Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1935-09-29 / 39. szám
176. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1935. Csontos Béla lelkipásztor páratlan agitálása életrekelti a szétszórt csontokat. Élénk gyülekezeti élet indul meg, különösen az asszonyok buzgólkodnak, estélyeket, egyháztársadalmi összejöveteleket rendeznek és célul tűzik ki a templomépítést. Csontos Béla másfélévi áldásos és építőmunka után eltávozik őrhelyéről Amerikába és 1927 októberében Németh Károly somogyszobi lelkész foglalja el a keszthelyi lelkészi állást s így átveszi a Tapolca és Vidéke Ref. Fiókegyház gondozását. Folytatja a munkát ott, ahol elődje elhagyta. Iparkodott a gyülekezet lelki és anyagi megalapozottságát elmélyíteni. Sikerül a gyülekezetét, Halka Sándor esperes hathatós támogatásával, az adósegélyes egyházak közé felvétetni. A templomépítés gondolata is állandóan érlelődik. 1932- ben a mostani telek felső parcelláját megveszi az egyház. A gondnoki székben is változás áll be. Vargha Gyula helyébe, ki közben elköltözik, Marton Kálmán kerül, ki nagy lendülettel áll a továbbfejlődés élén. A lelkiélet is mélyül. Nemcsak minden hó első vasárnapján és a nagy ünnepek alkalmán száll ki a lelkész, hanem kint van minden csütörtökön hitoktatás végett és ezeket az alkalmakat adventban, böjtben, az evangélikus lelkésszel felváltva esti áhítatok, bibliamagyarázatok tartására használják fel. 1928-ban megalakul a „Loránttfy Zsuzsánna Nőegylet“ dr. Deák Jenőné elnöklete alatt, kit eltávozásával Marton Kálmánné vált fel 1933-ban az elnöknői székben, aki rendkívül mozgalmas egyháztársadalmi tevékenységet fejt ki munkatársai segítségével és hathatósan növelik a templomalapot. A református fiók és az evangélikus fiókegyház vezetősége látva a két fiókegyház azonos helyzetét, igényeit, célkitűzését és törekvését, valamint anyagi teljesítőképességét, 1935 januárjában megteszi az első lépést a közös temlom felépítése iránt, amely lépést Isten ime a mai nap megérésével áldotta meg. Soli Deo Gloria. Egyedül Istené legyen a dicsőség! Közének után Menyhárt István ev. lelkész imádkozott, fölemelve lelkeinket az ünnep magasságához. Majd ezután a nagyszámú közönség a Himnusz imádságos hangjaival búcsúzott az épülő falaktól, amelyeket a hívők erős hite emel magasba. hoz tető a á. azt az elsősorban római katholikus theológusoknak szóló figyelmeztetést, hogy »mennyire szükséges lenne, hogy a Szentírás minden egyes könyve a tudományos és gyakorlati élet követelményeit egyaránt tekintetbe vevő bővebb magyarázatokkal kidolgoztassák és közkinccsé tétessék«. Igaza van tökéletesen, hogy »ezzel még adós a Szentírásnak a magyarnyelvű theológia«. A zsoltároknak e könyvben adott fordítása’ bár szem előtt tartotta a masszoréta szöveget is, főleg mégis a Vulgata alapján történt. Igazolja ezt az a körülmény, hogy a zsoltárok beosztásánál híven követi a Vulgata, illetve a Septuaginta beosztását, továbbá, hogy a zsoltárok szövegéhez fűződő magyarázatai csupán a latin nyelvű szöveghez kapcsolódnak, valamint az a tény, hogy a könyv megjelenésére az alkalmat Harding Szt. Istvánnak, a cisztercita rend harmadik apátjának, a Rend megszervezőjének és a Vulgata korrektorának haláláról való 800 éves megemlékezés, szolgáltatta. Természetesen szélesebbkörű érdeklődésre tarthatott volna számot, ha a masszoréta szöveg alapján adta volna a szerző a zsoltárok magyarázatát, minek mellőzését semmiképen sem menti azon megjegyzése, hogy a magyar főiskoláinkról ma a zsidó nyelvbői keveset visznek magukkal a hallgatók. Az ettől való eltérésnek tulajdonképeni oka a római katholikus egyháznak hivatalos álláspontja volt, mely a hebraica veritas-séS. szemben a Septuaginta alapján álló Vulgatának adja az elsőséget. Ha most ez egyébként értékes mű beosztását tekintjük, az említett Harding István apátról és munkálkodásáról való kegyeletes megemlékezés után a Zsoltáros könyvre vonatkozó általános magyarázatot adja, melynél Gunkel Hermannak a göttingeni Handkommentárban Die Psalmen címen megjelent magyarázata kivételével kizárólag róm. katholikus forrásmunkákra — de meg kel! adni, hogy a legújabbakra — hivatkozik. Ez általános irányban haladó magyarázatainál a következő alcímeket találjuk: először a Zsoltáros könyvnek a kanonikus könyvek közötti helyéről, elnevezéséről, a zsoltárok számáról és számozásáról, majd beosztásáról szól. Azután áttér a zsoltárok felirataira, a zsoltárok szerzőire és a zsoltárgyüjtemények korára. A következőkben pedig a Zsoltáros könyv szövegtörténetét tárgyalja s utána a latin Zsoltáros könyv nyelvi sajátságait teszi vizsgálódás tárgyává, előbb annak zsidó nyelvi, majd görög nyelvi, s végül a vulgaris latin nyelv sajátságairól szól. Könyvének legértékesebb s tőlünk protestánsoktól is igen használható része az, ahol a Zsoltáros könyv tárgyi magyarázatát adja, szólván először a Zsoltáros könyv világszemléletéről, a Zsoltáros könyvnek az istenitisztelethez való viszonyáról, a történelemnek a Zsoltáros könyvből való visszatükröződéséről, majd a zsidó nép történetének rövid áttekintését adja s végül a Zsoltáros könyv költői elemei és a zsoltárok műfajai címen annak költészetével foglalkozik. Ez általános bevezetés, vagy mint a szerző mondja magyarázat után az egyes zsoltárok részletes magyarázatára tér réá. Itt mindig előbb a zsoltárok tartalmi ismertetését adja, majd két egymás melletti kolumnában a latin és magyar nyelvű fordítást, alul vonal alatt pedig a latin szövegre vonatkozó magyarázatot. Tartalmi összefoglalásai mindig értékesek, de használni tudjuk nem egyszer a latin szöveghez fűzött tárgyi magyarázatait is. A mű befejezésében a Commissio Pontifica de re Biblica 1910 május 1-én és 1933 augusztus 12-én kelt feleleteit nyújtja a zsoltárok szerzőire és a zsoltárok keDr, Horváth Konstantin: A Zsoltáros könyv magyarázata és fordítása. XII -j- 104 -f- 380. Egyházmegyei könyvnyomda, Veszprém. Nem mindennapi eseményt jelent a magyarnyelvű theológiai irodalomban annak a könyvnek megjelenése, melyet dr. Horváth Konstantin, a zirci cisztercita szeminárium tanára és a rend perjele írt A Zsoltáros könyv magyarázata és fordítása címen s amelyet a Zirci könyvek sorozatában 5. szám alatt, rendje anyagi támogatásával adott ki. Művét ugyan előszava szerint első sorban a magyar klérus tagjai, a római katholikus egyház kispapjai, szerzetesei és szerzetesnői jóindulatába ajánlja, de örömmel kell köszöntenünk e mű megjelenését nekünk protestánsoknak is, mert haszonnal forgathatjuk azt mi is. E munka nyomtatásban megjelentetésének főcélja a Zsoltáros könyv megismertetése és megszerettetése volt, hogy azoic, akik ezt olvasták, minél jobban megértsék azokat a zsoltárokat, melyek a vallásos érzésnek olyan gyönyörűséges megnyilatkozásai. Mementót kell látnunk e könyv megjelenésében nekünk protestánsoknak is és fokozott mértékbeli kell, hogy lelkünkre vegyük (?*- - ' -^ t* KÖNYVISMERTETÉS /■-----------------------------------------------T-----------^
