületi közgyűlés, mig egyrészt elvárja jogos érdekeink megvédését, másrészt nemzeti küldetésünk betöltése szempontjából és a kapuinkon dörömbölő közös veszedelem ellen szükségesnek tartva az összes keresztyén felekezetek békés együttműködését, összefogását, óva inti egyházunk minden tagját a szélsőségektől és az ellentétek szításától«. Az »ág. hitv. ev. egyházhoz való viszonyunkban is kivánni valók állanak fenn. Jó reménységgel néz a szombathelyi vagyonmegosztási ügy kielégítő és megnyugtató módon való elintézése elé, miután a közös protestáns bizottság megjelölte a kibontakozás lehetőségét, másrészt azonban szomorúan gondol az egymással szembehelyezkedés káros következményeire: azért nyomatékosan felhívja az összes illetékes tényezőket a testvéri szeretet ápolására, atyafiságos együttműködésre, hogy a protestáns testvériség a mi egyházvidékünkön áldásos gyümölcsöket teremjen. Az államhoz való viszonyunk kapcsán »egyrészről hálával emlékszik meg közgyűlés, arról, hogy a róm. kath. egyháznak a történelmi hagyományok alapján élvezett kiváltságai ellensúlyozására különböző címeken, leginkább iskolai terhek fedezésére a prot. egyházak tekintélyes állami támogatásban részesültek a múltban, másrészről aggodalommal látja az állam súlyos kényszerhelyzetében egyéb tételekkel együtt a mi egyházunknak nyújtott egyházi és iskolai segélyek oly nagymérvű lecsökkenését, melyek — az iskolai terhek szinte folytonos emelkedésével — rendkívül súlyos helyzetbe sodorták dunántúli szinmagyar gyülekezeteinket és felsőfokú tanintézeteinket. Egyházkerületi közgyűlés nem vár kivételes elbánást, azt azonban kéri, hogy évszázados nemzeti szempontból az első vonalba sorakozó tanintézeteink fennmaradása és fokozatos fejlesztése lehetővé tétessék, hogy nehéz helyzetben levő tisztviselőink legalább esetről esetre államsegélyben részesíttessenek. Az elemi népoktatás terén pedig ismételten és hangsúlyozottan kéri az egész országban minden lakosra és minden községben arányosan kivetett kultúradó behozatalát. Rámutat arra, hogy ez nem felekezeti, hanem nemzeti ügy, mert azok a terhek alatt roskadozó, a magyar nemzet lelkiségétől idegen áramlatokkal küzdő közületek és intézmények, az istenféleleni és a vallásosság mellett a magyar nemzeti gondolatnak és a magyar állameszmének végsőkig elszánt fellegvárai, továbbá arra, hogy az állam pénzügyi helyzete ebben akadályul nem szolgálhat, mert ez az egész reformmunka nem az államkincstár külön megterhelésével, hanem az iskolai terhek arányos elosztásával jár — azok között az egyének, birtokok, vállalatok, részvénytársaságok stb. között, melyek eddig iskolai teher viselésében nem vettek részt. (Folyt, köv.) T emplomalapkőletétel. Tapolca és vidéke protestáns hívői templomot építenek. A gazdasági válság rettentő vagyonfosztó esztendeiben fillért fillérrel növeltek, hogy Isten tiszteletére hajlékot építhessenek. Hitében, bizodalmában mily erős ez a nemzedék, amely erre az erőfeszítésre képes! Milyen lángoló lelkű papjai is vannak a gyülekezeteknek, amelyek együttesen építenek a korban, 'amikor akkora a széthúzás és annyi mindent lebontanak. Vasárnap, szept. 15-én délután volt ennek a meginduló magasztos munkának megáldása: a kertvárositemplom alapkövének letétele. A fundamentum virágdíszben állott. Ornátusban, ősi talárban ott állottak a két egyház papjai: Halka Sándor, Nagy Lajos, Novák Elek, Menyhárt István és Németh Károly lelkipásztorok. Körülöttük presbiterek, nőegyletek vezetői, hívők, Tapolca nagyközség képviselői, egyházak, intézmények, hivatalok küldöttjei. Ájtatosan hangzott föl az egyesült énekkar imádságos fohásza, amelyet Cseke Zoltán dirigált. Halka Sándor, a belsősomogyi ref. egyházmegye esperese, aki annyi szeretettel gondozta éveken át a tapolcai hiveket és a templomépítés gondolatát, Bibliát olvasott és magyarázott, imádsága a szivekből szólott az Úrhoz, akinek áldását kérte a templomépítő nemzedékre, Istennek új házára. Erős vár a mi Istenünk ... ősi melódiája után Nagy Lajos, a zalai ev. egyházmegye esperese tartott hatalmas beszédet, amelynek gondolatsorai olyanok voltak, mint a templomívek, amelynek áhítatában közel jutunk az Örökkévalóhoz. Németh Károly-ref. lelkész az alapkőbe elhelyezendő okmányt ismertette, amelyből közöljük a következő részeket: Tapolcán a reformátusok története a köveskáli anyaegyházzal kapcsolatosan bukkanik fel. A múltról annyi adat áll rendelkezésünkre, hogy a Tapolcára költözött és letelepült reformátusságot, a köveskáli egyház veszi a gondozása alá. Amint szaporodnak a hívek, intenzívebbé válik a gondozás. A köveskáli lelkész nemcsak liturgikus funkciók végzésére száll ki, hanem kijön külön is isteni tiszteleteket is tartani. Úrvacsorát osztani és ellenőrizni a hitoktatást. A köveskáli legátusok ünnepek alkalmával megrekvirálják Tapolcát is. A háború után népesebb a település, a hitélet is élénkebb lesz. 1926-ban Keszthely missziói jellegű anyaegyházzá alakul, lelkészt választ, Csontos Béla személyében, aki azt a felsőbb egyházhatósági irányítást kapja, hogy szervezze meg és bírja csatlakozásra a tapolcai és sümegi járás, Tapolca és Sümeg körül szétszórt református híveit, a Keszthely, Tapolca, sümegi misszió körben. így alakult meg a Tapolca és Vidéke Ref. Fiókegyházközség, mely Tapolcán kívül 16 politikai községet foglal lelki hatósága alá. Megalakul a presbitérium, Vargha Gyula gyógyszerész gondnokkal az élén és
