Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1935-03-10 / 10. szám
Negyvenhatodik évfolyam. 10. szám. Pápa, 1935 március 10. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚL! REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ......................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ......................................................... FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ Földnélküli magyarok. Az „Új Magyarság“ egyik legutóbbi számában olvastam egy cikket, mely arról ad hírt, hogy a szabolcsi, földnélküli református magyarok megindultak új hazát keresni az elnéptelenedett Baranyába, illetékesek, köztük Nyáry Pál pécsi esperes-lelkész úr nyilatkozott ez ügyben a sajtó képviselőinek és kijelentette, hogy egyelőre szó sincs Baranyában telepítésről és ezek a szegény emberek — akik talán a mindennapi kenyérre valót áldozták fel erre az útra — lelkiismeretlen felbujtók áldozatai. Én ebben az ügyben csak egy dologra akarok rámutatni röviden, Az mellékes most már, hogy és mint indultak el, vagy kik indították el ezeket a szegény embereket, a fontos az, hogy hogy földet kerestek, mert dolgozni, élni akarnak. Követeli a földnélküli magyar a vérével annyiszor megáztatott magyar földet, érzi, sőt tudja, hogy van ilyen magyar föld, ahol lehetne és kell is nekik helyet adni. Vannak, még pedig nagy számmal, magyarok, akik reménykedve várják azt a pillanatot, amikor a telepítési törvény tető alá kerül és megnyílik előttük a lehetőség, hogy ők, a föld szerelmesei, földhöz jussanak. Ez a vándorlás, föld keresés útmutatás a jövőre nézve a magyar állami élet, de az a dunamelléki és dunántúli egyházkerületek vezetői számára is. Nem véletlen esemény volt ez és talán nem is igen kellettek a felbujtók, hogy a szabolcsiak meginduljanak új hazát keresni. Én ismerem a szabolcsi magyarság életét, sok évvel ezelőtt, amikor még szó sem volt egy esetleges telepítésről (az egyke, az elnéptelenedés szempontjait tekintve), már akkor ott élt ezeknek az embereknek a lelkében az a tudat, hogy menni, menni valamerre, ahol földhöz jutnak. Bennem is, — aki akkor még nem ismertem oly közelről a dunántúli viszonyokat, — akkor érlelődött meg az a meggyőződés, hogy a szabolcsi földnélküli magyarok áttelepítésével meglehetne akadályozni a dunántúli magyarság teljes kipusztulását az egykés vidékeken. Természetes, hogy elsősorban azokra a területekre gondoltam, ahol a magyarság a kisebbség. Hiszen ezeken a helyeken valóságos nemzeti missziót teljesít a magyarság. Védőbástyája egy újabb Trianonnak. A kérdés csak az, hogy lehet-e segíteni és hogyan ? Ha lehet, akkor mielőbb !! Nem hiszem, hogy lenne fontosabb és előbbrevaló kötelessége a kormánynak és az egyházi élet vezetőinek, mint ennek a kérdésnek sürgős, halasztást nem tűrő megoldása. Fentebb említettem, hogy van olyan magyar föld, mely várja a magyar gazdát, egy régebbi cikkemben is céloztam erre. Van itt nálunk, az én községemben közel 3000 hold, sőt vannak lakatlan házak, begyepesedő udvarok is, melyről vándordíján a szabolcsi magyar álmodott. Ez a föld részben az állam, részben a bankok kezén van, az utóbbiak birtokában levő föld egy FŐMŰNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK része parlagon hever. Lehetséges ez, mikor a szabolcsi földnélküli magyarok föld után futnak az ország egyik részéből a másikba? A magyar élet nagy felkiáltása, az élet lehetőségeinek ajtódöngető követelése volt a baranyai vándorlás. Szabad-e ezek után még késlekedni ?! Magyar szívem, Istenben és a magyar jövőben vetett hitem reménykedik; bízom abban, hogy meghallják a szabolcsiak kiáltását, a rögfiak fájó, vérző ajtódöngetését, de meghallják a dunántúli magyarság őrállóinak a kérését is és diadalra juttatják itt a virágzó, magyar életet. Tótvázsony. Szabó Géza. A falvak szociográfiája. (II. közlemény.) A legutóbbi számban vázoltam a falukutatás reális elgondolásának körülményeit, ez alkfalommal pedig főbb vonásokban ismertetem azt a munkaprogrammot, amelynek alapján lehetővé kívánjuk tenni ezen ’kérdéskomplexum feldolgozását. Előre kell bocsátanom, hogy az alábbi felsorolás nejm teljes, nem is irányadó minden tekintetben, de tárgyi és elrendezési szempontból is módosítható, ennek oka elsősorban az, hogy sehol a világon nem található két egyforma falu, mindegyik különbözik a másiktól, több-kevesebb kérdésben. Az itt közölt programm tehát csak zsinórmértékként kezelhető és az adott viszonyoknak megfelelőleg módosítandó. A falu megismerése két irányú kutatást igényel: egyik külsőleg adja a falu és környéke átlagos képét, a másik a szociális berendezkedést vizsgálja. E két munkakört természetesen nem lehet mindig, sőt nem is szabad különválasztani, mert legtöbb esetben egyiket a másik nélkül el sem lehet képzelni. Olyan kölcsönhatások adódnak lépten-nyomon bizonyos helyzetek vizsgálatakor, hogy azoknak megértéséhez több tényező együttes összevetése szükséges. Ezekre az egymásra utaltságokra nem térek ki, csak röviden öszszegezem az idevonatkozó tárgyalás alapkérdéseit. 1. Ismertetendő a falu felszíne: domborzata, vízrajza. A nép ajkán élő határrészek (dűlő, erdő, hegy, hegyorom, vízerek, források, kutak stb.) nevei. 2. A falu általános leírása úgy, hogy a leírás alapján el lehessen igazodni, esetleg vázlatszerűen le is rajzolhatok az utcák. A házak, lélekszám és családok száma. Építkezés: Milyen anyagból építkeznek, milyen az épületek külső és belső képe. A házak színe. A törpe- és kisbirtokos, napszámos lakásberendezése, a szobák burkolása. Mekkorák az udvarok, varinak-e melléképületeik és milyenek azok? Különösen kiemelendők a jellegzetes dolgok. Középületek. Ha van régebbi épület köztük, az megemlítendő, esetleg lefényképezendő. Utak: Vasútállomás, esetleg
